Az USA és Izrael elpusztította Szíriát, és békének nevezi ezt (Jeffrey Sachs jegyzete)

Eredeti cikk:

US & Israel Destroyed Syria & Called it Peace, By Jeffrey D. Sachs, December 13, 2024

Schiller Mária küldeménye

A szemünk előtt játszódik le Netanjahu közel három évtizedes törekvése, hogy háborúval alakítsa át a régiót ‒ írja Jeffrey Sachs.

Bassár el-Aszad szíriai elnök plakátja egy ellenőrzőpontnál Damaszkusz külvárosában, 2012. január 14-én. (VOA News, Wikimedia Commons, Public domain)

Tacitus római történetíró híres sorai szerint:

„Fosztogatni, mészárolni, hamis címek alatt bitorolni, ezt hívják birodalomnak; ahol pedig sivatagot csinálnak, azt békének nevezik”.

Korunkban Izrael és az USA az, amelyik sivatagot csinál, és békének nevezi.

A történet egyszerű. A nemzetközi jog durva megsértésével Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és miniszterei jogot követelnek arra, hogy uralkodjanak 7 millió palesztinai arab felett.

Amikor a palesztin földek izraeli megszállása katonai ellenálláshoz vezet, Izrael „terrorizmusnak” bélyegzi az ellenállást, és felszólítja az Egyesült Államokat, hogy buktassa meg a „terroristákat” támogató közel-keleti kormányokat.

Az USA az Izrael-lobbi befolyása alatt Izrael nevében háborúba indul.

Szíria e heti bukása a csúcspontja a Szíria elleni izraeli-amerikai hadjáratnak, amely 1996-ig nyúlik vissza, Netanjahu miniszterelnöki hivatalba lépésével. A Szíria elleni izraeli-amerikai háború 2011-ben és 2012-ben szélesedett ki, amikor Barack Obama korábbi amerikai elnök titokban megbízta a CIA-t a szíriai kormány megdöntésével a Timber Sycamore hadműveletben.

Ez a törekvés végül a héten „gyümölcsözővé” vált, miután 2011 óta több mint 300 000 ember halt meg a szíriai háborúban.

Szíria bukása gyorsan bekövetkezett a több mint egy évtizeden át tartó megsemmisítő gazdasági szankciók, a háború terhei, a szíriai olaj amerikai elkobzása, Oroszországnak az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban prioritásai, és

legközvetlenebbül Izraelnek a Hezbollah elleni támadása következtében, amely a szíriai kormány kulcsfontosságú katonai támasza volt.

Kétségtelen, hogy Aszad gyakran rosszul játszotta ki a saját kártyáit, és súlyos belső elégedetlenséggel nézett szembe, de a rendszerét évtizedeken keresztül az USA és Izrael célba vette az összeomlás érdekében.

Mielőtt az Aszad megbuktatására irányuló amerikai-izraeli kampány 2011-ben komolyan elkezdődött, Szíria egy működő, növekvő, közepes jövedelmű ország volt.

Az IMF igazgatótanácsa 2009 januárjában ezt mondta:

„Az ügyvezető igazgatók üdvözölték Szíria erős makrogazdasági teljesítményét az elmúlt években, ami a gyors, nem olajjal kapcsolatos GDP-növekedésben, a devizatartalékok kényelmes szintjében, valamint az alacsony és csökkenő államadósságban nyilvánult meg. Ez a teljesítmény mind a robusztus regionális keresletet, mind a hatóságok reformtörekvéseit tükrözte, amelyek a piacorientáltabb gazdaság felé való elmozdulásra irányultak.”

A 2011 óta a Szíria ellen folytatott izraeli-amerikai örökös háború, beleértve a bombázásokat, a dzsihadistákat, a gazdasági szankciókat, a szíriai olajmezők amerikai lefoglalását és egyebeket, nyomorba süllyesztette a szíriai népet.

