A klímaszorongás okozta pánikbetegség az „év új betegsége” – hála Gretának és követőinek
Már novemberben a “klímavészhelyzet” lett az év szava az Oxford szótár szerint, a hír pedig új löketet adott Greta Thunberg hazai alteregóinak: az aspergeres svéd kislány borderline Tourette-szindrómás kirohanásaihoz hasonlatos hangnemben kérte számon Schmuck Erzsébet Orbán Viktoron, hogy miért nem ózont pukizó csillámpónik termelik a villamos energiát a klímaféltő antikapitalisták márkás telefonjába. A baloldali “Orbán és klímaváltók” pedig odáig jutottak a világvége riogatással, hogy a Phys.org beszámolója szerint hamarosan népbetegség lehet a “klímaszorongás” okozta pánikbetegség.
Láthatóan sikeres volt a klímaváltozás miatti világvége fenyegetőzés: Phys.org néhány nappal ezelőtt cikket publikált, melyből kiderül, hogy az apokaliptikus előrejelzések miatt a klímapánik a pánikbetegségek egyre gyakrabban diagnosztizált fajtája lett az Egyesült Államokban.
A betegség gyökere a klímaaktivisták azon kijelentéseiből ered, melyek szerint a világ, vagy legalábbis annak ma ismert formája, drasztikus lépések hiányában, akár egy évtizeden belül elpusztulhat. Az aktivisták egyre hisztérikusabb retorikákat alkalmaznak, a politikusok pedig ígéreteket osztogatnak, írja a lapra hivatkozva a Vadhajtások.
A KLÍMA A BALOLDAL SOROSA?
Alapvető különbség a jobb- és a baloldali politika között (mások mellett), hogy míg a jobboldali kormányok világszerte csendben, tesznek több-kevesebb sikerrel a klímaváltozás ellen, addig a baloldal szenzációt, sőt pánikot kelt a világszintű természeti változásokból. Hasonlóan a Soros-kampányhoz, a klímaváltozás ugyanis kiválóan alkalmas arra, hogy a klímavészhelyzetet hirdető pártokkal szimpatizáló választók figyelmét egy viszonylag szűk, jól behatárolható problémára koncentrálják, ezzel pedig egy olyan ellenséget kreálnak, melyet csak ők tudnak legyőzni, hiszen saját narratívájukban csak ők küzdenek ellene.
Ezzel a tökéletes ellenséggel viszont van egy kis probléma: míg Soros és szervezetei legyőzhető, megállítható és kézzelfogható veszélyt jelentenek, jelentettek, addig a klímaváltozás ellen képtelenség olyan egyértelmű fellépést produkálni, mint például a bevándorlás ellen. Végső soron tehát egy gyakorlatilag legyőzhetetlen ellenséget sikerült kreálnia az ellenzéknek a kormánnyal szemben, illetve a világ baloldali pártjainak a jobboldallal szemben.
Ebből a kommunikációból következően sokakban felmerült, hogy gyakorlatilag értelmetlen a klímaváltozás elleni harc, hiszen már úgyis “vesztettünk”. Nem segítenek ezen azok sem, akik a politikai fősodornál is radikálisabb megközelítést szorgalmaznak, mint például az emberhús- fogyasztást, a gyerekvállalásról való lemondást, vagy éppen a kapitalizmus felszámolását.
Ennek köszönhetően az Egyesült Államokban már most felfutóban van a klímaszorongással kapcsolatos pánikbetegség, mely jelentkezhet konfliktuskerülés, fatalizmus, félelem, tehetetlenség és rezignáció formájában, és együtt járhat fizikai tünetekkel is, például asztmával vagy bizonyos allergiákkal.
NEM SZÁMÍT AZ EMBEREK EGÉSZSÉGE
(...)
