Suttog a szél (Gavallér János verse)

---

Suttog a szél.

Fűszálanként mást és mást,

s mégis jobbra-balra

egyszerre hajlik minden fűszál.

Suttog a szél,

halk hegedűk ciripelnek,

sehol senki, csak sürgöny-részecskék

sistergik át a végtelen

pusztán sütkérező porszemek

dübörgő vándorlásait.

Némán fut a hír;

gerinctelen minden fűszál.

Bakancstalp taposta könnyét,

s velőjéből facsart vér-nedv

öntözte örök útját a csúcsig.

Átöleltem a fákat,

szedtem vadvirágokat,

jártam, amerre jártam,

messze utakon láttam

ördögszél körtáncot járt,

vitte az összes vágyam:

Hiszem, egyszer kivirágzik

agyagos-szik Hortobágyom.

Hiszem, ráragyog a nap is,

lesz szeretet, lesz otthonom!

A gyűlölet messze oson,

szégyenszemre tán elbujdos.

Pipacsmezők, szikfű, gyomos

rónaság, mosolyországom,

hiszem, újra kivirágzik,

szívverését most is hallom,

áttör a gyökér, időzik

még majd velem boldogságom!

2020.09.01.