“Soha nem engedtem a nemzeti életérdekekből” – Hegedűs Lóránttal beszélgettünk
Ifj. Hegedűs Lórántot nem kell bemutatni a nemzeti oldal számára, mindannyian ismerjük évtizedek óta tartó nemzetvédő munkáját, számos érdekes témáról cseréltünk eszmét.
– Nemrégiben a Horthy Miklós Társaság elnökévé választották, tudná néhány szóban ismertetni a Társaság tevékenységét? A közelmúltban a Mi Hazánk felvonulása kapcsán, melyet Horthy bevonulásának 100. évfordulójára szerveztek, igen nagy vita robbant ki, főként a balliberális oldal tiltakozott. Mit gondol, helyére került már a magyar emlékezetpolitikában Horthy Miklós szerepe? Ha nem, Ön szerint mikorra várható és mi volna szükséges hozzá?
– A Horthy Miklós Társaság elsőrendű célja a Kormányzó jó hírnevének védelme, illetve helyreállítása. Zetényi Csukás Ferenc eddigi elnök egy ciklusra vállalta az elnökséget, s leköszönése után – mondhatni jobb híján – rám esett a választás. Nagyon sok értékes program valósult meg az elmúlt év során is a HMT szervezésében, melyek mind azt célozták, hogy a kommunista történelemhamisítás rágalmait fenntartani igyekvő balliberális véleményformálók keltette hisztéria megfélemlítő hatásával szembeszállva, bátran kiálljon a magyar társadalom nemzetben gondolkodó része egyik legnagyobb államférfink becsülete és öröksége védelmében.
Ami e téren való nemzetpolitikai kilátásainkat illeti, nyilvánvalóan kitartó, állhatatos és szakszerű munkára van szükség ahhoz, hogy immár háromnegyed évszázad rágalomhadjáratának romboló hatásait fel tudjuk számolni. Hihetetlen mértékű a félrevezetettségből és ennek eredményeképpen előálló tudatlanságból fakadó sötétség társadalmunkban, még a közelmúlt történései kapcsán is. Így hát nem csoda, ha könnyen megtéveszthető népünk jó része egy olyan korszak esetén, melyről évtizedek óta mindmáig a győztesek szája íze szerint illik írni még a történelemkönyvekben is. Nem lepődtem meg honi vad törzsi sovinisztáink reakcióin a Nemzeti Hadsereg budapesti bevonulásának 100. évfordulóján szervezett méltóságteljes emlékvonulás kapcsán, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartottam felháborítónak, hogy a horthyzmus írmagjának kiirtását helyezték ismételten kilátásba idült kommunistáink, nem mintha nem állt volna rendelkezésükre fél évszázad totalitárius diktatúrája, annak minden törvénytelenségével, hazafiak százezreinek kínzásával és tízezreinek kivégzésével.
– Ha lehet így mondani, Ön hosszú évtizedek óta aktívan részt vállal a közéletben, annak is a nemzeti radikális térfelén, ezt mindig össze tudta egyeztetni abbeli hivatásával, hogy református lelkész? Voltak e tekintetben nehezebb periódusok?
(...)
