LOPAKODÓ DIKTATÚRA
(...) Rómeó és Júlia alkalmasint azért nem lehet egymásé, mert az egyéni jognál, esetükben a boldogságnál akad szentebb jog, a közösségé, az életben maradást ugyanis annak íratlan szokásai garantálják. A család tökéletes és örök építmény, sejtként építi fel a társadalmat. Sok család alkotja a lakóhelyet, azok pedig együtt a nemzetet. Ami lent van, az van fent, és fordítva. A család feje gondot visel szeretteire és szűkebb környezetére, a legfőbb pater familias, a király pedig az egész országra. A rendi társadalom nem kóbor egyének sokasága, hanem családok és nemzetségek hazája.
A mai összeomlásig vezető úton a szakrális viszony eltűnésével kezdődtek a bajok. Európa és a nyugati világ elbírta volna, hogy a kételkedés vagy a józan gondolkodás minden tettünkben ott munkálkodjon, de a támasztófalak kiütésével végül az egész épület összedőlt. Az egyház, a hadsereg, a nemzet tudatos lebontása után most a családon a sor, ezt kell egyenrangúvá tenni különféle alternatív életformákkal. A cél: a régi Európa (Amerika) atomokra bombázása. És ebben a törekvésükben a különféle izmusok elszánt híveit, akik már nemcsak Istent, de embert sem ismernek, szép szóval nem lehet megállítani.
Hogy mekkora a baj, pontosan jelzi a szabad gondolkodás büntetőjogi szankcionálása. A nyugati világban egymás után hullanak el a normalitás utolsó bástyái, a múlt héten például Norvégia tette büntethetővé a „transzfób” és a „bifób” beszédet. Vagyis ha azt állítom, hogy a homoszexualitás betegség, a család pedig férfi, nő, gyerekek életközössége, és azért állítom ezt, mert egyszerűen ez a véleményem, akkor Norvégiában három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. A szabad szólás XVIII. századi óhajából így vált szómágián alapuló tiltásrendszer és lopakodó diktatúra a nyugati világban. Ilyen körülmények között összetehetjük a kezünket, hogy a magyar alkotmányban a házasságot egy férfi és egy nő életközösségeként határozzák meg, hogy azonos neműeket nálunk templomban még nem esketnek a papok – bár mint érzékelem, egyik-másik evangélikus és katolikus (ex)püspök furcsa önfejlődéséből már csak ez az utolsó mozzanat hiányzik –, és hogy a gyerekekkel és fiatalkorúakkal szabadon, korlátozás nélkül létesítendő homoszexuális érintkezés tilalma még áll. Sajnos, ezeket is felülírhatja majd a világ legerősebb láthatatlan hadserege, a „meleglobbi”, ahogyan eddig mindent elért, amit elérni akart. Abban a kis időben azonban, amíg a köztes állapot kitart, nekünk, régi európaiaknak is stratégiát kell építenünk.
(...)
Közel az idő, amikor nemi identitásunk védelmében utcára kell vonulnunk. Ha nem tesszük, ha mindig meghátrálunk, akkor megnyerhetünk ezer csatát, felépíthetjük az országot, rendbe tehetjük az államháztartást, csak éppen a jövőnket veszítjük el. Ha nem látják a gyerekeink, hogy milyen értékekre kell ügyelniük, ha a magyar közéletben nem képezünk ellenpólust, ha a társadalmi párbeszédben riadtan hallgatunk, akár egy-két nemzedéken belül felülkerekednek Európa sírásói.
