Egy szélhámos szuperhatalom terrorháborúja: Cui Bono? (Pepe Escobar jegyzete)

Eredeti cikk:

The War Of Terror Of A Rogue Superpower: Cui Bono?, By Pepe Escobar, February 10, 2023

Schiller Mária küldeménye

Ha a globális délről van szó, akkor amit a Hersh-jelentés a terrorizmus állami szponzoraként óriási vérvörös betűkkel a Rogue Superpower-t nyomja be, mint a terrorizmus állami szponzorát.

Mindenki, akinek van egy kis esze, már tudta, hogy a Birodalom tette. Most Seymour Hersh bombasztikus jelentése nem csak azt részletezi, hogyan támadták meg az Északi Áramlat 1 és 2-t, hanem neveket is mond: a mérgező Strauszi neoliberális-con triótól Sullivan, Blinken és Nulandig, egészen a Teleprompter-főolvasóig.

Vitathatatlanul a legizzóbb rög Hersh elbeszélésében az, hogy a végső felelősséget közvetlenül a Fehér Házra hárítja. A CIA a maga részéről megússza a dolgot. Az egész jelentés úgy is olvasható, mint egy bűnbak keresése. Egy nagyon is törékeny, silány bűnbakot – mi van azokkal a titkos dokumentumokkal a garázsban, a végtelen bámulással a semmibe, az érthetetlen motyogások bőséges tárházával, és persze az egész, borzalmas, évek óta tartó családi korrupciós körhintával Ukrajnában és környékén, amelyet még mindig nem sikerült teljesen feltárni.

Hersh riportja történetesen közvetlenül a törökországi/szíriai halálos földrengések után bukkant fel. Ez önmagában is egy oknyomozó újságírói földrengés, amely átível a törésvonalakon, és számtalan nyílt repedést, a törmelékek között levegőért kapkodó igazság rögeit tárja fel.

De ez minden? Tartja magát a narratíva az elejétől a végéig? Igen és nem. Először is, miért pont most? Ez egy kiszivárogtatás – lényegében egy Deep State bennfentestől, Hersh kulcsfontosságú forrásától. Ez a 21. századi "Deep Throat" remix lehet, hogy megdöbben a rendszer mérgező voltától, de ugyanakkor tudja, hogy bármit is mond, annak nem lesznek következményei.

A gyáva Berlin – amely mindvégig figyelmen kívül hagyta a rendszer csavarjait – még csak nem is fog nyikorogni. Végül is a zöld banda extázisban van, mert a terrortámadás alaposan előmozdította középkori dezindusztrializációs programjukat.

Ezzel párhuzamosan, extra bónuszként az összes többi európai vazallus további megerősítést kap arról, hogy ez a sors vár rájuk, ha nem követik a Mester hangját.

Hersh elbeszélése a norvégokat a terror alapvető segítőjeként állítja be. Ez aligha meglepő: Jens "a béke háború" Stoltenberg a CIA embere volt talán fél évszázada.

És Oslónak természetesen megvoltak a saját indítékai, hogy részt vegyen az üzletben; hogy rengeteg extra pénzt gyűjtsön azzal, hogy minden felesleges energiát eladjon a kétségbeesett európai vásárlóknak.

Egy kis tálalási probléma, hogy Norvégiának, ellentétben az amerikai haditengerészettel, még mindig nincs egy működőképes P-8 Poseidonja sem. Ami akkoriban világos volt, hogy egy amerikai P-8-as ingázott oda-vissza – légi utántöltéssel – az USA-ból Bornholm szigetére.

Pozitív sikoly, hogy Hersh – vagy inkább a kulcsforrása – teljesen eltüntette az MI6-ot a narratívából. Az SVR, az orosz hírszerzés akkoriban lézerként fókuszált az MI6-ra, valamint a lengyelekre. Ami mégis bebetonozza a narratívát, hogy a "Biden" mögött álló kombó biztosította a tervezést, az infót és koordinálta a logisztikát, míg a végső cselekményt – jelen esetben a C4-es robbanóanyagot felrobbantó szonárbóját – a norvég vazallusok követhették el.

A probléma az, hogy a bóját egy amerikai P-8-as dobhatta le. Arra pedig nincs magyarázat, hogy az Északi Áramlat 2 egyik szakasza miért úszta meg sértetlenül.

Hersh modus operandija [munkamódszere] legendás. Egy olyan külföldi tudósító szemszögéből, aki az 1990-es évek közepe óta van a helyszínen, az Egyesült Államoktól és a NATO-államtól Eurázsia minden szegletéig, a magamfajta számára könnyű megérteni, hogyan használ névtelen forrásokat, és hogyan fér hozzá – és hogyan védi – kiterjedt kapcsolati listáját: a bizalom mindkét irányba működik. Az ő eredményei abszolút páratlanok.

