Koronavírus-tükör. Tisztelt Olvasó!

Töredelmesen bevallom, sokakhoz hasonlóan, nemcsak vészhelyzetet és fájdalmas tragédiát látok e mostani koronás világkatasztrófában, hanem a szellemi élvezkedés olykor kissé fanyar lehetőségét is. Nagyon érdekes látni, hogy ki-ki hogyan viselkedik e kétségkívül szokatlan és éles helyzetben: politikusok, hírességek, egyszerű emberek, családtagjaink, barátaink, ismerőseink.

Csendben, magamban azt remélem, egyszer majd ugyanaz lesz belőle, mint hajdani sorkatonaságomból: nem volt jó benne lenni, a sok megaláztatást, kényszeredettséget elviselni, de utólag, túlélve mégis határozottan sajnálnám, ha kimaradt volna az életemből. A katonaság-tükör segített nagyon sok olyasmit meglátnom a világból, amik nélküle teljesen felfedezetlenül maradtak volna.

Nos, a koronavírus-tükör is különleges szellemi-érzelmi felfedezésekhez nyújt páratlan alkalmat. Mivel – érthető okokból – teli s tele van efféle felfedezésekkel az egész megbolydult médiavilág, csak egyetlen egy példával fárasztom Önt, tisztelt Olvasó.

Röviden idézek egy tegnapi híradásból:

Baltimore polgármestere arra kéri a helyieket, hogy a járvány idején ne lövöldözzenek egymásra, mert nem marad hely a kórházakban. Előző este hét emberre lőtt rá egy eszement, erre utalt a város első embere.

Nos, tükrünk-tükrünk, te koronavírusos, mit mondasz erről?

Hát azt, hogy Amerikában az egymásra lövöldözés már csakugyan annyira bevett, megszokott dolog, annyira hozzátartozik az ottani mindennapokhoz, hogy a koronavírus-járvány mint fenyegetés simán és magától értetődően felülírja. Ugyan van igazság abban, hogy egy súlyos és kiterjedt járvány sokkal több halálos áldozattal járhat, mint az efféle utcai pufogtatás, ám e polgármesteri megfogalmazás mégis csak kerek-perec azt üzeni: emberekre lövöldözni arrafelé nem több, mint egy kamaszos csínytevés. Elég csak udvariasan rászólni a magukról megfeledkezettekre, s nyilván máris illedelmesen abbahagyják.

Vagy ha nem, hát nem, tisztelt Olvasó.