A propaganda elleni harc a túlélés kérdése: jegyzetek a mátrix széléről (Caitlin Johnstone írása)

Eredeti cikk:

Fighting Propaganda Is A Matter Of Survival: Notes From The Edge Of The Narrative Matrix, By Caitlin Johnstone, 2023. JÚL. 25.

Schiller Mária küldeménye

A kapitalizmus több fronton is a környezeti összeomlás szélére sodort minket. Az amerikai birodalomépítés több fronton is a nukleáris háború szélére sodort minket. De ha a mainstream médiára hallgatunk, mindkét rendszer jól működik, és csak az őrültek akarják megváltoztatni őket.

A bizonyítékok megvannak, és az ügy lezárult: az uralkodó status quo rendszereink nem működnek. Olyan látványosan buktak meg, ahogyan semmi sem bukhat meg, és most mindannyiunk számára egzisztenciális fenyegetést jelentenek. De ezt a mögöttes igazságot elrejtik a szemünk elől, hogy továbbra is beleegyezzünk.

A propaganda elleni harc és annak az illúziónak a lerombolása, hogy azok a források, amelyekhez az információért szoktunk fordulni, az igazságot mondják el a világunkról, mára élet-halál kérdéssé vált.

A hazugságok elleni harc, hogy elkezdhessünk valódi változásokat szorgalmazni, a túlélés kérdése.

*

A liberálisok számára a szavazás a "gondolatok és imák".

*

Az egyik leghülyébb dolog, amit az amerikai liberálisok hisznek, hogy ha a Zöld Párt jelöltje kiesik az elnökválasztási versenyből, akkor a háborúellenes szocialisták, akik rájuk szavaztak volna, azt mondják: "Ó, a fenébe, azt hiszem, akkor akár arra a háborúskodó kapitalista demokratára is szavazhatok".

Gondolom, ennek köze van ahhoz, hogy a demokraták azt hiszik, hogy ők a "baloldalon" vannak. Tehát amikor látnak egy baloldali programmal induló jelöltet, azt gondolják: "Hé, ez a mi programunk! Ellopják a szavazatainkat!" Pedig valójában ők csak egy rakás gátlástalan jobboldali, akiket az igazi baloldaliak nem tudnak elviselni.

*

Néhányan felháborodnak, amikor az Egyesült Államok köré központosított hatalmi struktúrát birodalomnak nevezzük, de a birodalom szó valójában alulértékelt kifejezés. Ez egy olyan bolygói hegemón, amilyet a világ még soha nem látott. Remélhetőleg a világ soha többé nem fog ilyet látni.

*

Az olyan külpolitikai realisták, mint John Mearsheimer, helyesen jósolták meg, hogy a nyugati akciók Ukrajna invázióját fogják kiváltani, míg sokan mások (köztük én is) tévedtek, mert elemzésükben azt tartották szem előtt, hogy a nagyhatalmak soha nem fogadják el más nagyhatalmak fenyegetését a határaikon. Ez a megértés kulcsfontosságú.

Egyszerűen nem lehet megérteni a 2020-as évek nagy konfliktusait anélkül, hogy megértenénk, hogy az USA olyan katonai fenyegetéseket halmozott fel Oroszország és Kína – első számú és második számú riválisa – körül, amelyeket soha nem tűrne el tőlük a saját szomszédságában. Legutóbb, amikor egy nagyhatalom fenyegetést állított fel az USA-ra a határai közelében, az USA olyan agresszívan válaszolt, hogy majdnem vége lett a világnak. Az a tény, hogy olyan tevékenységeket követel Oroszországtól és Kínától a határaikon, amelyeket a saját határain soha nem fogadna el, bizonyítja, hogy ő az agresszor.

*

Az amerikai birodalom szándékosan provokálta ezt a háborút, és többször is aktívan szabotálta a béketárgyalásokat a háború kezdete után, és nyugati tisztviselők többször is név nélkül nyilatkoztak a sajtónak, hogy nem hisznek abban, hogy Ukrajna győzni tud. Emellett a birodalom számos módon közvetlenül is profitál ebből a háborúból.

*

Az, hogy vagy, sokkal jelentősebb, mint az, hogy hogyan vagy.

Az a tény, hogy egy lenyűgözően gyönyörű, tiszta titokzatosságból álló világban járhatsz, sokkal jelentősebb, mint az életeddel kapcsolatos részletek, például az, hogy megfelelsz-e az elképzeléseidnek arról, hogy milyen a személyes siker.

Az a tény, hogy beleszülettél egy kifürkészhetetlenül hatalmas és összetett univerzumba, amelyet érzékelhetsz, amelyről gondolatokat gondolhatsz és művészetet alkothatsz, sokkal jelentősebb, mint bármilyen személyes elbeszélésed arról, hogy elég jó vagy-e, jól csinálod-e, vagy megfelelsz-e az elvárásoknak.

Az a tény, hogy a tudatmeződ látványokat, hangokat, gondolatokat és érzéseket kelt, sokkal jelentősebb, mint az, hogy eléred-e az életben kitűzött céljaidat, vagy hogy elnyerted-e a szüleid elismerését.

Azt mondom, hogy "sokkal jelentősebb", de ez még nem elég messzire megy. Majdnem azt akarom mondani, hogy "végtelenül jelentősebb", mert ezek az életed részleteivel kapcsolatos icipici apróságok olyan mikroszkopikusak az univerzum dübörgő fenségéhez képest, amelyben részt veszünk.

Nem azért mondom ezt, hogy lekicsinyeljem az életetekben tapasztalt valódi küzdelmeket, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet arra a sokkal nagyobb összefüggésre, amelyben ezek a küzdelmek zajlanak. Bármi is történik az életed részleteiben, az csak egy aprócska szöszke a tapasztalat univerzum méretű robbanása mellett, amibe beleszülettél, és annak a ténynek a jelentősége mellett, hogy itt vagy.

Igazi szégyen lenne, ha az életedet azzal töltenéd, hogy azzal a gondolattal foglalkoznál, hogy megfelelő vagy-e vagy méltó vagy-e, ahelyett, hogy a figyelmedet és az elismerésedet a szépség határtalan ciklonjának adnád, aminek a közepén vagy életed minden éber pillanatában.