A koronavírus összebútorozott az influenzával, és ezt Orbán az ellenzéki szavazók kiirtására fogja f
És még csak nem is viccelek, valami ilyesmit teljesen komolyan levezetett egy felebarátom, aki a Facebook rejtelmei következtében az ismerősöm. Már korábban is megfigyeltem a felbukkanó megnyilvánulásai alapján, hogy annyira ellenzéki, amennyire hülye. Ezt a két összefüggő ténykörülményt a sértődött düh és az agresszió keverékével leplezi. Amit rendszeresen ki is ír magából. De a jó hír az neki, hogy nincs egyedül.
Büszkén állíthatom, hogy akkoriban, amikor a Magyar Állam milliárdokat költött el a tulajdonképpen nem létező „madárinfluenzajárvány” elleni vakcinára, én nem estem pánikba, pedig akkoriban Gyurcsány volt a miniszterelnök, ami önmagában is elég egy kiadós sikoltozva rohangálásra.
De hát ez így volt akkoriban, nem volt olyan spontán esemény, amit nem használtak fel egy kis lopásra.
Mindent elmond politikai életünkről, hogy az ország járványügyileg is párt alapon szakad ketté, a normális emberek azt vélelmezik, hogy a kormány sikeresen egyensúlyozik az egymást gyengítő döntési lehetőségek között, míg az ellenzéki törzsszavazók szerint már Olaszországba is a magyar állampolgárságú románok hurcolták be a koronavírust Erdélyből. Meg Kínából repülőn.
Amúgy a koronavírus influenzának álcázva támad, mert egyébként ilyenkor nem szokott egy csomó fosós, hányós, torokfájós vírus körbemenni akár tízezreket megfertőzve. Viszont azoktól legalább nem halunk ki.
Mindezekből az következik, hogy nem a vírus csinálja a járványt, hanem a sajtó, meg a közösségi média.
Gyermekem egyszer egy olyan fosós-ölbehányós vírust hozott az óvodából, hogy miközben a kádban feküdve igyekeztem nem kihányni onnan (a vízöblítésesben a feleségem töltötte az éjszakát) olyan halálközeli élményem volt, hogy csak na. Úgy kaptam el egyébként, hogy a gyerek odajött panaszkodni, hogy fáj a hasa, majd abból a mondatból kiindulva lehányt engem és a fél szobát. Másnap már ezt mi adtuk elő. Hirtelen kezdődött, és a feleségem szerint a szülési görcsei nem voltak ennyire szörnyűek. A vírus végigment az egész óvodán, óvónőstől, dadástól, gyerekestől, meg a szülők nagy részén, majd eltűnt a semmiben. Azóta is emlegetjük, mert nem szeretnék ennyire rosszul lenni, amikor meghalok. De elmulasztottunk pánikot kelteni, és így nem hogy a világsajtóba, de még a helyibe sem kerültünk be.
Járványok mindig vannak, és az olyanokat, mint a koronavírus, komolyan is kell vennünk. 7 és fél milliárd ember él a földön, minden éghajlaton és vidéken eloszolva szinte, ekkora egy fajhoz tartozó állatból ennyi az egész földön még talán soha nem élt egyszerre. Ráadásul úgy császkálunk ide-oda, mintha kellene, a Föld járványtanilag már évtizedek óta egy helynek számít. Csak a vírusok kedvességén múlt, hogy eddig nem volt zombiapokalipszis.
Már amennyiben a liberalizmus elterjedését nem tekintjük annak…
Amit nem lehet elmagyarázni a sok hülyének az az, hogy a járványok kezelése egy statisztikai játék. Van, amikor elég a rendszeres kézmosás, máskor meg hidrogénbombát kell dobni a gócpontra. Amúgy az élet általában egy statisztikai játék. Ebben az esetben a statisztika arról szól, hogy az emberek hány százaléka fertőződik meg azok közül, akik találkoznak a vírussal, és hány százalékuk találkozik egyáltalán. És azok közül, akik érzékelhetően megbetegszenek, azok mennyire lesznek betegek és a betegek hány százaléka hal meg végül. És akik meghalnak, milyen általános állapotban voltak eredetileg? Még a járvány gócpontjában is bőven egy százalék alatt van az esélye annak, hogy egy viszonylag beteg hetven feletti ember, ha elkapja és megbetegszik, akkor bele is hal. Egy átlag ember esetében pedig a legrosszabb prognózis valahol a tízezrelék alatt van jóval, még akkor is, ha pesszimisták vagyunk.
De a pánik jogos, mert a vírus mutálódni fog, fogai nőnek és vérfarkasokká változtatja a fideszeseket.
(...)
Persze le lehetne állítani teljesen az országot, esetleg a Földet, de akkor az ellenzék azon hisztizne, hogy az Orbán a diktatúra építése érdekében él vissza a járvány adta lehetőségekkel. És pánikot kelt külföldön.
Egyszerű ez, mint a faék. Ne utazzunk olyan helyre, ahol már járvány van. Mossunk sokszor kezet, ne nyúlkáljunk a szánkba, és lázasan, köhögve ne menjünk emberek közé. Legfeljebb DK-gyűlésre, de ezt a poént nem sütöm el, mert a halálunkkal viccelni csak nekik szabad.
