Párbeszéd az európai baloldal módjára: a rituális öngyilkosságban kiegyeznének
Történjék akármi, nekem idén tavasztól az fog eszembe jutni Vera Jourováról, hogy tessék, íme az ember, aki nyílt színen is megmutatja, hogy jár az az európai vezető, aki egyszer, csak egyetlen alkalommal is kiszól a kórusból – és nem alkalmazkodva szerepe szabályaihoz, őszintén beszél. Tudják, objektíven.
Emlékeznek még arra, amikor Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke azt nyilatkozta a koronavírus-törvényről, hogy nem talál benne semmi kivetnivalót, illetve nem sért semmilyen jogállamisági elvet, amit vizsgálnia kéne a Bizottságnak? Valami furcsa véletlennek köszönhetően pontosan azóta az EB furkósbotja Magyarország ellen épp Jourova. Ugye milyen érdekes egybeesésekre lehetünk figyelmesek? Mert az elmúlt fél évben nagyjából hetente hallgathatunk meg valami újabb sirámot, amiben biztos asszony temeti Magyarországot, sértegeti a magyarokat és mielőbbi beavatkozást sürget.
Ezt hívják vezeklésnek. Kanosszát jár az európai elit felé, minden erejével azt igyekszik bizonyítani, hogy ilyenre többé nem kell tőle számítani – mindenki megnyugodhat és hátradőlhet.
(...)
A fő probléma itt az, hogy a baloldali gondolkodás velejéhez tartozik a szabályok gumiként való kezelése. A legnagyobb demokraták például pontosan addig meggyőződéssel a nép szavában bízók, ameddig a nép pont azt akarja, amit ők. Akkor semmi gond sincs a minél szélesebb körű népuralommal, sőt, ha az úgy biztosabb, legyen akár bázisdemokrácia is. Ám amint kiderül, hogy a nép nem érdekelt a kísérleteikben, átveszik a lefitymálóan fejét csóváló Szakértő szerepét. Ejnye, hát a nép megszavazta a Brexitet, nem ártana egy újabb népszavazást kiírni. Aztán esetleg még egyet, meg még egyet, amíg az események nem alakulnak számukra megfelelően.
A fiatalok körében felülreprezentáltak? Ideje lenne kizárni a voksolásból az idősebbeket, de legalábbis érjük el, hogy ne menjenek el választani. Trump győz? A vidékkel van a probléma, a városi elmék tudják a frankót. Meg eleve, bajos ez az egész részvételi demokrácia, egy kicsit irányítottabb módszer kéne, amint arról az amerikai haladó sajtóban több alkalommal is olvashattunk.
(...)
Soha, de soha nem fogunk megfelelni a brüsszeli irányítóknak, mert valójában nem a döntéseink zavarják őket, hanem a sikereink. Nem tudunk megegyezni velük, hiszen már a puszta létünk is jelent veszélyt rájuk és az irányelveikre nézve. Nincs lehetőség még párbeszédre sem, mivel csak utasításokban és azok szolgai végrehajtásában hisznek. Pontosan ezért érdekük az, hogy végül olyan pártokat támogassanak a tagállamokban, amelyek osztoznak velük az „európai álom” gondolatában. Akiktől nem kell ellenállást várni, hanem mosolyogva, igazukról meggyőződve engedik magukat kirabolni és a nemzeti gondolatokat örökre ellehetetleníteni az újbeszél szabályai szerint. Sőt, legyen inkább újgondol.
Nos, nekünk ezekkel az elemekkel nem kiegyezni kell – hanem legyőzni őket.
