A buborékon belül
„Semmi sem bénítja meg jobban a gondolkodást, mint a kisebbrendűségi érzés.”
Simone Weil
Magyar Bálint rögtön egy jó hírrel indít „Ha nem tetszik a rendszer... A rendszerkritikai alapállás stratégiája” című írásában. Azzal, „hogy 2019 őszére – Haraszti Miklós kifejezésével – megszületett az ellenzéki választó.” Elgondolkoztam. Ez vajon mit jelent? Pirandello jutott az eszembe, ahol mindjárt „Hat szereplő szerzőt keres”. A helyzet itt is hasonló. Haraszti (ő valami orákulum lenne?) szerint ellenzéki választó már van, már csak ellenzéki politika kéne, meg ellenzéki pártok, meg ellenzéki politikusok, akik ellenzéki programmal rendelkeznek, vannak hozzá gondolataik, terveik, stratégiájuk stb.
De hát ne legyünk telhetetlenek. Magyar sem az. Hosszúra nyúlt dolgozata még csak meg sem kísérli a fenti hiány enyhítését. Amit papírra vet, az merő gyűlölet, érdektelen okoskodás, egy volt vezető politikushoz méltatlan amatőrizmus, valamint a politikai kontextus ismeretének teljes hiánya.
Azért olvastam el, mert Bálintot régről, még az egyetemről ismerem, és bár már évtizedek óta jószerivel csak a médiából követem, ezúttal kíváncsivá tett, mire jutott egy évtizeddel aktív politikai pályafutása befejezése után. Az eredmény kiábrándító. Az írása indulatvezérelt és hiányzik belőle az elemzésre való készség. Elgondolkodtatott. Mi az oka annak, hogy „ezek” az egykori demokratikusnak nevezett ellenzékiek, egykori szadeszesek, vagyis azok, akik magukat valamiféle „nagy csapatnak” tartják és elhitték a saját sztorijaikat, képtelenek a tárgyilagos, méltányos véleményformálásra? Hogy csak fentről lefelé tudnak beszélni? Hogy mindenkit kutyaütőnek tartanak magukon kívül? Magyar is még mindig úgy gondolja, hogy ő, csakis ő lenne hivatott ennek a „kurva országnak” – ahogy Gyurcsány barátja hívta – a vezetésére, és fel nem foghatja, még mindig nem érti, miért zavarta el őt és barátait a nép. Ezért aztán számára a többség döntése semmit sem jelent.
(…)
Most a Tisztelt Olvasó is ízelítőt kaphatott ebből a zavaros írásból, és ha eddig nem tudta volna, most megtudta, milyenek is a balliberális demokraták. Polgárháborúra uszítanak, fenyegetőznek, összevissza hordanak tücsköt-bogarat, hogy elfedjék: teljesen tanácstalanok. Nem értik a világot, amiben élnek, nem ismerik az embereket, soha nem is voltak kíváncsiak rájuk, és most sem szándékoznak leereszkedni hozzájuk. Buborékban élnek, ahogy mindig is. Köreikben a ’68-as eszmék számítanak haladóknak. A múlt század hetvenes évei óta nem érte őket szellemi stimulus. Ott ragadtak a múltban és tragikusan korszerűtlenné váltak.
A 21. században vagyunk. Tömegpolitizálás van. Aki a tömegeket lenézi, lekezeli, aki felülről lefelé beszél velük, annak nincs esélye.
A buborékon belül persze kap elismerést. Ne irigyeljük tőle.
