Kun Béla helytartója lett Lukács György. Ez történt száz éve
Április közepére bizonyossá válik, hogy az osztrák kormány nem lesz hajlandó kiadni a magyar igazságszolgáltatásnak a kommün háborús és emberiség elleni bűncselekmények, gyilkosságok tömegét elkövető népbiztosait. A Budapesti Hírlap közli 16-án: „A Deutsches Volksblatt jelenti, hogy az osztrák kormány a magyar kormánynak azt a kérését, hogy Kun Bélát és társait szolgáltassák ki, alaki hiba miatt el fogja utasítani. Minden jel arra mutat, hogy Kun Bélának és társainak szabadon bocsátását tervbe vették.”
A bécsi Telegraph hasonló híréhez a Pesti Hírlap hozzáfűzi: „Az, hogy Kun Béla és társai a leghallatlanabb gonosztetteket követték el Magyarországon, hogy a kezükhöz vér és idegen vagyon tapad, hogy szavahihető tanúk vallomása és saját cimboráik árulása mindazt rájuk bizonyította, amire hivatkozva a magyar kormány kiadatásukat kérte, mind nem számít. […] Azonban kíváncsiak vagyunk arra, hogy ehhez a formahibához mit szól az az amerikai bizottság, amelyik most Bécsben tanulmányozza a viszonyokat […] Vajon ha Kun Béla és társai szabadon sétálhatnak a Ringen, és az osztrák kormány bűnpártolásának hála, elkerülik megérdemelt büntetésüket, megtalálják-e az amerikaiak a szükséges garanciákat?”
(...)
A kommün kulisszatitkait fedi fel Az Est cikke 16-án, amelyben Szamuely György, a népbiztos egyik öccse „határozottan állítja, hogy Kun Béla adta ki az utasítást az ukrán tisztek megöletésére. […] Az ukrán tisztek elküldésében Leninnek is szerepe volt, akit a magyarországi viszonyokról Szamuely informált, amikor tudvalevőleg repülőgépen utazott hozzá. Szamuely nem titkolta, hogy neki a kommün nem elég erős és véres, ezt az álláspontját Leninnek is kifejtette. […] Kun Béla nem hitte, hogy az ő napja végleg leáldozott. Azt hitte, hogy csak rövid időre kell távoznia s azután újra visszajöhet. Lukács Györgyöt avatta be terveibe. Megkérte, hogy álruhában maradjon Budapesten, őt mindenről értesítse és a parancsait megbízható emberekkel közvetítse. Lukács György valóban Budapesten maradt, és Szamuely György szerint csak szeptember 12-én utazott el Budapestről, amikor már látta, hogy semmit sem csinálhat. Lukács György többször hangsúlyozta, hogy őt helytartónak hagyta meg Magyarországon, amíg kénytelen külföldön tartózkodni.”
(...)
A Pesti Hírlap arról ír, hogy Horthy Miklós a román megszállás alól felszabadult Tiszántúlra indul háromnapos körútra. Rövid beszédet tart a kenderesi főtéren. Kijelenti: „Most helyre kell állítanunk mindenekelőtt a törvénytiszteletet. Széthúzásnak ebben az országban többé nem lehet helye. Magyar emberek pártokra szakadhatnak foglalkozásuk szerint, de sohasem úgy, hogy széthúzzanak, mint ahogy eddig tették. […] Ezután nagy ünneplés közben kocsira szállt, és bátyjával, Horthy István tábornokkal együtt az ősrégi Horthy-kúriába hajtatott. A több száz éves ódon ház szomorú képét mutatja a román megszállás idejének. A kormányzó arcán, különösen amikor a kastély belsejében szemtanúja volt a románok rettenetes vandalizmusának, a fájdalmas meghatottság jelei mutatkoztak. Az egyik szoba például tele van a szövetektől megfosztott karosszékekkel és díványokkal, és van olyan, amelynek csak a puszta váza maradt meg. Korán elhalt tengerész öccsének gyönyörű olajfestménye barbár módon meghasogatva.”
