TEGNAP TALÁLKOZTAM PILINSZKY JÁNOSSAL (Deli Mihály verse)
Nevetett, belém karolt, így ballagtunk a
Krisztina téri templomtól a Vérmező
felé / aki ismerte őt, azt hihette
...
egy eget rengető filozófiai
vagy vallási, vagy valami mélyenszántó
költészeti problémáról beszélgetünk
...
(Megnéztek engem is, vajon ki lehetek?)
Elárulom, semmi ilyesmiről nem volt
szó / a szél, felé fújta egyik versemet
...
Azért ereszkedett le, hogy megöleljen
Azt is mondta, vereseket ottan nemigen
olvasnak, inkább az illatukat érzik
(...)
..................................................................
..................................................................
Deli Mihály
Tegnap találkoztam Pilinszky Jánossal
Nevetett, belém karolt, így ballagtunk a
Krisztina téri templomtól a Vérmező
felé / aki ismerte őt, azt hihette
egy eget rengető filozófiai
vagy vallási, vagy valami mélyenszántó
költészeti problémáról beszélgetünk
(Megnéztek engem is, vajon ki lehetek?)
Elárulom, semmi ilyesmiről nem volt
szó / a szél, felé fújta egyik versemet
Azért ereszkedett le, hogy megöleljen
Azt is mondta, vereseket ottan nemigen
olvasnak, inkább az illatukat érzik
De ő, és még néhányan, figyelnek erre
Megnyugtatott és oldalba bökött: ne is
törődjek ezzel / a vers a földön fontos
Amíg írom, magamra gondoljak bennük:
ha elég mélyre jutok, meglátom, miért
Mindenki gyerek marad, kár okoskodni
Növekedvén is ezt tartsam jól szem előtt
Egy csók, az ostya, vagy kifordult beleink:
szent játékok hétköznapjaink poklában
Ennél többet nem közölhetett / szelíden
elmosolyodott és a fülembe súgta:
„A pokol benned van, majd ne hozd magaddal”
Régóta sejtem / jólesett, hogy kimondta
Összenevettünk / sétáltunk a Széll Kálmán
tér felé / hogy milyen visszalépni? milyen
az Isten? és hogy érzi magát odaát? –
szóba se került / bandukoltunk / s valahogy
észre se vettem, csak úgy eltűnt mellőlem
Körülnéztem és visszafordultam / bármit
írok, többé nem jön / elgyengülhetett / ha
úgy adódik, majd én is meglátogatom
