Mindenki levonhatja a maga következtetését...Tisztelt Olvasó!
Bevallom, így, a hajnali órákban inkább az a cím jött volna a kezemre, hogy „Végre mindenki levonhatja a maga következtetéseit”, merthogy végre vége van ennek a választási kampánynak nevezett rémálomnak, de rögtön rájöttem, hogy a választási eredmények fényében egyáltalán nem biztos, hogy nekünk, magyaroknak és emberiségnek, annyira örülnünk kellene az adódó következtetéseknek.
Mert ha Tarlós István vereségét nézzük például, akkor rögtön itt áll egyik újságíró kollégám belső listánkra küldött friss elképedése és következtetése: „Megbolondultak a budapestiek, ha csak azt nézik meg, hogy »mit művelt a Pillangóparkban«, hogy »hány fát irtott ki«, és »mennyi térkövet rakott le«, hát már akkor nem szavazzák meg, mert akkor látják, hogy csak szavakban zöld, tehát hazudik. Én teljesen nyugodt voltam, nem is hallgattam a választást, mert azt hittem, Tarlós nyer, akit én újságíróként nem kedvelek (két ütközésem is volt vele napilapos koromban), de a rendszerváltás óta ő az első, aki tett Budapestért.”
Ehhez a következtetéshez feldúlt kollégám még egy fontosat tett hozzá:
„Ilyenkor gondol az ember választási csalásra. Mert a fideszes szimpatizáns Győrben a botrány ellenére megválasztották Borkait, mert nyilván azt nézték, hogy mit tett a városért.”
Én azonban egészen mást gyanítok, tisztelt Olvasó!
Számomra ez a mostani választási eredmény egyetlen egy igazán új felismerést – mondhatnám: megvilágosodást – hozott. Ez pedig az, hogy a magyar emberek választani hajlandó javát minden veretes bűnnél és alkalmatlanságnál jobban zavarja a csúcsra járatott, eszközökben nem válogató, fékevesztett lejárató propaganda.
Nem, Tarlós nem azért veszített végül, mert a budapestiek büntették meg a Fideszt a győri Borkai bűneiért. Azt méltóztassék észrevenni, hogy minél inkább kipécézett magának valakit a lejárató propaganda, annál biztosabban nyert.
Fölényesen nyert az ellenzék jelöltjeként az agyonpofozott Botka László Szegeden és Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen, a me too-val vádolt László Imre Újbudán, a sűrűn égetett Niedermüller Péter a VII. kerületben. S ugyanígy fölényesen nyert Baranyi Krisztina Ferencvárosban, holott a fideszes propaganda lankadatlanul sulykolta a valódi ellenzéki összefogás hiányát, s fölényesen nyert ellenzéki jelöltként Horváth Csaba Zuglóban, pedig nem telt el úgy nap hónapok óta, hogy a kormánymédiában ne álltak volna elő valami elborzasztó közlendővel Karácsony Gergely és az ellenzék viselt dolgairól.
Tisztelt Olvasó!
Ha eddig nem győztem volna meg, akkor most szörnyülködjünk együtt azon, hogy a cáfolhatatlanul minden lehetséges korrupciós aljasságot bizonyíthatóan elkövetett ellenzék és polgármester-jelöltje, Gajda Péter is nyomasztó fölénnyel győzött Kispesten. Nem számít a drogozás, nem számít a mértéktelen lenyúlás, visszaosztás, ahogy Zuglóban sem számít az elásás, de még Győrben, Borkai Zsoltnál sem számított az alvilági erkölcstelenség. Erősen úgy tűnik, hogy a magyar választópolgárok legalábbis városi többsége úgy fogja fel a világot, hogy az vesse rá jelöltjeire, választottjaira az első követ, aki maga is bűntelen. Lévén e választásra jogosultak zömükben maguk is ember módra gyarlók, inkább elfogadják városvezetőnek a nyilvánvalóan alkalmatlanokat, megtévedteket, akár velejéig bűnösöket, semhogy eltűrjék bármiféle titkos erő vagy nyílt hatalom könyörtelen packázását.
Nagy kár, hogy ennek a sajátosan együgyű felfogásnak – „megbolondulásnak” – éppen Tarlós István, Budapest derék polgármestere lett a legfőbb áldozata. Pontosabban szólva: a szakmailag kétségbevonhatatlan hozzáértés és az emberileg kétségbevonhatatlan tisztesség. Ritka páros manapság az ilyen, igazán kár érte. Hogy mire jutunk nélküle, mire jut fővárosunk a minap máris Brüsszel járta új vezetővel – most majd magunk is megláthatjuk, tisztelt Olvasó.