De természetesen fennáll a lehetőség: mi van, ha kijátsszák? Ez nem több, mint egy korlátozott lézengés? Végül is, a narratíva vadul ingadozik a legapróbb részletek és jó néhány zsákutca között, állandóan hatalmas papírnyomokkal és túl sok emberrel a hurokban – ami túlzó kockázatot feltételez. Az, hogy a CIA túl sokat hezitál a gyilkossággal kapcsolatban, az egész elbeszélés során hitelesített vörös riasztás –

különösen akkor, amikor tudjuk, hogy az ideális víz alatti szereplők egy ilyen akcióhoz a CIA Különleges Tevékenységek Osztályától jöttek volna, nem pedig az amerikai haditengerészettől.

Mit tesz Oroszország?

Vitathatatlan, hogy az egész bolygó azon gondolkodik, mi lesz az orosz válasz.

A sakktáblát áttekintve a Kreml és a Biztonsági Tanács azt látja, hogy Merkel bevallotta, hogy a Minszk 2 csak egy csel volt; a Nord Stream elleni birodalmi támadást (ők már képben vannak, de lehet, hogy nem rendelkeznek a Hersh forrása által közölt összes bennfentes részlettel); Bennett volt izraeli miniszterelnök, aki részletesen elmondta, hogy az angol-amerikaiak hogyan ölték meg az ukrajnai békefolyamatot, amely tavaly Isztambulban volt sínen.

Így nem csoda, hogy a külügyminisztérium világossá tette, hogy ha az amerikaiakkal folytatott nukleáris tárgyalásokról van szó, minden javasolt jóakaratú gesztus "indokolatlan, időszerűtlen és szükségtelen".

A minisztérium szándékosan és némileg baljóslatúan nagyon homályosan fogalmazott egy kulcsfontosságú kérdésben: "stratégiai nukleáris erők objektumai", amelyeket Kijev megtámadott – az amerikaiak segítségével. Ezek a támadások "haditechnikai és információs-hírszerzési" szempontokat érinthettek.

Amikor a globális délről van szó, a Hersh-jelentés a terrorizmus állami szponzoraként óriási vérvörös betűkkel a Rogue Superpower-t jelöli meg: a nemzetközi jog, sőt a birodalom ízléstelen pótlékának, a "szabályokon alapuló nemzetközi rendnek" a rituális eltemetését – a Balti-tenger fenekén.

Eltart egy ideig, amíg teljesen be tudjuk azonosítani, hogy melyik mélyállami frakció használta fel Hersh-t a saját napirendjének előmozdítására. Természetesen tisztában van vele – de ez soha nem lett volna elég ahhoz, hogy visszatartsa egy bombasztikus kutatás (három hónap kemény munka) elvégzésétől. Az amerikai főáramú média mindent meg fog tenni, hogy elnyomja, cenzúrázza, lealacsonyítsa és figyelmen kívül hagyja a jelentését; de ami számít, az az, hogy az egész Globális Délen már futótűzként terjed.

Közben Lavrov külügyminiszter Medvegyevhez hasonlóan teljesen kikapcsolt, és elítélte, hogy az USA "totális hibrid háborút indított" Oroszország ellen,

és a két atomhatalom most a közvetlen konfrontáció útjára lépett.

És mivel Washington Oroszország "stratégiai vereségét" tűzte ki céljául, és a kétoldalú kapcsolatokat tűzgolyóvá változtatta, nem lehet többé "business as usual".

Az orosz "válasz" – még Hersh jelentése előtt is – teljesen más szintű volt; előrehaladott dollármentesítés az egész spektrumban, az EAEU-tól a BRICS-ekig és azon túl; és a kereskedelem teljes átirányítása Eurázsia és a globális dél más részei felé. Oroszország szilárd feltételeket teremt a további stabilitáshoz, már előre látja az elkerülhetetlent: a NATO-val való frontális szembenézés idejét.

Ami a kinetikus válaszlépéseket illeti, a csatatéren tapasztalható tények azt mutatják, hogy Oroszország tovább zúzza az amerikai/ NATO proxy hadsereget a teljes stratégiai kétértelműség üzemmódban.

Az Északi Áramlatok elleni terrortámadás persze mindig ott fog lappangani a háttérben. Lesz visszavágás. De az Oroszország által választott időben, módon és helyen fog bekövetkezni.