Cser Ferenc: Megjegyzéseim egy hazaköltözött magyar meglátásaihoz. Tisztelt Olvasó!

A minap jelent meg egy tévés beszélgetés a Szilaj Csikóban dr. Walent Mártával:

Aki szerint Magyarországon diktatúra van, az nem tudja, mi a diktatúra. Nyugdíjas éveire hazaköltözött Ausztráliából, és elmondta, mennyire örül ennek.

Ami az itteni magyarságot illeti, általában azért nem annyira rázós a helyzet, mint ahogy beszámolt róla; más szempontból viszont csakugyan.

Azt nem említette, hogy itt népszavazás volt az egyneműek házasságáról, és a lakosság 57%-a megszavazta. Ez igazolja, hogy az ausztrál társadalom műveltsége és szellemi képessége valóban nem áll éppen a csúcson. Ezt magyarként látni valóban tragikus.

Ausztrál társaságban csakugyan a futball, a krikett és az időjárás az állandó téma, másról nem lehet beszélgetni. Általában nem lehet beszélgetni. Nem is járok ausztrál társaságba. De megérkezésemkor erre az engem fogadó professzor felhívta a figyelmemet – ő lengyel származású volt.

A rendőrség victoriai durva fellépése tényleg megrázó volt. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez itt megtörténhet. Mégis megtörtént.

Mutatja az asszony igazát, hogy a többszörösen beoltottak száma villámgyorsan emelkedett 90% fölé, és valójában csak az oltóanyag elosztása, szállítása jelentett akadályt. ACT-ben, de NSW-ben is 5% alatt van azok száma, akik egyáltalán nem hagyták magukat beoltatni.

Mint ahogy a járványgörbe pedig az oltások hatását – pontosabban: hatástalanságát – mutatja, vagyis azt, hogy mennyire tönkrevágja az immunrendszert.

Múlt pénteken kellett orvoshoz mennem – vérnyomásszabályzó és csonttörést gátló hormon, fél évente –, és ott említettem a dokinak (az enyém épp szabadságon volt, hogy a szemem vörössége a deltán való átesésemet jelenti. Felháborodva utasította vissza: ha egy idős, oltatlan megkapja a betegséget, az minimum intenzívre kerül, ha éppen nem lélegeztetésre – ugyan nem mondta ki, de ezt éreztem a testbeszédéből. Olyan nincs, hogy egy 80 feletti lábon kihordja! Láthatóan ő sem hisz a természetes immunitásban. Nem tudom, hol tanult, de az én dokim pl. Libanonban, vele lehet értelmesen társalogni az egészségemről és a lehetőségekről.

Nem erőltettem a témát. Megmérte a vérnyomásomat, felírta a gyógyszert és távoztam.

Visszatérve Dr. Walent Márta interjújára: ő Queenslandben élt, a Gold Coaston, és azt mondta, ott nincs kovidos. De van, és sok van.

Amit a magyar közösségekről mondott, az is csak részben igaz. Persze, vannak versengő közösségek, ilyen klub meg olyan klub, de ez nem jelent teljes megosztottságot. Vannak közös, jó megmozdulások. Ilyen pl. a 3-4 évenként megrendezett Ausztrália-Új-Zéland Magyarok Találkozója. 2009-2010 fordulóján pl. mi rendeztük, itt Canberrában. De többön is részt vettem, 2003-tól aktívan is. A Történelmi Szekció üléseit 2009-ig én szerveztem meg és vezettem le.

Az interjúban említett brisbanei pap: Kovács Lőrinc. Ők színházat is játszanak, jó műsoraik vannak. Amíg ezeket lejegyeztem, megjelent a Mandinerben egy beszélgetés egy ausztrál alkotmányjogásszal. (Meddig korlátozható a szabadság a járvány miatt? – ausztrál alkotmányjogász a Mandinernek). Na, ő megadja a pontosabb hátteret az itteni helyzetről, érdemes figyelmet szentelni neki, tisztelt Olvasó!