A gyűlöletre épülő balliberális stratégia (Cey-Bert Róbert Gyula jegyzete)

A gyűlölet a befolyásolás egyik leghatékonyabb lélektani eszköze. A legvisszataszítóbb emberi érzelem, az irigység a táptalaja a legaljasabb emberi tulajdonságnak, a gyűlöletnek, amelynek pusztító megnyilvánulásai a rágalmazástól, a gyilkosságig, a mészárlásokig terjednek!

A francia jakobinusok a nagy tömegeket képviselő szegényebb sorsú néprétegek irigységére és rosszindulatára építették gyűlölet stratégiájukat. Ez a gyakorlat rendkívül hatékony eszköznek bizonyult a hatalom megszerzésére és megtartására. A gyűlölet kialakulása összetett kóros lélektani folyamat eredménye, amelyben az irigység meghatározó szerepet játszik. Az irigység lélektana másokkal való összehasonlításra épül: az egyén embertársai sikerét, megjelenését, tehetségét, vagyonát, kedvezőbb életkörülményeit saját maga elleni támadásként éli meg,  ez nehezen elviselhető lelki fájdalmat okoz,  amelynek „terápiás” ellenszerét, a gyűlöletben találja meg. A Bibliában az irigység az ember első gyilkosságához vezetett (Káin és Ábel). A görög mitológiában Héra istennő irigysége (Afrodité szépségét irigyelte meg) a több mint tíz évig tartó, gyűlölettel és mészárlással telített trójai háború kirobbantó oka volt. 

A XVIII. század második felében a királyság-, a kereszténység- és a gazdag polgárság-ellenes „felvilágosult” és „haladó” francia értelmiség (a mai balliberális eszmék elindítói, a később szélsőséges véreskezű jakobinusok) felrobbantotta az irigység-gyűlölet puskaporos hordóját, amely az 1789-es francia forradalom szörnyű mészárlásait indította el. Felismerték, hogy az irigységre-gyűlöletre épített politikai stratégia a legjobb módszer a tömegek („a nép”) mozgósítására, fanatizálására, és ezzel kiszabadították a palackból az emberi gonoszság rossz szellemét, amely azóta is, most már több mint két évszázada kíméletlenül pusztítja a vallási, nemzeti, erkölcsi és társadalmi értékeket.

A sikeres, jakobinus gyűlöletstratégia meghatározóan befolyásolta a balliberális-kommunista gondolkodást: megjelent 1871-ben Párizsban a „Kommün” kikiáltása idején. A kommunista lázadók néhány napra magukhoz ragadták a hatalmat, a lázadást leverték, de a pusztító kommunista járvány tovább terjedt és fertőzte a társadalmat. Az 1917-es orosz  forradalom, majd később Kínában Mao Tse Tung kommunista „felszabadító háborúja”, több más kommunista felkelés Ázsiában, Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, a jakobinus irigység- és gyűlöletstratégiára épült. Az ördögi stratégia Oroszországban érte le a legnagyobb sikerét: a bolsevik forradalomból kinövő Szovjetunió félelmetes fegyverkészletével több mint 70 évig lázította és zsarolta a világot.

A paranoid, balliberális-kommunista szemlélet a társadalmat két, egymással  ellenségesen szembenálló félre osztja fel: az egyik oldalon vannak ők, a „jót és igazságot” képviselő, “felvilágosult” balliberálisok, a „szabadság‒egyenlőség‒testvériség kizárólagos  képviselői”; a másik oldalon pedig a gyűlölt ellenfél, az etikai és nemzeti értékeket képviselő konzervativ jobboldal.  Mindebből következik, hogy  a balliberális, kommunista tábor fő célkitűzése:  a gyűlölt konzervatív ellenfél demonizálása, visszaszorítása  és végleges  felszámolása. 

A felszámolás nemcsak politikailag értendő, a jakobinusok óta a legtöbb  esetben a hatalomra került szélsőséges balliberális-kommunista erők fizikailag felszámolták a politikai ellenfelet, véres kegyetlenséggel lemészárolták őket, úgy a bolsevik Oroszországban, az 1919-es Tanácsköztársaság idején Magyarországon, mint másutt a világon. A kutatók a XX. századi kommunista mészárlások áldozatainak a számát több mint százmillióra becsülik. 

Magyar balliberálisok 

A XIX. század utolsó évtizedeiben jelent meg a balliberális eszmerendszer Magyarországon. Terjesztőik elsősorban szocialista pártokban és titkos szabadkőműves  társaságokban szerveződtek. A jakobinus stratégia jegyében igyekeztek befolyásolni és maguk mellé állítani a munkásságot, a szegényebb néprétegeket és a balliberális eszmékre fogékony polgárságot. Sokat elárul szándékukról, hogy az I. világháború idején Magyarország ellenségeivel, az Entente hatalmakkal rokonszenveztek. Háborúellenes propagandát folytattak, igyekeztek gyengíteni a magyar hadsereg harci szellemét, magyarán nemzetellenes politikát  folytattak. 

