Észrevettétek, hogy a magyar nyelvben milyen szépen összefügg az ANYA és az ANYAG? No nem azért, mert az anyák anyagiasak (bár... 😏), hanem mert már magzat korunktól kezdve minden ANYAGOT az ANYÁNKTÓL kapjuk. Nagyobb léptékben pedig minden porcikánk a FÖLDANYA ANYAGÁBÓL van. Az angol mother (anya) és matter (anyag) hasonlóság is őrzi ezt az összefüggést, csak gyaníthatóan ők már nem értik ezt. A sumér nyelvben a mad-ai, mad-iar, ma-djar, ma-di-ar, med-ier szóösszetételek a v

1675 Eme szóval nehogy megbánts, elmondom, hogy mi a pregnáns. Ki a szótárába tekint, ezt kapja a szótár szerint: súlyos, nyomós, sokatmondó, találó és ékesszóló. Jellegzetes és jelentős, beszédes, erős és velős, határozott, szembeötlő, tömör, szabatos, jellemző. Ráadásul – hogy ne nyaggass – nesze neked még a magvas. S így a szótár, mely alapos: terhes is, vagy állapotos. Ezt látván, szerinted nem gáncs, magyar szövegben a pregnáns??

Ha elkötelezted magad, attól még szabad vagy, ha döntésed megalapozott tudásra épül, mit igen nehéz elérni a mai világban, ezért a legtöbb ember nem próbálkozik vele. Ezt a nehézséget kell tehát legyőzni előbb, főként ha akitől tanulhatnál, nem szakértő, de honnan jöhetsz rá, hogy kire szabad hallgatni saját vagy mások tapasztalatát mondók közül? Ezt a vizsgálatot az élet rendje végzi el, hiszen a te képességedet meghaladja egy bizonyos korig, de hogy meddig vagy kiskorú,

1674 Ambivalens? – Rém egyszerű, de magyarul: kétértelmű. Idegen szó van, mint a nyű. Használatuk nem kényszerű!

Nemcsak az egyenes beszéd lett nagy hiánycikk a közéletben, hanem a szándékok elrejtése is magasfokú, – megtévesztésünk érthetetlen, ha véleményünk amúgy nem nyom semmit a latba. Amiről nem tudhatunk, az viszont rólunk szólna, ha birtokába jutnánk, no nem az igazságnak, mert lehetőségek felvázolása még nem az, hanem törekvés-kinyilvánítás megtörténne. Tájékoztatásunk valójában nem nekünk szól, ámde rá adott válaszunkon keresztül másik félnek, legyen az partner vagy ellens

1673 Virtigli?!? – Na ne hülyéskedj! Honnan került ez elő? Hiszen ettől – ha tréfa is – megáll ész, agy és velő!! Szótárban néztem utána – azt hittem, nincs is ilyen, hogy e rosszálombeli szó, szilárd valóság legyen! – Aszongya, hogy tősgyökeres, vagy igazi is lehet. Szerintem ez a szó olyan, mit a fene megehet...!

Ha magadban keresed a mindenség nagy titkát, megtalálod, ha mindenségben a magadét, a mindenséget sem találod meg, nemhogy annak valamijét, hacsak nem te vagy az a keresett. A magadon belüli mindenség végtelenség, a rajtad kívüli véges elérést enged neked, bár folytatólagos vagy, átlapolt időt élsz meg tudatosan, a külvilág sosem volt birtokod. Annak te vagy a tulajdona, porszemléttel a csillagközi közegben, nagy tehetetlenséggel terhes bolygófelszínen, látszólagos különb

Apró hülyeségek (de nem csak) és egyéb „Tündérkirálynő légy a párom, szállj le, szállj le pilleszárnyon.” Tündérkirálynő megszólal: „Fene a gusztusodat. – Legalább szitakötőt választottál volna magadnak!” Megfejtendő (németlecke): Túl az Ó/tárnics Fényképen öt nő. Egy közülük fölöltözötten, a többi négy teljesen meztelen. A kép alatti szöveg: Egyenruha. Ez a móka kétszer is sántít, mert ha a szöveg azt jelenti: egyen van ruha, akkor külön kellene írni: Egyen ruha.

1672 Úgy terjed a portfólió, mint kutya fülén a rüh. Ettől rajtam töbszörösen eluralkodik a düh! Nemcsak idegen, de ma már megdöbbentőn mást jelent, mint ami a szótár lapján húsz éve még megjelent. Senki nem érti e szót, és ki használja, hatökör! Hiszen a mai értelme egyszerűen hatáskör! Hogyha mást értesz alatta (mert még tíz más fogalom), miért nem magyarul mondod, ezt én föl nem foghatom!! Őrizd meg a méltóságod! Ne alázd meg magadat! Ha van magyar szó, ne használj

Az emberek, az emberek, nagyon szeretik, ha vezetik őket, különösen lelki utakon, egyéb mintát is követnek, minthogy maguk taposnának ösvényt ismeretlen vad tájakon. Mert nekünk az minden rákövetkező pillanat, ha nem a megszokás medrében múlik ideje, nem ismerősen mosolyog az útjelző oszlop, édesanya intelme, iskolai tanulmány. Még jó, hogy áttör azon a sötét felhőburkon egyéniség-napunk sugárzó ereje, és azt teszi, amihez kedve van, amit tehetsége diktál, néha sosemvolta

Mit érez a Fa, amikor vihar gyötri? És mit érez, amikor madár röppen az ágára? És mit, amikor fűrészelik? Mit tavasszal, amikor nyújtózkodik, gyarapszik? Mit nyár közepén, csendes délután? Mit síró-nevető langyos esőben? Mit szerelmes téli álmában? Mi mást, mint Te, meg én?! Hová futnánk? Hová nélküle? Megvár? Vagy moccanatlan útja van? Nem több és nem kevesebb ő sem Épp, mint mi Minden fa a helyén van A fáknak helyük van Futhatunk bármerre Nincs menekvés: vissza! Mit érez eg

1671 A praktika fogás, fortély, mesterkedés, csel, ármány. E választék a magyarban, lám, milyen jó találmány!

A jelképekhez való viszonyunk tisztázatlan, mert ugyan az időszerűek szentsége adott, de a régmúltból ittmaradottak bizonytalan állapotban várnak sorsukra, így, avagy amúgy. Vannak szinte teljesen elfeledettek, mert a használatukra nem volt már szükség, megváltozott a világ, ilyenek a nemesi címerek és a „kutyabőr”, előjogot, birtokot másként kell igazolni, felhatalmazást nyújtó szertartás sem ismeri már a bíborköpeny adományát a hadvezérnek, a király kezében nincs jogar,

1670 Ha likvidál, folyékonyít, legalábbis szószerint. Jobb, hogyha magyar szót használsz, a józan ész arra int! Mert hiszen a jelentése csupa átvitt értelem, kiirt, avagy negsemmisít- ként használják, szertelen.

Kell-e magyarázni, leírni hitünk alapját, vagy a hit éppenhogy átlendít ilyen hiányán, eredményt hoz-e ésszerűség alkalmazása mindennapi ember életreménykedésében? Mi más a hit, mint kisebb-nagyobb lendületforrás, összekötni széthullani akaró időnket akadályoktól megakaszthatatlan folyammá, s hogy összeálljon menete értelmes egésszé? Bizalom hordoz tenyerén eleinte minket, ama érzelmi magasságba törekszünk aztán visszaemelkedni tudatos életünk során, kételykizárással tere