Dr. Mérő László: Kölcsönkenyér visszajár
Néhány éve ezt írtam: „Nemrégiben megkeresett Varga Domokos György író, akit egy kicsit ügyetlenül megírt és nagyon csúnyán félreértett 1990-es cikke miatt a balliberális oldal a sátán szószólójának, a numerus clausus élharcosának kiáltott ki. Megkeresésének nem volt semmi konkrét célja, csak úgy érezte, talán szót tudunk érteni egymással néhány fontos kérdésben. Hosszasan beszélgettünk személyesen is és emailben is. Kiderült, hogy bár szinte semmiben sem értünk egyet, néhány alapdologban mégis igen – például abban, hogy ezt a törzsi háborút most már abba kellene hagyni. És ami a legfontosabb: miközben alapvetően nem értettünk egyet, meg sem fordult a fejünkben, hogy utáljuk egymást. Két ember kifejtette egymásnak a nézeteit a világról, egyik sem akarta meggyőzni a másikat. Mindketten sok mindent megértettünk a másik szempontjaiból annak ellenére, hogy egészen alapvető dolgokban továbbra sem értünk egyet.” Néhány hete Dombi, akivel egyet ugyan továbbra sem értünk szinte semmiben, mégis kifejezetten megszerettük egymást, elküldte egy írását, amely az általa szerkesztett szilajcsiko.hu portálon jelent meg. A cikk arról szól, hogy egy Bidenben kétkedő magyar posztoló egy meghamisított Biden-képet tett fel, és annak kapcsán gúnyolta Bident. Az írás címe mindent elmond: A jobboldali görénykedés is rámehet lelkünkre, gyomrunkra. Ezt a címet vettem kölcsön ehhez a bejegyzéshez, még a cím betűtípusát is megtartottam, csak egy félszót változtattam értelemszerűen meg: jobboldaliból baloldali lett. Ezt a képet a mostani washingtoni események, a Capitolium ostroma kapcsán posztolta valaki ijesztésként, jelezni, hogy valami hasonló, vagy akár még rosszabb várhat ránk Orbán veresége esetén 2022-ben. Valóban, ez a kép ijesztő lehet annak, aki eleve fél a focidrukkerektől. De: A kép tavaly tavasszal készült azután, hogy egy ámokfutó halálra késelt két futball-szurkolót a Deák téren. A képen az áldozatokra emlékeznek szurkolótársaik a tett helyszínén, abszolúte békésen és méltóságteljesen. Noha én másfajta ruhákat hordok, mint a képen szereplő emberek, gyászuk és fegyelmezett visszafogottságuk mélységesen megrendített. Osztozom a gyászukban, részvétet érzek az áldozatok iránt. És mélyen felháborít, ha gyászukat kiforgatják az eredeti jelentéséből. A jobboldali gyász ugyanúgy gyász, mint a baloldali. Elsősorban emberek vagyunk. Orbán nem Hitler és nem is Trump. Az előbbi hasonlaton egyszer már annyira felkaptam a vizet, hogy tizenegynéhány év után beszüntettem a rovatomat a Nagyar Narancsban. Trumptól pedig sohasem láttunk olyat, hogy a vereségét méltóságteljesen elismerte, Orbántól láttunk ilyet 2002-ben is és 2006-ban is, még a választás éjszakáján. Látok rá esélyt, hogy erre harmadjára is képes lehet, ha úgy alakulnak a dolgok. Ha pedig netán mégsem lenne képes erre, Amerika annak a kezelésére is mutat példát, éppen mostanában. De ne előlegezzünk meg Orbánnak olyat, amit korábban nem tett, és amire most sem utalt. És főleg ne ilyen, eredeti értelméből durván kifordított képpel. Varga Domokos György szavaival: baloldali görénykedés is görénykedés. Kedves Dombi, kölcsönkenyér visszajár. Ha neked volt lelkierőd a tieiddel szemben megírni AZT a cikket, jár neked, nektek, hogy én meg megírjam EZT. Ettől még nem kell egyetértenünk, nem kell szeretnünk egymást – más kérdés, hogy nekünk személyesen még ez is összejött. Elég, ha abban egyetértünk, hogy ezt a törzsi háborút végre abba kell hagyni, a lelkünk és a gyomrunk érdekében. És elsősorban közös hazánk érdekében. (...)