„Ausztria-Magyarország győzelme a keresztény konzervatív értékek diadalát jelentené, ugyanakkor Franciaország és Nagy-Britannia győzelme pedig a haladásét és a liberális  demokráciáét” – mondta Károlyi Mihály 1914-ben, a világháború kezdetén. A háború végén,  1918 október 31-én nemzetellenes puccsal megszerezték a hatalmat, önfeladó pacifista politikával lefegyverezték és feloszlatták a harcedzett magyar hadsereget, kiszolgáltatták az országot a magyar területekre éhes ellenséges szomszédoknak. Nyugodtan jöhettek, nem volt katonánk, puskalövés nélkül annyit foglaltak el az ország leggazdagabb területeiből, amennyit csak akartak. A balliberális Károlyi-Jászi kormány hibát hibára, aljasságot aljasságra halmozott. Legaljasabb tettük az volt, hogy az elenséges Entente hatalmak  előtt megvádolták  Magyarországot a háború kirobbantásával… (Károlyi és Jászi belgrádi memoranduma). Az igazság az ellenkezője volt, a háború kirobbantásáért éppen Magyarország volt a legkevésbé felelős. Tisza István miniszterelnök a Monarchia haditanácsában ellenezte a háborút. Károlyi,  Jászi katasztrofális balliberális politikája 1919. márciusában Kun Béla kommunista vörös terrorjához vezetett, onnan pedig egyenes volt az út a magyar történelem legnagyobb  tragédiájához, a trianoni országvesztéshez: Magyarország elvesztette területének több mint kétharmadát, több millió magyar került idegen elnyomás alá ! 

A trianoni tragédia területi, demográfiai, gazdasági veszteségei mellett a legsúlyosabb  következmény az volt, hogy lelkileg megroppantotta a nemzetet, beteggé tette a magyar lelket. A trianoni trauma következményeit a mai napig szenvedi a magyar lélek. Nincs Európában egy olyan ország, ahol a balliberális politika olyan nagy kárt okozott volna, mint nálunk, Magyarországon. Szomszédainknál: szlovákoknál, románoknál, szerbeknél a balliberális-kommunista politika mindig tekintetbe vette a nemzeti érdekeket. Náluk még a legsötétebb kommunista időkben is a nemzeti érdek volt az első és csak utána következett a politika. Így történhetett meg, hogy a kommunista ideológiai elnyomás ellenére szomszédaink megerősítették nemzeti elkötelezettségüket. Magyarországon viszont a Rákosi és Kádár diktatúra idején mindent megtettek, hogy elfojtsák és véglegesen felszámolják a nemzeti szellemiséget.

Az 1990-as rendszerváltás után sem változott lényegesen a helyzet, hiszen a kommunistákból átvedlett szocialisták és balliberális szövetségeseik (SZDSZ), Károlyi és Jászi önfeladó, keresztény és nemzetellenes eszmerendszerének egyeneságú politikai leszármazottai,  örökösei voltak. Se vallási, se nemzeti, se erkölcsi értékek nem érdekelték őket, egyedül csak balliberális eszmerendszerük terjesztése és a hatalom megtartása foglalta el minden gondolatukat. A balliberális kormányzás idején (1994-1998 és 2002-2010) a balliberális vezetők és az őket kiszolgáló holdudvar, korrupciós privatizációs szerződésekkel hatalmas  vagyont gyűjtöttek maguknak, tönkretették a gazdaságot, a legjövedelmezőbb vállalatokat eladták külföldieknek, eladósították az országot, devizahitelek csapdájába zárták a lakosság jelentős részét, csökkentek a bérek, a nyugdíjak, nőttek az adók, a rezsiköltségek. A minden gyalázatra képes balliberális kormány az '56-os szabadságharc 50. évfordulóján, 2006. október 23-án kimutatta valóságos kommunista énjét, megbecstelenítette a szabadságharc emlékét, ráküldték a rendőrséget az ünneplőkre, összevissza verték őket.

Mindezek után nem volt meglepetés, hogy a nemzet józan többségének elege lett a balliberális kormányzás ámokfutásából, és négy egymást követő választáson ‒ 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben ‒ kétharmados többséggel választották meg a nemzeti és keresztény értékeket képviselő Fidesz-KDNP pártszövetséget. Azóta is tart a csalódott balliberális pártok támadása a kormány ellen nemcsak Magyarországon, de a külföldi balliberális médiában és a balliberális erők által uralt európai és nemzetközi szervezetekben.

Azonban minden médiafölény és külföldi támogatás ellenére a magyar baloldalnak nem sikerült a hatalom közelébe kerülni. Irigységük, hataloméhségük egyre növekvő csalódottságuk és gyűlöletük felidézik a hazaáruló balliberális Károlyi-Jászi kormány ártalmas, hazug vádaskodásait („Magyarország a háború főfelelőse”). Hazaárulásra szakosodott utódaik, a jelenlegi  DK, MSZP, LMP, Momuntum, Párbeszéd és a “lehallgatós” Tisza párt képviselői, ugyanezt teszik, Európai Uniós szervezetekben ocsmányul rágalmazzák Magyarországot, és a nemzeti és keresztény értékeket következetesen képviselő Orbán-kormányt. Nem tudják elviselni, hogy az utóbbi évszázad legtehetségesebb, a nemzeti értékeket a legkövetkezetesebben képviselő államférfi, Orbán Viktor  vezeti a magyar kormányt. A kárpát-medencei magyarság nagy többsége, Csallóköztől Székelyföldig, kiáll a kormány és a  miniszterelnök mellett. Ez a lényeges!

A  kutya ugat, a nemzet karavánja azonban jó irányba halad: a nemzetszeretet legyőzi a balliberálisok  nemzetellenes gyűlöletét!

Dr Cey-Bert Róbert Gyula

író, főiskolai tanár