EGY GYÜTTMENT JEGYZETEI – 5. (F. Saági Anó sorozata)
Sorozatunkban a 2026-os Gyüttment Találkozó természetért aggódó és társadalmi lépéseket sürgető előadásai, valamint az idei, igencsak aszályos nyár húsbavágó tapasztalatai kapcsán gondolkodunk éghajlatváltozásról, a szélsőségekhez való alkalmazkodásról, az egyre gyorsuló folyamatok lassításának és visszafordításának lehetőségeiről.
MEGOLDÁSOK KERÍTÉSEN INNEN ÉS TÚL
Mentsük a menthetőt – A talaj
„Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.
(Stefanovits Pál)
A talaj a lábunk alatt van, minden mozdulásunk hozzá köt, de nem veszünk róla tudomást, úgy kezeljük, mint egy tárgyat. Holott alapvető életfeltétel, ahogy a víz, a fény, és a levegő, – nem tudnánk létezni nélküle. Ráadásul, bár ezt sem tudatosítjuk, a talaj él, tele van az élet milliónyi, nyüzsgő megnyilvánulásával. Ha rosszul bánunk vele, ha végletekig kihasználjuk, élőlények sokaságát, és ezzel előbb-utóbb magunkat pusztítjuk el. Az a minimum, amit megtehetünk, hogy óvjuk ezt a lábunk alatt húzódó komplexitást, és nem fosztjuk meg a víztől, éltető elemektől, hanem mi is etetjük, itatjuk.
A földnek, ha egészséges, az 50 százaléka szilárd – hívta fel a figyelmet a találkozón Víg Vitália talajökológus. – A másik 40-50 százalék lyuk: pórustér. Ott víz és levegő van, változó arányban. Most, amikor száraz nyarakat élünk, több benne a levegő. Viszont minél vékonyabbak a pórusok, annál jobban mozog a talajban a víz, ami azért fontos, mert egyfajta ár–apály működés van a talajban is. Amikor a talaj kitolja a szén-dioxidot, „kilélegzik”, az dagály. Apály idején pedig „belélegzi” az oxigént (ennek alapján mérnek talajélet-aktivitást is). Összességében elmondható: akkor jó a talaj, ha a pórustérben jó a levegő–víz-arány, vagyis, ha megfelelően morzsalékos. Ha agyonszántják a földet, a pórusok tönkremennek.
Ha bemegyünk egy erdőbe, annak talaját levelek, ágak takarják, ezekből épül, gazdagodik folyamatosan. Ezért kell törekedjünk mi is a talaj fedettségére, élő és holt növényekkel borítására, egyrészt, hogy tápláljuk a földet, másrészt, hogy megakadályozzuk a kiszáradását, és egy állandó párás környezetet biztosítsunk a benne dolgozó mikroorganizmusoknak. A talaj felső 20 centiméterében nemcsak lebontás történik, hanem folyamatos táplálkozás. Minél több természetes anyagot adunk vissza a talajnak, annál hálásabb lesz, annál gazdagabban megjutalmaz.
Ha a talaj nincs tele tápanyaggal, akkor a zöldségek sem lesznek.
És ha a zöldségek nincsenek tele tápanyaggal, akkor a testünk sem lehet.
(Mark Boyle)
Ezért érdemes komposztálni (a zöld és barna arányok figyelembevételével), de sokkal inkább talajtakarást, zöldtrágyát, mulcsot, mélymulcsot alkalmazni. Szerencsés dolog, ha élőmulcsot és mélymulcsot egyaránt használunk. Ennek megfelelően év közben folyamatosan, de vékony rétegben kell elteríteni a növényi részeket, hogy ne melegedjenek túl. A talaj gazdagítására, a növények által kivont táplálékok pótlására érdemes a termények betakarítása után felszabadult területre augusztus–szeptemberben zöldtrágyának facéliát, mustárt vetni, és novemberben mélymulcsolni. Ekkor már a mulcs lehet vastag, akár 50-60 cm-es, hiszen a hűvös időben nem tud bomláskor túlmelegedni. Kell hozzá pár év következetes munka, hogy lássuk az eredményt, de mindenképp megéri. A vastag mulcs megtartja az egész éves vizet, így saját, önműködő mikroklíma, jó és gazdag életközösség jön létre. 3-4 év, és megjelennek a területen a hüllők, pockok, rágcsálók, márpedig ezek azt jelzik, hogy az adott területen a tápláléklánc rendben van.