Amerikai tengerészgyalogosok és a jordán hadsereg katonái együttműködnek a jordániai Ammánban, a Timber Sycamore hadművelet során az Aszad-kormány ellen Szíriában, 2016 szeptemberében. (U.S. Military, Wikimedia Commons, Public domain)

A kormány összeomlását követő két napban Izrael mintegy 480 csapást mért Szíriára, és teljesen megsemmisítette a latakiai szíriai flottát.

Terjeszkedési programját folytatva Netanjahu miniszterelnök törvénytelenül magának követelte az ellenőrzést a Golán-fennsík demilitarizált ütközőzónája felett, és kijelentette, hogy a Golán-fennsík „az örökkévalóságig” Izrael állam része lesz.

Netanjahu közel három évtizedes törekvése, hogy háborúval alakítsa át a régiót, a szemünk előtt játszódik le. Egy december 9-i sajtótájékoztatón az izraeli miniszterelnök „abszolút győzelemmel” dicsekedett, igazolva a Gázában folyó népirtást és az erőszak eszkalálódását az egész régióban:

„Kérdezem önöket, gondoljanak csak bele, ha engedtünk volna azoknak, akik újra és újra azt mondták nekünk: »A háborút meg kell állítani« - nem léptünk volna be Rafahba, nem foglaltuk volna el a Philadelphia-folyosót, nem számoltuk volna fel Szinvárt, nem lepjük meg libanoni ellenségeinket és az egész világot egy merész hadművelet-stratégia keretében, nem likvidáljuk Naszrallahot, nem semmisítjük meg a Hezbollah földalatti hálózatát, és nem fedjük fel Irán gyengeségét. A háború kezdete óta végrehajtott hadműveleteink tégláról téglára bontják le a tengelyt”.

A szíriai kormány megdöntésére irányuló izraeli kampány hosszú története nem közismert, pedig a dokumentáció egyértelmű.

Izrael Szíria elleni háborúja az amerikai és izraeli neokonzervatívokkal kezdődött 1996-ban, akik Netanjahu hivatalba lépésekor egy „Tiszta szakadás” stratégiát alakítottak ki a Közel-Keletre vonatkozóan.

A „tiszta szakítás” stratégiájának lényege, hogy Izrael (és az USA) utasítsa el a „földet a békéért”, vagyis azt az elképzelést, hogy Izrael a béke fejében kivonul a megszállt palesztin területekről.

Ehelyett Izrael megtartaná a megszállt palesztin földeket, apartheidállamban uralkodna a palesztin nép felett, lépésről lépésre etnikai tisztogatást hajtana végre, és az úgynevezett „békét a békéért” úgy kényszerítené ki, hogy megdöntené az Izrael földigényeinek ellenálló szomszédos kormányokat.

Izraeli katonák arra kényszerítik a szíriai civileket, hogy elhagyják otthonaikat a Golán-fennsíkon, 1967. (Al-Marsad ‒ Arab Emberi Jogi Központ a Golán-fennsíkon, Wikimedia Commons, Public domain)

A Clean Break stratégia azt állítja: „A földre vonatkozó igényünk ‒ amelyhez 2000 éve ragaszkodunk reménykedve ‒ jogos és nemes”, majd így folytatja,

„Szíria kihívja Izraelt libanoni földön. Egy hatékony megközelítés, amellyel Amerika szimpatizálhat, az lenne, ha Izrael megragadná a stratégiai kezdeményezést az északi határai mentén azáltal, hogy a Hezballah, Szíria és Irán, mint a libanoni agresszió legfőbb ügynökei ellen lépne fel...”.

1996-ban megjelent Harc a terrorizmus ellen című könyvében Netanjahu felvázolta az új stratégiát. Izrael nem a terroristák ellen harcolna, hanem a terroristákat támogató államok ellen. Pontosabban, rávenné az Egyesült Államokat, hogy Izrael harcoljon helyette. Ahogy 2001-ben kifejtette:

„Az első és legfontosabb dolog, amit meg kell érteni, a következő: Nincs nemzetközi terrorizmus a szuverén államok támogatása nélkül..... Ha elvesztik ezt az állami támogatást, a nemzetközi terrorizmus egész állványzata porrá omlik.”

