A „nagy nulla szén-dioxid” összeesküvés és a WEF „nagy alaphelyzetbe állítása” (Vajda Miklós)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Eredeti cikk:

The “Great Zero Carbon” Conspiracy and the WEF’s “Great Reset”, By F. William Engdahl, February 26, 2023

A globalista Davosi Világgazdasági Fórum hirdeti, hogy 2050-re el kell érni a „nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás” világszintű célját. Ez a legtöbb esetben távoli jövőnek hangzik, és ezért nagyrészt figyelmen kívül hagyják. Ám a Németországtól az USA-ig, számtalan más gazdaság felé zajló átalakulások előkészítik az 1970-es években Új Nemzetközi Gazdasági Rendnek nevezett rendszer megteremtését.

Valójában ez egy globális technokrata totalitárius korporativizmus tervezete, amely hatalmas munkanélküliséggel, dezindusztrializációval és tervezett gazdasági összeomlással kecsegtet. Vegye figyelembe a hátteret.

Klaus Schwab Világgazdasági Fóruma (WEF) jelenleg kedvenc témáját, a világgazdaság nagy újraindítását hirdeti. Mindennek a kulcsa annak megértése, hogy a globalisták mit értenek a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás alatt 2050-re.

Az EU vezeti a versenyt, merész tervvel, hogy 2050-re a világ első „karbonsemleges” kontinensévé váljon, és 2030-ra legalább 55%-kal csökkentse CO2-kibocsátását.

Egy 2020 augusztusi bejegyzésében, a blogjában Bill Gates, az önjelölt globális vakcina-cár a közelgő klímaválságról írt:

„Bármilyen szörnyű ez a világjárvány, az éghajlatváltozás még rosszabb is lehet… A kibocsátás idei viszonylag csekély csökkenése egy dolgot világossá tesz: nem érhetjük el a zéró kibocsátást egyszerűen – sőt többnyire – azzal, hogy kevesebbet repülünk és vezetünk.”

A fősodratú médiával és a közösségi médiával kapcsolatos virtuális monopóliumával a globális felmelegedési lobbi a világ nagy részét arra tudta rávezetni, hogy az emberiség számára a legjobb a szénhidrogének, köztük a kőolaj, a földgáz, a szén és még a „szénmentesség” megszüntetése. 2050-re nukleáris villamos energiával remélhetőleg elkerülhetjük a világ átlaghőmérsékletének 1,5-2 Celsius-fokos emelkedését. Ezzel csak egy probléma van.

Ez egy ördögi hátsó program fedezete.

A „globális felmelegedés” eredete

Sokan elfelejtették az eredeti tudományos tézist, amelyet energiaforrásaink radikális megváltoztatásának igazolására terjesztettek elő. Ez nem „klímaváltozás” volt. A Föld éghajlata folyamatosan változik, összefüggésben áll a napkitörésekkel vagy a Föld klímáját befolyásoló napfoltciklusokkal.

Az ezredforduló körül, mivel az előző, napenergia által vezérelt felmelegedési ciklus már nem volt nyilvánvaló, Al Gore és mások a kifejezést a „klímaváltozásra” helyezték át a globális felmelegedésről. Mára a félelem narratívája annyira abszurd lett, hogy minden furcsa időjárási eseményt „klímaválságként” kezelnek. Minden hurrikán vagy téli vihar bizonyítéka annak, hogy a klímaistenek megbüntetnek minket, a bűnös CO2-kibocsátó embereket.

De várj. Az alternatív energiaforrásokra, például a nap- vagy szélenergiára való átállás és a szén-energiaforrások elhagyásának teljes oka az az állításuk, hogy a CO2 üvegházhatású gáz, amely valamilyen módon feljut a légkörbe, ahol egy takarót képez, amely állítólag felmelegíti a Földet. Globális felmelegedés. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint az üvegházhatású gázok kibocsátása nagyrészt a CO2-ból származik. Ezért a hangsúly a „szénlábnyomon” van.

Szinte soha nem mondják el, hogy a sgzén- dioxid nem tud felszállni a légkörbe az autók kipufogógázaiból, szénerőművekből vagy más mesterséges eredetű anyagokból. A szén-dioxid nem szén vagy korom. Ez egy láthatatlan, szagtalan gáz, amely nélkülözhetetlen a növényi fotoszintézishez és minden földi életformához, beleértve minket is. A CO2 molekulatömege valamivel több, mint 44, míg a levegő (főleg az oxigén és a nitrogén) molekulatömege csak 29.

A CO2 fajsúlya körülbelül 1,5-szer nagyobb, mint a levegő. Ez azt sugallja, hogy a járművek vagy erőművek CO2-kipufogógázai nem emelkednek a légkörbe legfeljebb 12 mérfölddel a Föld felett, hogy létrehozzák a félelmetes üvegházhatást.