A talajt javíthatjuk trágyázással, folyékony növényi trágyával, ’növényteákkal’ de csak mértékkel, és higítva (minden ugyanis, ami mesterségesen gyorsítva van, káros lehet: nem tud a növényi sejtek fala megszilárdulni, megerősödni, így könnyebben megtámadják a gombák, kártevők). Ugyanakkor viszont érdemes ágakat, pudvás, elhalt fákat is rakni a földbe, illetve a föld felszínére: a faanyag tárolja a vizet, párássá teszi és hűti a környezetet, így kevesebb locsolás kell, ráadásul élőhelyet teremt a rovaroknak, hüllőknek, sünöknek. A fadarabok ágyásszegélyként, ’kerítésként’ is szolgálhatnak, és jó megoldás az is, ha faaprítékot teszünk oda, ahol közlekedünk: 4-5 centiméternyi fa is elég, hamar betaposódik és utóbb pótolható, de vizet is őriz, és a csiga se megy át rajta szívesen. És bár korábban nem ezt tanultuk, lusta kertész módján érdemes kerülni a talajbolygatást, ásást, szántást, – a talajforgatást meghagyhatjuk a gilisztáknak.
Mentsük a menthetőt – A víz
Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged,
megízlelnek, anélkül, hogy megismernének.
Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.
(Antoine de Saint-Exupéry)
Mint földi világunkban mindenhez, a talajélet fenntartásához is elengedhetetlen a víz, de ez nem feltétlenül locsolást (főleg nem csapvizes öntözést) jelent, hanem sokkal inkább a víz felfogását; tájban, talajban tartását; természetes párásítást; illetve a kevéssé használt és pazarlón kiöntött vizek újrahasznosítását. Érdemes minél inkább vízönellátó gazdálkodásra átállni. Idén augusztus végéig Magyarországon már mindenütt leesett minimum 200 mm csapadék, régen az egész éves mennyiség 5-600 mm volt, de sajnos, ez lecsökkent. „Az Országh-féle módszerek alkamazásával akár 200 mm csapadékból is vízbiztonságot lehet létrehozni” – hívta fel a figyelmet Szijártó Csilla gazdálkodó. A fenntartható vízgazdálkodás és vízönellátás lényege az ivóvíz pazarlásának megszüntetése, a csapadékvíz maximális helyben tartása, valamint a szennyvíztermelés és a csatornaterhelés radikális csökkentése.
Rendkívül fontos minél több csapadékvíz felfogása. Ahelyett, hogy a csatornába vezetnénk, a ház minden sarkán érdemes hordókba, tartályokba, tárolókba engedni a tetőről érkező vizet, amit aztán akár ciszternába is vezethetünk. De begyűjthető a víz egy melléképület, garázs, szerszámosbódé tetejéről, akár még kifeszített ponyvákról is. A csapadék többszörösen szűrve és ülepítve háztartási célokra (mosás, takarítás, zuhanyzás, WC-öblítés) használható, öntözésre pedig kiváló.
A háztartásokban fontos elkülöníteni a szürke-, és a feketevizet. A mosásból és fürdésből származó, kevéssé szennyezett szürkevizet tisztítják és újrahasznosítják, illetve a földön szétterítve erőforrásként, a talajélet erősítésére használják. Természetesen nem egyből a haszonnövények tövébe kell önteni, de a sorok közé, füves-fás helyre, bokrok közé szét lehet locsolni. A szappanos, enyhén vegyszeres vízzel a talajlakó baktériumok, mikroorganizmusok elbánnak: fel tudnak dolgozni, le tudnak bontani ilyen kismértékű szennyeződést. Amit pedig a humusz már nem tud megtartani, lefelé engedi, a víz így a talajban egyfajta természetes szűrésen is átmegy. A feketevizet (WC-öblítés) komposztáló alomszékkel vagy speciális biológiai kezeléssel helyben, a talaj tápanyag-utánpótlására fordítják, ahelyett, hogy drága ivóvizet használnának a szenny elszállítására. Mind a szürke-, mind a feketevíznél fontos elv, hogy a használt vizet mindig a további használathoz kell szűrni.
A víz a természet fuvarosa.
