A „kollektív bűnösség” elvét alkalmazza a 17. alaptörvény-módosítás, és ez elfogadhatatlan! (Kincsesné Salca Mária jegyzete)

A demokrácia = intézményesített dilettantizmus.

Annál inkább, minél kevesebbre szabják a betölthető ciklusok számát. Vagyis: minél sűrűbben „kell” leváltogatni a hatalomra kerülteket.

• Hiszen váltáskor a mások (közösségek) képviseletére leginkább rátermett, széles látókörű, tehetséges személyek is kiesnek.

• Csupán azért, mert mindig akadhatnak, akiket a pénz, a hatalom szaga megszédít?

Pedig csak ezek ellen kellene fellépni, személyenként. Hogy a példamutatóan tisztességes, legnagyobb tudású és rátermett képviselők irányíthassák az ország ügyeit. Akiket a választóik újra és újra azért küldenének a parlamentbe, hogy az ő érdekeiket a legjobb tudásuk szerint képviseljék. 

De ez a 17. alaptörvény-módosítás elvágta a választók legméltóbb képviseletének lehetőségét. Vagyis, tovább gyengítette a demokráciát. Azzal, hogy az elfogadhatatlan „kollektív bűnösség” elvét alkalmazza mindenkire, aki még megválasztható lesz a jövőben, mert az őt ismerő szavazók az érdemeikért tisztelik őket, és rábízzák magukat, sorsukat – helyes döntéseikre.

A mindenkori kezdő politikusokat mindig valamely hivatali, beépített szakértői gárda „segíti”, tájékoztatja (vagy nem!), tehát irányítja, és a rejtett szándékaikon csak az önálló gondolkodásra is képes képviselők látnak át, és cselekszenek – a tisztességesek – helyesen.

(Ez még az EU-ban is így van.) 

Ez az önkormányzati képviselői tapasztalatom. 

Én csak 4 évig voltam képviselő, de hamar felismertem, hogy az akkori testületi többség ingatlan-spekuláns.

Sikerült több százmilliós visszaélés megakadályozásakor magamra haragítanom őket. 2006. február 1-jén ezért gyújtatták fel a házamat,

ezért tagadtak meg minden segítséget (a télvíz idején utcára került családomtól), amit az 1993. évi III. sz. „szociális törvény” előírt.

És hiába pereltem kártérítésért. A nyugdíjamból a házam máig sem készülhetett el lakhatóvá. A hivatalosok ellen nem lehetett pert nyerni.

 (Többek szerint azért lettem félvak 2020. január 3-án, mert nem akartam több bírósági elutasítást látni. Délben még elküldtem a bíróságnak a többedik fellebbezést – egyedül, mert pártfogó ügyvédet az erre kötelezett Kormányhivatal nem biztosított –, este pedig már nem láttam olvasni!) 

A jó hír az, hogy az ingatlan-spekuláns többségű képviselő-testületet 2019-ben egy tisztességes (nem „pártos”) társaság váltotta fel, amelyik igenis maradjon, amíg csak akarjuk!

Tehát mielőbb vissza kell vonni a teljesen igazságtalan „kollektív bűnösség” elvét alkalmazó 17. alaptörvény-módosítást, és az összes képviselő mentelmi jogát korlátozni kell a politikai véleményükre. De senki ne mentesülhessen törvénysértés, köztörvényes bűnök elkövetése esetén a büntető eljárástól és annak eredményétől. 

Engem az európai ügyészséghez való csatlakozás azért aggaszt, mert az EU-ban ott ülhetnek köztörvényes bűnözők is.

 Az EU ügyészsége azért nem jár el ellenük, hogy ne vonják el tőlük a működésüket lehetővé tevő pénzt, ők tehát nem függetlenek a bűnözőktől!