Mer’ kell
Az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció 2003-ban elsőnek írta alá azt a levelet, amelyben leendő otthonukkal, az unióval szembefordulva az amerikai birodalom hazugsággépezetével vállaltak közösséget
Amikor 2015-ben a német kancellár a migráció ügyében politikai stratégiai fordulatot hajtott végre, és ez hazai megítélését is megváltoztatta, azonnal meg is született az ezt visszatükröző magyar vicc. Ami azzal a kérdéssel kezdődött, hogy ha eddig egész normális volt, akkor most miért csinálja ezt Merkel, és az volt rá a válasz, hogy mer’ kell. Ugyanezt a társadalom-lélektani drámát írja le az a vicc is, miszerint szabad ember vagyok, szabadon azt csinálom, amit szabad. S hogy mit szabad Európa legnagyobb hatalmú politikusának, azt egy pillanatra elég jól kirajzolta egy 2013-as történet, amikor egyszerre „véletlenül” kiderült, hogy az amerikai nemzetbiztonság rendszeresen lehallgatja a német kancellár legtitkosabb, pontosabban addig annak hitt, telefonját is. Az Európai Bizottsági elnöke, Jean-Claude Juncker cinikusan meg is jegyezte, hogy nagyon csalódott lenne, ha ő nem érne annyit, hogy őt is lehallgassák, s nagyjából ezen a kedélyes családi vitarendezési szinten el is akadt a dolog. A világot irányító, de természetesen „nem létező” erők kizárólag akkor szokták egy pillanatra látni engedni magukat, amikor figyelmeztető, fegyelmező hatalmi potenciáljukat akarják megmutatni. Nyilván azért, hogy az érintettek még időben a „helyes irányt” válasszák a helytelen helyett, mert, mint tudjuk, „rendnek” kell lenni. Ez a rend, pontosabban e rend őrei most újra megmutatni készülnek magukat, és hogy hogy nem, megint a német kancellár a célpont. Az internetes világ alliterációja ezt a következő módon fejezi ki, Navalnij, Novicsok, Nordstream & Nonsense. Talán így is világos az üzenet, azért némi előzetes értelmezési keretként, Navalnij az orosz ellenzék megmérgezett vezetője, akit most Németországban gyógykezelnek. A Novicsok a KGB idegmérge, amit a globális médiában régóta mint az orosz birodalom brutalitásának szimbólumát szokták bemutatni. A Nordstream, vagyis az Északi Áramlat 2, tehát az „ismeretlen főszereplő” a tizenegymilliárd dollár értékű megaprojekt, amelynek keretében Oroszország minden közvetítő ország kikapcsolásával nemzetközi vizeken húzódó tengeralatti gázvezetéken át látná el gázzal Németországot. És végül a Nonsense diszkréten arra utal, hogy számos összeesküvéselmélet-gyártó és gyűlöletbeszélő olyan dolgok között próbál már megint összefüggést keresni, amelyek között természetesen semmiféle összefüggés nincs és nem is lehet.
(...)
Ahogy már az ilyen ügyeknél lenni szokott, hogy mi is történt valójában, azt soha nem fogjuk megtudni, ám hogy kinek is érdeke a német–orosz ellenségeskedés állandósítása, s az épülő gázvezeték meghiúsítása, azt nem nehéz kitalálni.