(Leonardo da Vinci)
Vannak a locsolást illetően tévképzetek is. Ilyen például, hogy ha nincs csapadék, feltétlenül öntözni kell. Persze, időközönként szükséges, de a mindennapos locsolás helyett szerencsésebb ritkábban, és akkor több vizet adni a növényeknek. Így a csak a föld felszínét érő víz nem illan el pillanatok alatt, illetve nem készteti a gyökereket az egyébként máskor forró talajszint felé törekedni pár csepp nedvességért. És nem tesszük ki a növényeket annak, hogy fölfelé irányítva gyökérzetüket, könnyebben kidőljenek. Érdekességképpen: a nem túllocsolt saláta gyökere lehet akár 1,2 m, a paradicsomé 2-3 m, a kukoricáé pedig ennél is több, 6-8 m, megfelelő környezetben – sorolta a példákat Berendi Nándor biokertész. Vagyis erősebbek, ellenállóbbak lehetnek a növények, ha nem ’kényeztetjük el’ őket. Hasonlóan fontos, hogy ne a tövet locsoljuk, a növény nem ott veszi fel a vizet, egy fa pl. a koronája teljes kiterjedése alatt, de egy zöldségnövény is a tágabb környezetéből gyűjti be a nedvességet. A tő körüli tányérozás és locsolás miatt középen, és sekélyen lesznek a gyökerek, így viszont hamarabb, könnyebben eldől a növény, a fa.
Manapság egyébként már nemcsak az okoz gondot, hogy kivezetjük az országból a vizet, de az is, hogy a lábunk alól termeljük ki, mert képletesen szólva, ezzel saját magunk alatt vágjuk a fát. Ha a rétegvizet nem hagyjuk a helyén, sérül a természetes körforgás: a mélyen gyökerező növények szárazság idején nem tudnak vizet pumpálni a lombjukba, leveleikbe, ami később párásítana, esőfelhőket képezne. Ráadásul a vízzel együtt kiszippantjuk a föld mélyrétegeiből az ott honos apró élőlényeket, miközben ott lent víz híján kiszárad a maradék talajélet is. Az ipari vízkivétel, illetve egyes kutak indokolatlan túlhasználata miatt egyre mélyebbre húzódik a talajvíz, a kutak is könnyen elapadnak. A fák gyökere pedig már sokszor nem ér le a vízig: míg tavaly százból 2, idén százból kb. 20 fa ment tönkre.
Mentsük a menthetőt – A fák
Az erdő nem azért van, hogy „szolgáljon” minket!
Inkább bölcsen meg kell értenünk a működését,
és hálásan elfogadni a jótéteményeit.
(Jane Godall)
A fák és az erdők döntő szerepet játszanak a vízkörforgásban, mivel a szárazföldi vízgazdálkodás és a csapadékelosztás alapját adják. Az igazi erdő nem kiveszi a tájból a vizet, hanem levelein, lombozatán keresztül párásítja a környezetét, párabúrát képez. A növények (fák, bokrok) a vízfelvételük kb. 20%-át fordítják magukra, és 80%-át párologtatják a környezetükbe – magyarázta Berendi Nándor. – Egy erdő vízkészletének 80%-át pedig a holt fák tárolják (a faapríték, a kidőlt fák, letörött ágak, gallyak), ezek is párásítják a környezetüket. Ily módon a gáz alakban a légkörbe juttatott víz (normál esetben) helyi felhőket és csapadékot tud generálni. Ugyanakkor az erdők szivacsként működnek; a lombkorona lassítja a lezúduló esőt, a humuszos talaj elnyeli és raktározza a csapadékot, megakadályozva a hirtelen levonuló árvizeket. A talajrétegeken és gyökérzeteken átszivárgó víz megtisztul, így karszt- és talajvizek képződnek. Összességében az erdős vízgyűjtő területek adják a világon hozzáférhető édesvízkészletek mintegy háromnegyedét.