Ahhoz, hogy megértsük, milyen bűncselekmények zajlanak napjainkban Gates, Schwab és az állítólagos „fenntartható” világgazdaság szószólói között, vissza kell mennünk 1968-ig, amikor David Rockefeller és barátai mozgalmat hoztak létre azon az elképzelés körül, hogy az emberi fogyasztás és a népességnövekedés volt a világ legnagyobb problémája. Rockefeller, akinek vagyona az olajon alapult, létrehozta a neo-malthusiánus római klubot az olaszországi Bellagio-i Rockefeller-villában. Első projektjük az volt, hogy 1972-ben finanszírozzák a Limits to Growth nevű, az MIT-n végzett ócska tanulmányt.

Az 1970-es évek elején Rockefeller „zéró növekedési” programjának egyik fő szervezője régi barátja, egy Maurice Strong nevű kanadai olajos volt, aki szintén a Római Klub tagja volt. 1971-ben Strongot az Egyesült Nemzetek Szervezetének helyettes államtitkárává és az 1972. júniusi stockholmi Föld Napja konferencia főtitkárává nevezték ki. A Rockefeller Alapítvány kurátora is volt.

Maurice Strong kulcsfontosságú korai terjesztője volt annak a tudományosan megalapozatlan elméletnek, amely szerint a közlekedési járművekből, szénerőművekből és a mezőgazdaságból származó, emberi tevékenységek hőmérséklet-emelkedést okoztak, amely veszélyezteti a civilizációt, az úgynevezett globális felmelegedést. Ő találta ki a rugalmas „fenntartható fejlődés” kifejezést.

Az ENSZ 1972-es Föld napja stockholmi konferenciájának elnökeként Strong a „környezet megóvása” érdekében a népesség csökkentését és az életszínvonal csökkentését támogatta világszerte. Néhány évvel később ugyanaz a Strong kijelentette:

„Nem az egyetlen remény a bolygó számára, hogy az iparosodott civilizációk összeomlanak? Nem a mi felelősségünk, hogy ezt megvalósítsuk?”

Ezt a napirendet ma Great Reset vagy UN Agenda 2030 néven ismerik. Strong ezután létrehozta az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületét (IPCC), egy olyan politikai testületet, amely előmozdítja azt a bizonyítatlan állítást, hogy az ember által okozott CO2-kibocsátás hamarosan megbillent bennünket, a világ visszafordíthatatlan ökológiai katasztrófájába.

A Római Klub társalapítója, Dr. Alexander King néhány évvel később Az első globális forradalom című könyvében elismerte a környezetvédelmi programjuk alapvető csalását.

Állította:

Amikor új ellenséget keresünk, amely egyesít bennünket, arra az ötletre jutottunk, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhínség és hasonlók beleférnek… Mindezeket a veszélyeket emberi beavatkozás okozza, és csakis megváltozott attitűdök és viselkedésmódokkal leküzdhetők. Az igazi ellenség tehát maga az emberiség.

King elismerte, hogy a „globális felmelegedés veszélye” csupán trükk volt „maga az emberiség” elleni támadás igazolására.

Ez most a Great Reset és a Net Zero Carbon csalás néven kerül bevezetésre.

Alternatív energia katasztrófa

2011-ben Joachim Schnellnhuber, a Potsdami Klímahatáskutató Intézet (PIK) tanácsa alapján Angela Merkel és a német kormány 2022-ig teljesen betiltotta az atomenergiát (Energiewende, ill. Energy Turn), hogy támaszkodjon a nap- és szélenergiára és más „megújuló energiaforrásokra”. A cél az volt, hogy Németország legyen az első ipari nemzet, amely „karbonsemleges”.

A stratégia gazdasági katasztrófa volt. Az ipari világ egyik legstabilabb, alacsony költségű és legmegbízhatóbb villamosenergia-termelő hálózatából mára Németország a világ legdrágább elektromos generátorává vált. A német energiaipari szövetség, a BDEW szerint legkésőbb 2023-ig, amikor az utolsó atomerőmű bezár, Németországnak villamosenergia-kieséssel kell szembenéznie.

Ezzel egyidejűleg a szén, a legnagyobb villamosenergia-forrás, fokozatosan megszűnik, hogy elérje a nettó szén-dioxid-kibocsátást. A hagyományos energiaigényes iparágak, mint például az acél, üveggyártás, alapvető vegyi anyagok, papír és cementgyártás, ugrásszerűen emelkedő költségekkel és leállásokkal vagy kihelyezéssel és szakképzett munkahelyek millióinak elvesztésével néznek szembe.

Az energiatakarékos szél és napenergia ma mintegy 7-9-szer többe kerül, mint a gáz.

Németországban kevés a napfény a trópusi országokhoz képest, így a szél a zöld energia fő forrása. A nap- vagy szélerőművek előállításához hatalmas beton- és alumíniumbevitelre van szükség. Ennek előállításához olcsó energia szükséges – gáz, szén vagy atomenergia. Amint ezt fokozatosan megszüntetik, a költségek megfizethetetlenné válnak, még akkor is, ha nincsenek hozzáadott „szén-adók”.

