Európa, vigyázz!

1933. január 30-án került hatalomra Adolf Hitler, a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt vezetője. Arról, hogy kik, hogyan és miért segítették hatalomra, ma már könyvtárnyi irodalom áll az érdeklődők rendelkezésére. Mint ahogy arról is, hogy milyen szándékok vezettek a II. világháború kirobbantásához, és annak folyamán milyen emberiség ellenes bűnöket követtek el. Ezekre a gaztettekre – nagyon helyesen – évente több alkalommal is emlékezik a nemzetközi közvélemény.

Most azonban az európai politika – az időben visszafelé – szintet lépett.

A III. világháború kezd kiteljesedni, és jól látszanak ennek főbb megnyilvánulási formái.

2013-tól (vannak, akik szerint 2015-től) a globalista erők elindították a migrációt, amely nem más, mint a fehér, keresztény kultúra és vallás, valamint az ezt magáénak valló társadalmak felszámolásának az eszköze.

Közben – hogy a folyamat gyorsabban menjen – ránk küldték a már korábban létrehozott covid-19 vírust, amely nem más, mint egy biológiai fegyver. Ennek része a vakcina háború is.

Szintén a fentiekkel azonos időben folyik, és egyre erősödik a keresztényüldözés.

Az univerzális emberi morállal ellentétes aberrációk pedig egyre szélesebb körben teret nyernek.

Ne felejtsük el azt a folyamatos népirtást sem, melyet az önmagukat nagy humanistának beállító társadalmi szervezetek ideológiájának örve alatt követnek el azok, akik támogatják az abortuszokat.

Aztán itt van a politikai célokat szolgáló klíma vészhelyzet, amely szintén a háború eszköze.

Nem beszélve a folyamatosan erősödő big-tech diktatúráról.

Mindezeken túl, a német hatóságok most szintet léptek. Ugyanis átnevelő fogolytáborokba akarják zárni a közegészségügyi okokból elrendelt karantént megszegő embereket. Az e célból létrehozott fogolytáborokat eredetileg más rendeltetésű épületekből "hasznosítják újra", így például menekülttáborból, vagy éppen fiatalkorúak börtönéből. Írja a Bild 2021. január 27-i száma.

*

Utóbbira Németország Schleswig-Holstein tartománya szolgáltat példát. A fiatalkorúak börtönéből kvázi Covid börtönné alakított, egyenként 6-12 négyzetméteres cellák szerényen vannak berendezve. Asztal, szék, ágy, polc. Berácsozott, lezárt ablakok. Ilyen körülmények közé kerülnek azok, akik valamilyen indokból (vagy indok nélkül) többször megszegik a kiszabott karantént. Segeberg járás vezetője, Jan Peter Schröder egy videóban nyomatékosította, hogy "ez nem egy hotel", magyarul a "renitens" embereket kiválóan be lehet fenyíteni a fogva tartás rémképével. A Covid börtön februárban nyitja meg kapuit, az itt töltött büntetés pedig (elvileg) nem lehet hosszabb annál, mint amennyi maga a karantén lenne. Legalábbis most még. Szép új világ ez, aminek talán még a végét sem látjuk.

Ez pedig nem más, mint a német társadalom megszondázása, abból a célból, hogy a közvélemény miként reagál arra, hogy jelenlegi egészségügyi vészhelyzetben a mindenkitől elvárható viselkedési normákat egyesek nem tartják be, és ennek okán őket átnevelő táborokba zárják.

Annak idején a nácik is így kezdték. Ürügy, indoklás, mindig lesz arra, hogy a hatalomnak nem tetsző személyeket elkülönítsék a társadalom többségétől. Sőt, – a demokrácia nevében – majd törvényt is hozhatnak erre.

Ha az elmúlt hetven évben agyilag teljesen kilúgozott német társadalom a globalisták által elvárt módon reagál (birkaként) akkor később, más indoklás alapján a társadalom más tagjait szintén átnevelő táborokba lehet zárni.

Miközben a politikusok bárgyú képükön széles vigyorral szónokolnak európai értékekről, jogállamiságról, személyiségi jogokról, egyenlő bánásmódról, stb.

Természetesen én is egyetértek azzal, hogy az olyan személyeket, akik a társadalomra egészségügyi kockázatot jelentenek, szankcionálni kell. De nem értek egyet azzal, hogy pont az ilyen, az európai – és különösen a német – történelemben borzalmas emlékeket ébresztő módszereket kell alkalmazni.

Ide vezetett az évtizedeken keresztül sulykolt, gátlástalan liberális politika, a maximális önzés kultusza. A nekem mindent szabad, mert nekem mindenhez jogom van, az önfegyelem és az önkorlátozás nélküli életvitel, amely együtt járt a teljes elbutulással.

Történik mindez az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján. Még az időzítés is jól sikerült.