Homo-promo kicsiknek – Udvaros Dorottyáéktól
Valamikor a hatvanas évek elején, a televízió hőskorában még nem a jól ismert macis esti mese járta. Bábfilmekre, rajzfilmekre kicsit várni kellett. Mese viszont volt, amolyan puritán változatban: egy-egy bemondó olvasott fel kamera előtt az ágyba készülődő apróságoknak.
A legenda mindössze egyetlen „erotikus” csattanóról tud az említett korszakból: amikor a szép emlékű Varga József adta elő az aktuális esti mesét. Az elején nem volt gond, sőt! A folytatás során, a későbbi Parabola legendás műsorvezetője viszont szemrebbenés nélkül olvasta, hogy „…én vagyok a fecskemama és itt ülök a tojásaimon!”
A stáb visítva röhögött az üvegfal mögött, a mese végeztével – adáson kívül – pedig az anekdota szerint csatlakozott a nyerítve vihogókhoz Varga is… Akkoriban még csak ennyi fért bele, az is véletlenül. Azokban az intoleráns időkben még nem létezett homoszexuális propagandával korszerűsített mesekönyv ovisoknak, illetve nehezen tudom elképzelni, hogy Mensáros László, Tolnay Klári, Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Páger Antal, Őze Lajos, Almási Éva, Sinkovits Imre, Márkus László, Gobbi Hilda, vagy Antal Imre szájára vett volna egy ilyen ördögi ökörséget.
(...)
Kitűnni „politikával” nem lehetett, legfeljebb eltűnni. Vita nincs.
A rendszerváltásig többet nyomott a latba a tehetség. Nem a rendszer érdeme volt. Az viszont a mostani rendszer kétes dicsősége, hogy bárki csinálhat filmet, ha hozza rá a pénzt. Ha pedig nincs elég pénze, ott van neki az internet. Immár nincs szükség sem pénzre, sem tehetségre, csak egy laptopra. A feltűnés is garantált, ha netán valaki térden állva, meztelenül szavalja el József Attila bármelyik versét. Az sem baj, ha rosszul. Lesz lájkolás, bőven. Maradandó dicsőség? – aligha.
A B-válogatottra fütyülök, Udvaros Dorottyát viszont nem értem. Miért kellett pályafutása „i”-betűjére ezt a pontot feltennie? Mi szüksége volt arra, hogy egy, a társadalom bőséges többségének idegeit borzoló, gyerekeket célzó bődületből felolvasson?
Udvaros Dorottya évtizedekig része volt egy nagy-nagy Meseországnak, annak a Meseországnak, amelyikben Thália is lakik, és ahol senki jóízlésű szereplőnek nem jutott volna eszébe, hogy homo-propagandát reklámozzon, és egy megrontással felérő, ún. „mesekönyvből” tolja a show-t – kisgyerekeknek. Szerintem most sokunk lelkéből kimesélte magát. Kár.
