Ledől az utolsó csatlós tabuja
Emberéletnyi ideje történt, hogy egy bő év során keresztülgázolt hazánkon a történelem két legbrutálisabb birodalmának hadereje. 1944. március 19. és 1945. április 4. komor emléknapjai idézik elénk a milliók megfélemlítésével, kitaszításával és százezrek halálával járó tragikus korszakot.
S az élet különös drámájaként éppen e két napon szólalt meg messze hangzóan egy magyar történész, akinek családtagjait a holokauszt idején deportálták, s aki ettől is indíttatva keresi a feleletet a 74 évvel ezelőtti vészterhes idők miértjeire.
Nem elégedve meg a fasiszta ország, a bűnös nép sztereotípiájával, Borhi László külföldi levéltárakban kutatva olyan tényeket tárt elénk, amelyek nemcsak új megvilágításba helyezik a vészkorszakot, de valósággal romba döntik a „fasiszta utolsó csatlós” narratíva érdekből, ideológiából és cinikus propagandából formált építményét.
Korszakos pillanat tanúi vagyunk: az igazság szikrája átütötte a hazugság páncélját, és tekintélyes szakértők egybehangzó álláspontja mossa le a Káin-bélyeget egykori sok szempontból gyarló, de semmiképpen sem tömeggyilkos elitünk homlokáról.
Karsai László ugyanis szakmai életútja tekintélyével, ha némileg kényszeredetten is, de visszaigazolta a történész állítását: Borhinak „sajnos igaza van”.
Az Index szerkesztői Borhi László írásának címadásával és tartalmi összefoglalójával pengeélesen fogalmazták meg a lényeget: „A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal.”
„Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal.”
A karakán megszólalását követő támadásokra válaszolva április 4-i interjújában Borhi László újra megerősíti az angolszász hatalmak felelősségét: „Világosan leírják, hogy mindent meg kell tenni a német megszállás érdekében. […] 800 ezer ember sorsával játszottak.”
(...)
Kállay Miklós miniszterelnök és az őt megbízó Horthy Miklós kormányzó józan ésszel elvitathatatlan érdeme (a Holokausztmagyarországon.hu szavaival), hogy „míg a nácik által megszállt Európában zsidók millióit lőtték agyon vagy gázosították el, addig a magyar zsidók egyre nehezebb körülmények között, de fizikai biztonságban éltek”.
Sőt a környező országok zsidóüldözései elől százezer zsidó hazánkba menekült.
„Ha nincs megszállás, akkor persze nincs magyar holokauszt” – ezek is Karsai László mostani szavai.
(...)
Borhi László e téren is, az egyenlő mérce jegyében, új szempontot ad. „A zsidók kiirtásának politikája német politika volt.” „Hollandiában is elég volt 200 német a teljes zsidóság deportálásához.”
Megbélyegzés helyett a megértést keresi és szolgálja, hogy jobban átlássuk e rendszerek működését, s megértsük, hogy ilyen halálos gépezet soha többé nem telepedhet ránk.
