Én nem ilyen Amerikát akartam… Ilyés András Zsolt jegyzete a Székely Időben

Nem kérdeztek meg, mert legalább annyi közöm van Amerikához, mint amennyit szeretnék, hogy neki köze legyen hozzám. Jön hívatlanul, kéretlenül avatkozik belsõ dolgokba és másokon ítélkezik saját javára.

Haszonlesõként élõsködik a gyengéken, gyászlistákat hagyva maga után. Elõbb a saját udvarát kéne rendeznie, s utána a szomszédéval foglalkozni, mert sok van a szõnyeg alatt. És még mindig fut az olajért, további tüzek szításához.

Modern rabszolgák vagyunk a szabadság mókuskerekében. Szívem szerint maradok egyszerû falusinak, istenfélõ kereszténynek, mint ágyasa legyek egy véreskezû hóhérnak, aki saját polgárjait is feláldozza világhatalmi törekvéseiben. Inkább dolgozom reggeltõl estig, mert nekem elég, ha estéként hazatérhetek a családomhoz. Nagyravágyó álmok helyett, inkább gyerekeim körében játszom a kertben, szabadulva a bûnös világ bilincseitõl, mert tudok örülni a napsütésnek.

Szegénységünket kihasználná, a jólét, a demokrácia jegyében akar inasává tenni.

Ne segélyeket osztogasson, hanem az emberhez illõ jogainkat adja vissza, tudunk mi boldogulni önerõbõl is. Nem kellenek a világmentõ szuperhõsök, nekünk elég, ha reggelenként mosolyogva ébredhetünk.

Nem akarunk háborúzni, nem kellenek a szuperfegyverek, elég nekünk a kasza és a kapa, hogy megvívjuk mindenkori harcainkat a termõföldeken, imigyen már õsidõk óta túlélve a mohó nagyhatalmakat.

Nem kellenek a gyilkosságról, rasszizmusról és titkos cselszövésekrõl szóló túlértékelt filmek, én beérem a Latabár- és Koltai-alkotásokkal. Szuperokos intelligenciával ne határozza meg, mennyi koleszterint fogyaszthatok, mert hizlalok disznót, és a szalonna mellé a kertben termesztett hagymát aprítok, saját készítésû túróval társítva, de hogy túl száraz se legyen, pár kupica házi pálinka is akad.

Agyonreklámozott kóládat sem kérem, legjobb nekem a székelyföldi borvíz. Minket eltartanak a hegyeink, rétjeink és folyóink (ahogy egykor az indiánokat is), mert az anyatermészet nemcsak kõolajat tud adni. Persze, mindezt nem ingyen, azaz megtévesztõ, trükkös félremagyarázásokkal és diktatórikus fellépéssel a szabadság szellemében, hanem nemesítõ munka árán.

Amerika, én nem kérek belõled!

Ne atyáskodj (sem bombázókkal, sem mûholdakkal) fölöttem, nem szorulok a segélyeidre, maradj otthon és saját birtokodról gyomláld ki a gazokat.

Lesz egy virradat, amikor a világ felébred az amerikai álomból.