Az amerikai-izraeli agresszió enyhülésének vagyunk tanúi? (Paul Craig Roberts jegyzete)
Eredeti cikk:
Are We Witnessing a Tempering of American-Israeli Aggression?, By Paul Craig Roberts, April 14, 2024
Schiller Mária küldeménye
Az Axios jelentése szerint Biden azt mondta Netanjahunak, hogy nem fogja támogatni az Irán elleni megtorlást.
Washington állítólag aggódik egy "katasztrofális következményekkel járó" súlyos eszkaláció miatt.
Izrael már évek óta sürgeti Washingtont, hogy támadja meg Iránt, és a neokonzervatívok és a kongresszus már évek óta pezsgőzik, hogy ezt meg is tegye. Ha az Axios beszámolója helytálló, az azt sugallja, hogy a neokonzervatívok hatalma az amerikai közel-keleti politika felett megtört. Nem tehetek róla, de egy kicsit gyanakvó vagyok a jelentéssel kapcsolatban, mivel több értelmet tulajdonít Bidennek és a rezsimjének, mint aminek korábban bármilyen jelét láttuk.
És vannak egymásnak ellentmondónak tűnő jelentések. Például: "Az USA erősítést küld 'Izrael védelmére'"
és "Biden egyértelmű volt: Az Egyesült Államok Izrael népe mellett áll, és támogatja védelmüket ezekkel az iráni fenyegetésekkel szemben" - közölte az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője.
Az iráni támadás sikerességéről is eltérőek a jelentések. Mint korábban írtam, a támadást és annak kockázatait meg lehetett volna előzni egy orosz-kínai-iráni kölcsönös védelmi szerződés bejelentésével, de a politikai elképzelés hiányzott.
A támadást meg lehetett volna akadályozni akkor is, ha Szíriának engedélyezték volna, hogy orosz légvédelmi rendszereket használjon Szíriában, hogy megakadályozza a Damaszkusz elleni izraeli támadást, amely kiváltotta az iráni megtorló választ.
Ha az Axios jelentése igaz, akkor az a hátulütője, hogy valószínűleg meggyőzi Putyint és Hszi-t arról, hogy Washington végre észhez tért, és le fogják tenni az óvatosságukat, és további megtévesztő megállapodásokba, mint a minszki megállapodás, fognak belemenni, ami még nagyobb bizalmatlanságot eredményez.
A cionista Izraelnek hosszú időbe telt, hogy lejárassa magát. Ezt Izraelnek a palesztinok népirtására irányuló deklarált politikájával tette meg. Mivel Izrael a mi bombáinkat, rakétáinkat és pénzünket használta fel, Amerika is lejáratta magát.
Az amerikai presztízs önmaga által okozott csorbulása és elszigetelődése, mint Izrael palesztinai népirtási kísérletének támogatója, megváltoztatta a világ hatalmi és befolyási egyensúlyát. Most, hogy az elszegényedett hutik szembeszálltak a hatalmas Amerikával és Izraellel, és hogy Irán végre szembeszállt Izraellel, lehetséges, hogy a nukleáris háborúhoz vezető amerikai-izraeli agresszió mérséklődött. Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes közelmúltbeli kirúgása egy másik lehetséges jel.
A Haaretz, az egyetlen objektív izraeli újság szerint Netanjahunak el kellene fogadnia, hogy az iráni válasz korlátozott támadás volt, amelyet Izrael támadása provokált, amely iráni tisztviselőket ölt meg Damaszkuszban, és tartózkodnia kellene a további katonai akcióktól.
Az amerikai támaszpontok szerte a Közel-Keleten és Izrael dimonai nukleáris arzenálja könnyű célpontjai egy súlyos iráni támadásnak.
Ha Izrael tovább nyomul, nagy háború fog kitörni.
Talán Putyin és Hszi rájön, hogy egy orosz-kínai-iráni kölcsönös védelmi szerződés bejelentésével stabilizálják a Közel-Keletet. A közel-keleti ellensúlyozó hatalom hiánya az, ami a régiót parázsfészekké tette.
