Berlin Washington vazallusa (2) – Vajda Miklós ismertetője
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
A második forrás
Németország külső hatalmak ellenőrzése alatt áll.
Hans-Peter Schneider professzor, a tartományi (Laender) alkotmánybíróság egykori tagja és Herta Daeubler-Gmelin professzor, egy korábbi igazságügyi miniszter (1998-2002) a Bundestag tagjai voltak.
Frau Gmelint 2002-ben kirúgták a posztjáról, miután összehasonlította a George W Bush elnök által elrendelt, Irakban alkalmazott módszereit Adolf Hitler módszereivel. Az SPD vezetője, Gerhard Schroeder pedig bocsánatot kért Bushtól, és azt mondta, hogy nem tudott ugyanazon a kabinetasztalnál ülni valakivel, aki Hitlerhez hasonlította Busht.
Frau Gmelin a következőket vetette fel Schneider professzornak:
Két nappal az 1949. május 23-i német alkotmány elfogadása előtt aláírtak egy titkos szerződést (Geheimer Staatsvertrag), amely a szövetségesek teljes körű ellenőrzését biztosította a német elektronikus és nyomtatott sajtó, a film, a kultúra és az oktatás felett 2099-ig.
Ennek a szerződésnek a létét Gerd-Helmut Komossa vezérőrnagy, a német katonai hírszerzés korábbi vezetője, a „Die Deutsche Karte” (A német kártya) című könyvében megerősítette.
1949. május 23-án a szövetségesek jóváhagytak egy új német alkotmányt, amelyet alaptörvénynek (Grundgesetz) neveznek.
Ennek eredményeképpen Németországban még mindig 100 000 megszálló zsoldos katonát tartanak fegyverben. 66 év után Németország és a győztes szövetséges erők között még nem született békeszerződés; és az összes német aranykészlet a New York-i Federal Reserve Bankban található, amelyben a Rothschildok 57% -os részesedéssel rendelkeznek.
Németországban két alkotmány létezik.
Az Alkotmánybíróság (Augfassungsgericht) 1956. augusztus 17-i állásfoglalása szerint: A harmadik birodalom alkotmánya az 1866-os észak-német alkotmányból származik.
1945. május 8-9-én, a német katonai főparancsnokság tette le a fegyvert, és nem a német kormány. Ezért a Német Szövetségi Köztársaság NEM a német Reich utódja.
Továbbá az 1949-es Alkotmányt Alaptörvénynek nevezik, mert ez egy ideiglenes Alkotmány, és az elveszett területek egységesítéséig van érvényben. Eddig csak Közép-Németországot egyesítették 1990. október 3-án. Az 1937-es határok által meghatározott keleti területek továbbra is lengyel és orosz ellenőrzés alatt állnak.
A szólásszabadságot az alaptörvény (Grundgesetz) 5. szakasza biztosítja, de ennek egyértelműen ellentmond a Büntető Törvénykönyv (Strafsgesetzbuch) 130. szakasza „A nép agitációja” címszó alatt. Bármely alternatív nézet kifejezése miatt a polgár legfeljebb 5 év börtönbüntetéssel sújtható. De már több ezer személy börtönbüntetésére került sor, és voltak súlyosabb büntetések is.
Ekkor a szimpózium moderátora meg akarta állítani a továbbiak feltevését. Ezért Schneider professzor utóbbira csak annyit válaszolt, hogy a szólásszabadságot az Alkotmány védi, és hogy a Büntető Törvénykönyv megvédi azt a „gyűlölet” beszédtől.
A fentebb tárgyalt titkos szerződést illetően Schneider elmondta, hogy nem tudja megmondani, hogy annak léte igaz vagy hamis. Sok vitát folytattak annak hitelességéről, de az tény, hogy az abban foglalt rendelkezéseket mindannyian alkalmazták.
Ami a harmadik birodalom alkotmányát illeti, az soha nem lett megszüntetve.
Bármely alkotmány lényege a szólásszabadság biztosítása. Ezt az állásfoglalást a közelmúltban (2010. június 3.) az UNESCO alá tartozó Emberi Jogi Tanács alakította ki a következőképpen:
„A véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása a demokratikus társadalom egyik alapja, és fontos szerepet játszik a hatékony demokratikus rendszerek kialakításában és megerősítésében.”
Amíg ez a jog Európában vissza nem áll, az igazságtalanság és az elnyomás továbbra is fennmarad, annak ellenére, hogy Németország egy hamis állítás szerint alkotmányos állam („Rechtsstaat”).
A megbeszélések során kiderült, hogy a német nép részvétele a pártpolitikai rendszerben folyamatosan csökkent.
Következik a 3. rész
