Vértanúk tere
Felháborító, hogy Kövér már megint visszarakja a régi emlékműveket azoknak az emlékműveinknek a helyére, amelyet mi kommunisták állítottunk! Azt hittük, 1945-ben már legyőztük ezt a rendszert, erre most megint ezzel kell harcolnunk, ráadásul győzni sem fogunk! Leirata következik a két Péterünk beszélgetésének, amit ürgebőrbe varrva sodort be a klímaszél a Toronyházba, és amit EZ a fogalmazás ihletett.
– És mondd, kérlek, Péter! Mi a véleményed Kövér régi-új emlékművéről?
– Felháborító, kérlek, Péter! A legenyhébb, amit mondani tudnék róla, az a történelemhamisításssh. Csak nem tudom mondani. Egyszerűen felháborító az a szimbólumpolitizálás, amelyet mostanában meg mer engedni magának a kormány.
– A szimbólumpolitizálás az már önmagában rettentő kínos, és nem kéne.
– Igen, kivéve, ha mi csináljuk, amikor a kommunizmus áldozatairól elnevezett Vértanúk terét átnevezzük Ságvári térre, aki a mi vértanúnk volt, ezért szeretjük.
– Aztán, amikor megbukunk és elkúrjuk, akkor se adjuk fel, és átkereszteljük Nagy Imre térre.
– Igen, aki aztán kétoldalról is a mi vértanúnk.
– Igen, ő teljesen a miénk.
– Annyi mindent csináltunk már vele, hogy hirtelen nem is tudom, mivel kezdjem.
– Kirendeltük, berendeltük, átrendeltük.
– Kineveztük, leváltottuk, megint kineveztük. megint leváltottuk.
– Kicsaltuk, kicsempésztük, visszacsempésztük.
– Előállítottuk, elítéltük, felakasztottuk
– Elástuk, kiástuk, visszaástuk, megfordítottuk, megint kiástuk, megint visszafordítottuk, majd megint elástuk.
– Minden erkölcsi alapunk megvan hát hozzá, hogy csakis MI mozgathassuk Nagy Imrét! Szóval igazán tűrhetetlen, hogy a szemét fasiszta fideSS most két villamosmegállóval arrébb rakta, hogy visszaálljon az eredeti ‘44-es állapot!
– Igen, ezt a folyamatot meg kell állítani, mert a végén még a zabrált villáinkból is kiköltöztetnek, és visszaadják a jogos tulajdonosának, ezzel pedig sérülnének a legnemesebb eszméink.
(...)
