Szédülök (Gavallér János verse)

---

Szédülök

Álmodok, néha rólad álmélkodok;

az ég tetején néha megáll a nap,

éget, perzsel, simogat árnyéktalanul,

hunyorogva rajongok,

s táncolnak körülöttem napfoltok,

glóriát fonnak köréd,

talán csak sárkányok repültek át

a képzelt látószög-mezőn,

emberalakok

és belém ég a vágy:

Felhők fölött lebegni,

fürödni veled a fényben,

illatok párolognak, fátyol alól

áttetszik erdő, mező, bozót,

ott jársz, ahol senki se járt,

ahol örök idők óta várok rád.

2020.06.12.