Netanjahu stratégiája beépült az amerikai külpolitikába. Szíria kiiktatása mindig is kulcsfontosságú része volt a tervnek. Ezt Wesley Clark tábornok is megerősítette 9/11 után.

A Pentagonban tett látogatása során azt mondta neki, hogy

„öt év alatt hét ország kormányát fogjuk megtámadni és megsemmisíteni ‒ Irakkal kezdjük, majd Szíriára, Libanonra, Líbiára, Líbiára, Szomáliára, Szudánra és Iránra lépünk”.

Irak lenne az első, aztán Szíria és a többi. (Netanjahu iraki háború melletti kampányát részletesen ismerteti Dennis Fritz új könyve, a Halálos árulás. Az Izrael-lobbi szerepét Ilan Pappé új könyve, a Lobbizás a cionizmusért az Atlanti-óceán mindkét partján című könyvében részletezi).

Az amerikai csapatokat Irakban sújtó lázadás visszavetette az ötéves ütemtervet, de nem változtatta meg az alapvető stratégiát.

Az USA mostanra háborúkat vezetett vagy támogatott Irak (2003-as invázió), Libanon (Izrael amerikai finanszírozása és felfegyverzése), Líbia (NATO-bombázás 2011-ben), Szíria (C.I.A.-művelet a 2010-es években), Szudán (a Szudán szétszakítását célzó lázadók támogatása 2011-ben) és Szomália (Etiópia 2006-os inváziójának támogatása) ellen.

Az Egyesült Államok várható háborúja Iránnal, amelyre Izrael lelkesen törekszik, még mindig függőben van. Bármilyen furcsa is, a C.I.A. többször támogatta az iszlamista dzsihadistákat ezekben a háborúkban, és a dzsihadisták éppen most buktatták meg a szíriai rezsimet. Végül is a C.I.A. segített létrehozni az Al-Kaidát azáltal, hogy az 1970-es évek végétől kezdve kiképezte, felfegyverezte és finanszírozta az afganisztáni mudzsahedeket.

Ronald Reagan amerikai elnök találkozik az afgán mudzsahedek vezetőivel a Fehér Házban 1983-ban. (Michael Evans, U.S. National Archives, Wikimedia Commons, Public domain)

Igen, Oszama bin Laden később az Egyesült Államok ellen fordult, de a mozgalma mégis az Egyesült Államok teremtménye volt. Ironikus módon, ahogy Seymour Hersh megerősíti, Asszad hírszerzése volt az, amely „figyelmeztette az Egyesült Államokat egy közelgő Al-Kaida bombatámadásra az amerikai haditengerészet ötödik flottájának főhadiszállása ellen”.

A Timber Sycamore hadművelet egy milliárd dolláros C.I.A. titkos program volt, amelyet Obama indított Bashar al-Assad megbuktatására. A C.I.A. finanszírozta, kiképezte és hírszerzési információkkal látta el a radikális és szélsőséges iszlamista csoportokat.

A C.I.A. erőfeszítéseihez egy „patkányvonal” is tartozott, amely Líbiából (amelyet a NATO 2011-ben megtámadott) fegyvereket juttatott el a szíriai dzsihadistákhoz. Seymour Hersh 2014-ben „A vörös vonal és a patkányvonal” című írásában írta le a műveletet:

„A jelentés szigorúan titkos, nem nyilvános melléklete egy titkos megállapodást írt le, amely 2012 elején jött létre az Obama és az Erdogan-kormány között. Ez a patkányvonalra vonatkozott. A megállapodás értelmében a finanszírozás Törökországból, valamint Szaúd-Arábiából és Katarból érkezett; a C.I.A. az MI6 támogatásával volt felelős azért, hogy Kadhafi arzenáljaiból fegyvereket juttasson Szíriába.”.

Nem sokkal a Timber Sycamore elindítása után, 2013 márciusában Obama elnök és Netanjahu miniszterelnök közös konferenciáján a Fehér Házban Obama azt mondta:

„Szíriával kapcsolatban az Egyesült Államok továbbra is együttműködik a szövetségesekkel, a barátokkal és a szíriai ellenzékkel, hogy meggyorsítsa Aszad uralmának végét”.