Németországban már mintegy 30 000 szélturbina van, több, mint bárhol máshol az EU-ban. A gigantikus szélturbinák komoly zaj- vagy infrahang-problémákat jelentenek a hatalmas építmények közelében lakók egészségére, valamint időjárási és madárkárokkal. A becslések szerint 2025-re a meglévő német széturbinák 25%-át le kell cserélni, és a hulladékkezelés óriási probléma. A cégeket beperlik, mivel a polgárok ráébrednek, mekkora katasztrófa. A Deutsche Bank a közelmúltban elismerte, hogy az államnak „ökodiktatúrát” kell létrehoznia, hogy 2030-ra elérje a kitűzött célokat .

Ugyanakkor a német törekvés, hogy 2035-ig véget vessen a benzin- vagy dízelszállításnak az e-járművek javára, Németország legnagyobb és legjövedelmezőbb iparágát, az autószektort tönkreteszi, és munkahelyek millióit szünteti meg. A lítium-ion akkumulátorral hajtott járműveknek teljes „szénlábnyomuk” van, ha figyelembe vesszük a lítium bányászatának és az összes alkatrész előállításának hatását, ami rosszabb, mint a dízel autóké.

A nulla szén-dioxid-kibocsátású Németországhoz 2050-re pedig sokkal több hozzáadott áramra lenne szükség, mint ma, mivel több millió akkumulátortöltőnek lesz szüksége megbízható teljesítményű hálózati áramra. Most Németország és az EU új „szén-dioxid-adókat” kezd kivetni, állítólag a nulla szén-dioxid-kibocsátásra való átállás finanszírozására. Az adók csak még drágítják a villamos energiát és az energiát, biztosítva a német ipar gyorsabb összeomlását.

Elnéptelenedés

A nulla szén-dioxid-kibocsátási menetrend előmozdítói szerint éppen ez az, amire vágynak: a legfejlettebb gazdaságok dezindusztrializálása egy kiszámított, több évtizedes stratégia, ahogy Maurice Strong mondta, hogy az iparosodott civilizációk összeomlását idézze elő.

A jelenlegi világ ipari gazdaságának visszafordítása egy fatüzelésű, szélmalommal forgató disztópiává, ahol az áramszünet a mai Kaliforniához hasonlóan normává válik, elengedhetetlen része az Agenda 2030: az ENSZ Fenntarthatósági Globális Megállapodása értelmében végrehajtott Great Reset átalakulásnak.

Merkel klímatanácsadója, Joachim Schnellnhuber 2015-ben Ferenc pápa radikális zöld programját, a Laudato Si enciklikát mutatta be Ferenc kinevezettjeként a Pápai Tudományos Akadémiára. És tanácsot adott az EU-nak a zöld menetrenddel kapcsolatban. Egy 2015-ös interjúban Schnellnhuber kijelentette, hogy a „tudomány” mára megállapította, hogy a „fenntartható” emberi populáció maximális teherbíró képessége mintegy hatmilliárd emberrel kevesebb:

„Nagyon cinikus módon ez a tudomány diadala, mert végre stabilizáltunk valamit – nevezetesen a bolygó teherbíró képességére vonatkozó becsléseket, mégpedig 1 milliárd ember alatt.”

Ehhez az iparosodott világot le kell építeni. Christiana Figueres, a Világgazdasági Fórum konferenciájának résztvevője és az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének korábbi ügyvezető titkára egy 2015. februári brüsszeli sajtótájékoztatón feltárta az ENSZ klímaprogramjának valódi célját, ahol kijelentette:

„Ez az első alkalom az emberiség történelme során. Azt a feladatot tűzzük ki magunk elé, hogy szándékosan változtassuk meg az ipari forradalom óta uralkodó gazdasági fejlődési modellt.”

Figueres 2015-ös kijelentéseit ma Macron francia elnök is visszhangozta a Világgazdasági Fórum 2021. januári „Davosi Agendáján”, ahol azt állította, hogy „a jelenlegi körülmények között a kapitalista modell és a nyitott gazdaság többé nem megvalósítható”. Macron, egy korábbi Rothschild-bankár azt állította, hogy „az egyetlen módja annak, hogy kilábaljunk ebből a járványból, ha olyan gazdaságot hozunk létre, amely inkább a gazdagok és szegények közötti szakadék megszüntetésére összpontosít”. Merkel, Macron, Gates, Schwab és barátai ezt úgy teszik meg, hogy az életszínvonalat Németországban és az OECD-ben Etiópia vagy Szudán szintjére csökkentik. Ez a nulla széndioxid-disztópiájuk. Erősen korlátozza a légi közlekedést, az autós utazást, az emberek mozgását, a „szennyező” ipar bezárását, mindezt a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében.

Elképesztő, hogy a koronavírus-járvány milyen kényelmesen megalapozza a nagy újraindítást és az ENSZ Agenda 2030 nettó szén-dioxid-kibocsátását.

F. William Engdahl stratégiai kockázati tanácsadó és oktató, a Princeton Egyetemen szerzett politikai diplomát, és az olaj- és geopolitika bestseller-írója, kizárólag a „New Eastern Outlook” online magazin számára,  ahol ez a cikk eredetileg megjelent.