Húzni kellene egy vonalat. Rudolf Péter: legyen több közünk egymáshoz, mint a politikához
(...)
– Mit szól a #metoo kérdés színházi életre való kivetüléséhez és a Gothár-ügy kezeléséhez?
– A színházi szakma egészére kivetíteni a történteket igazságtalan és ostoba dolog. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre vagy a Katona József Színházra ennek kapcsán bélyeget sütni pedig abszurd. A színház nem a fertő melegágya. Az ügy kezelése vet fel kérdőjeleket, de ebben a túlfűtött környezetben nem csodálom, ha zavar támad egy gépezetben. Szerintem kell egy kamarai törvény, amely jogosítványokat adna a művészkamarának. Egy ilyen megerősödött szervezet etikai bizottságának joga lenne megvonni valakinek a működési engedélyét, amennyiben egy vizsgálat beigazolja a vádakban állítottakat. Egy ilyen döntés súlyozni tud, hisz minden eset más. Egy, két, öt év után elvileg visszatérhetne a munkájához az illető. Mindenesetre nem egy Facebook-közönség lincshangulata törölne le a föld színéről egyszer és mindenkorra embereket. És talán az áldozat sem hordozná magában évekig a fájdalmat. Tudná, hova forduljon. Azonnal léphetne. Tisztában vagyok vele, hogy ennek a gondolatnak is van gyenge pontja. Kis ország, kis szakma, mindenki ismer mindenkit – ki vállalja a felelősséget? De itt jó megoldás nincs, csak kevésbé rossz. Talán ez lehetne egy irány.