Az amerikai-izraeli cionista mentalitás számára az ellenfél tárgyalásra való felhívását az ellenfél gyengeségének jeleként értelmezik. Azok, akik tárgyalásra szólítják fel a másik oldalt, jellemzően holtan végzik ‒ Izrael vagy az USA eszközei által meggyilkoltan.

Ezt láthattuk a közelmúltban Libanonban. A libanoni külügyminiszter megerősítette, hogy Hassan Nasrallah, a Hezbollah volt főtitkára néhány nappal a meggyilkolása előtt tűzszünetet kötött Izraellel.

A Hezbollah régóta hajlandó elfogadni egy békemegállapodást az arab-iszlám világ kétállami megoldás iránti kívánságának megfelelően.

Hasonlóképpen, ahelyett, hogy a gázai háború befejezéséről tárgyalt volna, Izrael Teheránban meggyilkolta a Hamász politikai vezetőjét, Iszmail Haníje-t.

Hasonlóképpen Szíriában az USA ahelyett, hogy lehetővé tette volna a politikai megoldás kialakulását, többször is ellenezte a békefolyamatot.

2012-ben az ENSZ tárgyalásokat folytatott egy szíriai békemegállapodásról, amelyet az amerikaiak megakadályoztak, mivel azt követelték, hogy Aszadnak már a békemegállapodás első napján távoznia kell. Az USA rendszerváltást akart, nem békét.

Szeptemberben Netanjahu a Közgyűlés előtt egy Közel-Keletet ábrázoló, „Áldás” és „Átok” között felosztott térképpel szólalt fel, amelyen Libanon, Szíria, Irak és Irán Netanjahu átkának része volt.

Az igazi átok Izrael útja a káosz és a háború, amely mostanra Libanont és Szíriát is elnyelte, és Netanjahu lelkes reménye, hogy az Egyesült Államokat is háborúba vonja Iránnal.

Az USA és Izrael pacsizik, hogy sikeresen tönkretették Izrael egy újabb ellenfelét és a palesztin ügy védelmezőjét, Netanjahu pedig „a történelmi folyamat elindításáért” járó elismerést követeli.

Valószínűleg Szíria most a sok fegyveres főszereplő közötti folyamatos háborút fog elszenvedni, ahogyan az a korábbi amerikai-izraeli rendszerváltó hadműveletek során is történt.

Röviden, az amerikai beavatkozás, Netanjahu Izraelének parancsára, romokban hagyta a Közel-Keletet, több mint egymillió halottal és nyílt háborúkkal, amelyek Líbiában, Szudánban, Szomáliában, Libanonban, Szíriában és Palesztinában dúlnak, és Irán a nukleáris arzenál küszöbén áll, saját hajlamai ellenére erre az eshetőségre kényszerítve.

Mindez egy mélységesen igazságtalan ügy szolgálatában áll: a palesztinok politikai jogainak megtagadása a cionista szélsőségesség szolgálatában, amely a Kr. e. 7. századi Józsué könyvén alapul.

Figyelemre méltó, hogy e szöveg szerint ‒ amelyre Izrael saját vallási fanatikusai is hivatkoznak ‒ az izraeliták nem is voltak a föld eredeti lakói. A szöveg szerint Isten inkább arra utasítja Józsuét és harcosait, hogy többszörös népirtást kövessenek el a föld meghódítása érdekében.

Ennek fényében az arab-iszlám nemzetek, sőt, szinte az egész világ többször is egységesen követelte a kétállami megoldást és a békét Izrael és Palesztina között.

A kétállami megoldás helyett Izrael és az USA sivatagot csináltak, és békének nevezték el.

Jeffrey D. Sachs egyetemi tanár és a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődési Központjának igazgatója, ahol 2002-től 2016-ig a Föld Intézet igazgatója volt. Emellett az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának elnöke és az ENSZ Széleskörű Fejlesztési Bizottságának biztosa.

---

(VDGy fordítása a DeepL.com segítségével)