Múltammal múló (Gavallér János verse)

Múltammal múló

Nem a szikkadt-nyers madárlátta kenyér miatt

vártam, mit rejt tarisznyád,

hiányoztál egyszerűen, mint egy falat kenyér,

múltammal múló jövőm kerestem;

ott vérzett ki ingázó izzadságban minden nap

és nem vette észre senki,

hogy morzsák jutottak a meghitt szeretetből.

Kikopott bölcsőből a dal,

vályogvető gödrökben nem tapogatóznak kölykök,

hatalmasra nőve nem megy perzselve a nap a földbe,

kaduc*-fogságba terelt szabadság birtokol,

és

néha üvölt a csonka temető;

ott, a volt sírhelyekre nehezedik a jelen:

madárcsicsergés nélkül reszket a levegő.

2020.05.20.

* Szerzőnk tájékoztatása szerint: a párzás időt elért galambokat, eresz alatt elkülönített kaducokban pároztatták, ide voltak a madarak bezárva, amíg fészket nem raktak. Egy matyó gyerekekről szóló tanulmány szerint pedig a kisebbeknek "a kocsi vagy régebben kaduc nevű, kerekeken guruló dikó lett a fekhelyük. Ezt az ágy alá betolva tartották, csak éjszakára húzták ki, így helyet nem foglalt a szobában. Két-három gyerek is elaludt rajta 10-12 éves koráig".