KORONAVÍRUS, VAGY AMIT AKARTOK
Vége a feszült várakozásnak, itt ülünk a kellős közepében.
Felsorakozva sok más, fejlett és követendő ország példájához, nekünk is lett koronavírusunk. Persze ezt is – mint a haladás hívei szerint kultúránk annyi más elemét – idegeneknek köszönhetjük, eredendően két iráni hozta otthonról, mint hazai különlegességet. Hogy ki mindenkit fertőztek meg az elmúlt napokban, az majd kiderül, amint az is, hogy mindez miért a kormány és azon belül is Orbánbasi hibája. Csak időt kell adnunk a libsi sajtónak, ők majd jól felderítik a rejtett összefüggéseket.
TÁJÉKOZTATÁS KOLERA IDEJÉN.
Amin érdemes merengeni, az az, hogy vajon miért lett ekkora ügy az egészből. Nem csak nálunk, hanem szerte az egész világon, kultúrákon, gazdasági modelleken átívelően, amiért is jogos lehet a gyanú, hogy valami általánosan emberi dologról lehet szó. Amióta létezik írott történelem, tudjuk: mindig is voltak járványok és a biológia tudománya biztosít bennünket arról, hogy lesznek is. Kialakult hát a tipikus emberi viselkedés, mellyel reagálunk rá. Ennek ugyebár stációi vannak.
Az első stáció, mikor tudomást szerzünk a fenyegető veszélyről. Ezt régi kedvencem, a „Brancaleone ármádiája” című film egy részletével illusztrálnám.
Amint láthatjuk, az első sokk bizony roppant súlyos, annyira, hogy más – szintén roppant fontos – dolgokat is megelőz, illetve lehetetlenné tesz. Kitör a pánik, a veszélyeztetettek menekülnek, ami a legjobb módja a dögvész terjesztésének.
A következő lépcsőfok a düh. A düh azért, mert micsoda dolog az, hogy pont én kapom el. Annyi másik ember van, miért nem ők? Ilyenkor meg is próbálnak tenni azért, hogy a többieknek sem legyen jobb.
Az általános rémület persze érthető, hiszen az emberek az ismeretlentől szoktak a legjobban félni. A régi, avíttas járványokat már megszoktuk, és ezért nem is félünk tőlük. Az influenza például csak Magyarországon több emberrel szokott végezni, mint ahányan a világon összesen meghaltak a koronavírus miatt.
DE AZ INFLUENZÁT MÁR UNJUK. (KIVÉVE TERMÉSZETESEN AZOKAT, AKIK BELEHALNAK.)
Hiába ad hírt a média minden évben az influenza járvány kitöréséről, többnyire egy legyintéssel intézzük el. Márpedig, amit az emberek egy legyintéssel intéznek el, az nem bolt a média számára. Bezzeg a koronavírus. Az nem ilyen.
(...)
Gondolhatunk bármit a járványról, akár nem is törődhetünk vele, ha úgy tetszik, ám a migránstámadással együtt, már valóban apokaliptikus kép rajzolódik ki. Erre gyakorlatilag senki sincs felkészülve, és minden bizonnyal nem is lehet. Márpedig ez a kép sejlik fel, elnézve az eseményeket.
Csakhogy rosszul készülünk; nem lisztet kell vásárolni, hanem fegyvert.