Azonban az erdők a földi energia-háztartás és a klímarendszer kulcsszereplői is. Párologtatásukkal hűtenek: a napenergiát arra fordítják, hogy a vizet gőzzé alakítsák. A beérkező napfényből több sugárzást nyelnek el, mint a kopár és világosabb felületek, pl. a sziklás felületek, hómezők, és ezt a hőenergiát a párologtatáson túl fotoszintézisre fordítják. Utóbbi során a fényenergiát kémiai energiává alakítják, a szén-dioxidból és vízből szerves anyagot (glükózt) és oxigént állítanak elő, és ezt biomassza (faanyag, levelek) formájában tárolják. Ezzel tisztítják a levegőt, megkötik a szén-dioxidot, és oxigént bocsátanak ki, bár extrém hőségben átmenetileg lelassíthatják vagy szüneteltethetik a fotoszintézist. Nem utolsó sorban a fák árnyékolnak: a sűrű lombkorona a beérkező rövidhullámú szoláris sugárzás 60–90%-át képes elnyelni vagy visszaverni. Így levélzetük fizikai gátat képez a napsugárzással szemben, és védik a túlzott felmelegedéstől az alattuk lévő talajt és az ott élő növényzetet. Egy felnőtt, egészséges fa napi párologtatása és hűtőhatása felér több nagy teljesítményű ipari klímaberendezésével, miközben nem fogyaszt elektromos áramot.
A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket
és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket.
(Kahlil Gibran)
Egy-egy fa olyan összetett feladatokat végez, és úgy működik, mint egy kisebb üzem, ráadásul vízmegtartó képessége révén még holtában is dolgozik, hasznot hajt. Éppen ezért abszurd, hogy az emberiség önző céljai érdekében ész nélkül, mértéket nem ismerve pusztítja az erdőket, szerte a bolygón. Ma már nemcsak Amazóniában, hanem Európában is veszélyes mértéket öltött a fakitermelés, amellett, hogy az utóbbi években az erdőtüzek is jelentős veszteséget okoztak. Pár ezer éve Európa felszínét még nagyrészt erdők borították, mára ezeknek több mint fele eltűnt. Hazánkban – az élő környezetért felelős miniszter október 8-ai Facebook-nyilatkozata szerint – az állami erdőgazdaságok évente mintegy 4 millió m3 fát termelnek ki, ebből 1,3 millió m3 a tűzifa, 1,4 millió m3 a faiparba kerül, 700 ezer m3 erőművekbe, 600 ezer m3 pedig exportra megy.
Ezzel szemben a WWF Magyarország szerint „az elmúlt évtizedekben Magyarországon a hivatalos statisztikák szerint az éves kitermelt fatömeg mintegy 6-7 millió m3 volt” és (az Agrárközgazdasági Intézet adatbázisa alapján) „2023 óta a hazai biomassza-tüzelésű erőművekben elégetett fa mennyisége radikálisan, 217%-kal, azaz több mint 1,2 millió m3-rel nőtt. (…) A tavalyi évben több fa égett el biomassza-erőműveinkben, mint valaha. Az Ajkán, Pécsett és Oroszlányban 2025-ben elégetett 2 330 000 m3 fásszárú tüzelőanyaggal 6 és fél Puskás Arénát lehetne színültig megtölteni.”
A számok nem fedik egymást, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy az éves fakitermelés jelentős része (700 ezer, vagy 2 330 000 m3?) az erőművekben hamvadt el, úgy, hogy azok csak kb. 30-40%-os villamosenergia-hatásfokkal működnek, vagyis rengeteg fa égett és ég el, elenyésző energianyereségért cserébe. A WWF adatai szerint a biomassza-erőművek az ország éves villamosenergia-igényének csupán 3%-át képesek fedezni. Az EU és a hazai jogszabályok a biomasszát (így az erdei aprítékot és a tűzifát is) megújuló energiaforrásként ismerik el. Ez azt jelenti, hogy az erőművek a faipar és az erdőgazdálkodás valódi melléktermékei és hulladékai (ágnyesedék, fűrészpor, kérgek, mezőgazdasági hulladékok) mellett erdészeti rönkfát (vastag tűzifát) is égetnek, és ehhez egészséges fákat, erdőket (akár nemzeti parki területeket is) vágnak ki. Ez egyébként a termeszetvedelem.hu összegzése szerint egy majdnem száz éve beállt rendszer: az ország erdeinek mintegy 42%-a áll valamilyen védettség alatt, de az erdők csaknem 90%-át vágásos üzemmódban kezelik, az örökerdő üzemmód aránya mindössze 1,7-2%.
Egy fa kidől, messze hangzik,
Nő az erdő, ki hallja?
