Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 941.

941.

A semlegesség nem közömbösség, bizony,

helyes ítélethez kell pártatlan viszony,

harag rossz tanácsadó, még rosszabb iszony,

vagy ha előre medve bőrére iszom.

Más az elfogultság, megfizettem árát

korábban, így jogosan használom vágyát,

kedvezményezettem ne viselje kárát,

jó megegyezésnek szálazom a szálát.

Szeretteimmel is legyek kimért olykor,

ha meggondolatlanság jó sorsot borzol,

mert gyermeked jogosan utólag korhol,

ha jelen mulasztása jövőből kortyol.

Aztán magadra is oda kell figyelned,

ne önáltatás vagy -lenézés legyen elved,

mert az igazságtól zöldell saját kerted,

valóság-közeliség növeli kedved.

De a kerítéseden túl is van élet,

a te érdeked, ha ott is folyton éled,

vészhelyzet ellen Istent közösen féljed,

egymást-segítséget egységetek kérhet.

És itt látjuk tehát elásva a kutyát,

mikor vannak, akik megjátsszák a mulyát,

mintha nem ismernék fel az egek urát,

helyére saját szellemsíkjuk gyalulják.

És bár a hit képes hegyeket mozgatni,

nem mindegy, milyen célból fog felhorgadni,

földrengés ártatlanokat temet halni,

az észt kell ügyesen döntésbe becsalni.

De ahhoz csak tiszta, hideg fejjel jutunk,

hogy elég világosan lássuk az utunk,

szakadékot, mocsarat kerülve futunk,

fényt adó gondolat szerelmére gyúlunk.