Sajgás (Gavallér János verse)

Gavallér János, Szilaj Csikó
2019. jan. 3.
1 perc olvasás

Sajgás Sajog a csont, sejtek kopogtatnak falán: Van-e ott még élő velő, mely hordozza az adást? Kizárt koldus testbörtönben szaladgál. Kígyó kúszik a gerincen, s gumiként hunyászkodik az élet. Még nem törték ketté múltképeinket, de sajgássá szorult az idő, mint dúcban turbékoló galamb. ......................................................................................................................

......................................................................................................................

Gavallér János

Sajgás Sajog a csont, sejtek kopogtatnak falán: Van-e ott még élő velő, mely hordozza az adást? Kizárt koldus testbörtönben szaladgál. Kígyó kúszik a gerincen, s gumiként hunyászkodik az élet. Még nem törték ketté múltképeinket, de sajgássá szorult az idő, mint dúcban turbékoló galamb. Szállni már elfelejtett, megkötözött szárny-díszruhájából kihullnak a tollak. Életösztön dalát fújja a szél. Zúg a sejtsereg, a lenyúzott bőrt verik, dob pereg, csatát veszít minden élő. Törvény és szabad akarat, falak előtt leborul a szívben őrzött gondolat.