(Berecz András)
A Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vizsgálatai és a klímakutatók hangsúlyozzák: az erdőknek jóval nagyobb a szerepük a vízvisszatartásban, a helyi klíma hűtésében és az elsivatagosodás megfékezésében, mint amennyit energetikai alapanyagként érnek. Ráadásul a természetes erdők elégetése rövid távon magasabb CO2-kibocsátással járhat, mint a fosszilis energiahordozóké. Az új magyar kormány 2026. júniustól átmeneti fakitermelési moratóriumot rendelt el a természetvédelmi szempontból kiemelt, Natura 2000-es és védett állami erdőkre. Ez szeptember 30-án lejárt, a kormány a moratóriumot a korábbi formájában nem hosszabbította meg.
Gajdos László tájékoztatása szerint a moratórium fenntartásával egyrészt 1,5 millió háztartás, kb. 1 millió család kerülhetne krízishelyzetbe. Másrészt a korábban az erőművekkel kötött, hosszú távú szerződések felmondásával járó, több milliárdos kártérítési pereket nem lehet felvállalni. Jelen döntés értelmében azonban 1441 védett erdőrészlet 35%-ában továbbra is tilos lesz a fakivágás, és a 120 évnél idősebb, magas természetességű állami erdőállományokban továbbra is teljes körű moratórium marad érvényben. A termeszetvedelem.hu oldalon az is kiderül, hogy október 3-ától a védett és Natura 2000-es területeken minden erdőrészletben a tarvágás és a többi, erdőfelújítással járó kitermelés csak külön felülvizsgálat után indulhat el.
A miniszter leszögezte: új szemlélet szükséges az erdőgazdálkodásban. Ennek egyik alapeleme, hogy az állami erdészeti társaságoknak a profitorientált működésről nonprofit alapú működésre kell átállniuk, emellett az erdőgazdálkodás módjában is változásra van szükség. A cél a természetközelibb gazdálkodás, a folyamatos erdőkép kialakítása, valamint az erdők hosszú távú ökológiai működőképességének és a klímaváltozással szembeni ellenállóképességének erősítése.
Beszéljünk többet a fákról, mert élet van bennük: élelem, otthon és évszakok.
Ha őket csak élni, maguktól nőni hagyod, az már önmagában a legnagyszerűbb dolog.
(Kaisa Happonen)
Gajdos László jelezte, azzal a makacs ténnyel kellett szembesülniük, hogy nem lehet olyan gyorsan átállítani a rendszert, mint ahogy szerették volna. „Legyen világos az álláspontom – hangsúlyozta –, nem támogatom a fatüzelésű energiatermelést. Fontos hazánk energiabiztonsága, de más módon kell ezt megteremteni, valamint szintén nagy támogatója vagyok annak, hogy a lakossági fatüzelést radikálisan csökkentsük.” A változás konfliktusokkal jár majd, sok érdeksérelmet is okoz; miközben vannak, akik gyorsítani szeretnék, illetve bizalmatlanok a rendszerrel szemben. De új struktúrája lesz az állami erdőgazdaságoknak, amely sok szakmai és gazdasági racionalizálást eredményez. A cél az új erdőgazdálkodási rendszer kialakítása a lehető legrövidebb idő alatt, de legkésőbb a ciklus végére.
A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapján közzétett október 9-ei, első helyzetjelentés szerint jelentősen csökken a védett és Natura 2000-es erdőkben a fakitermelés mennyisége. A moratórium júniusi kihirdetésekor 1.441 erdőrészletben volt 2026-ra bejelentett, a moratórium hatálya alá tartozó fakitermelés, 518.813 m3 bruttó fatérfogattal. Az 1.441 erdőrészlet közül szeptember 30-ig 901 felülvizsgálata fejeződött be, 230 erdőrészletben a fakitermelés 2026-ban teljeskörűen elmarad, 146 erdőrészletben mérséklődik, így együtt 92.900 m3 bruttó faanyag biztosan nem kerül kitermelésre a Natura 2000-es és védett állami erdőkben. Ez a szám a felülvizsgálat előrehaladtával nőni fog, a következő részletes jelentés október végén jelenik meg. Terv szerint az új erdőstratégia kidolgozása, valamint az állami erdészeti társaságok szervezeti és finanszírozási átalakítása még az idei év során elindul.
Folytatjuk
