Izrael 1948 óta ilyen (Jonathan Cook jegyzete)

Eredeti cikk:

Israel’s Been Like This Since 1948, By Jonathan Cook, August 12, 2024

Schiller Mária küldeménye

Évtizedeken át hazudtak nekünk Izrael létrehozásával kapcsolatban – írja Jonathan Cook. Bűnben született, és továbbra is bűnben él.

A tanturai civilek elűzése a tanturai mészárlást követően 1948 májusában. (Benno Rothenberg /Meitar Collection / National Library of Israel / The Pritzker Family National Photography Collection, Wikimedia Commons, CC BY 4.0)

„Az izraeli hadsereg újabb kitelepítési parancsot adott ki Gáza északi részéről”. Ez a szalagcím, amely egy újabb izraeli hadműveletről szól, amelynek célja a palesztinok etnikai tisztogatása a kicsiny, ostromlott és teljesen elpusztított gázai enklávéban, csütörtökön jelent meg a Middle East Eye című lapban.

Amikor több mint negyed évszázaddal ezelőtt elkezdtem tanulmányozni az izraeli történelmet, a magukat szakértőnek mondó emberek rengeteg kifogással szolgáltak arra, hogy miért nem lehet az izraelieket felelőssé tenni az 1948-as etnikai tisztogatásért, amely során mintegy 750 000 palesztint űztek el otthonából - amit a palesztinok Nakbának, azaz katasztrófának neveznek.

1. Azt mondták, hogy a legtöbb izraeli nem volt érintett, és nem tudott semmit a palesztinok ellen Izrael megalakulása során elkövetett háborús bűnökről.

.

2. Azt mondták nekem, hogy azok az izraeliek, akik részt vettek háborús bűnökben, például a palesztinok hazájukból való kiűzésére irányuló Seprűműveletben, csak azért tették ezt, mert az Európában szerzett tapasztalatok traumát okoztak nekik. Közvetlenül a holokauszt után ezek az izraeliek azt feltételezték, hogy ha a zsidó nép túl akarja élni, akkor nincs más választásuk, mint tömegesen elűzni a palesztinokat.

3. Másoktól azt hallottam, hogy nem történt etnikai tisztogatás. A palesztinok egyszerűen elmenekültek a konfliktus első jelére, mert nem volt valódi történelmi kötődésük a földhöz.

4. Vagy azt mondták nekem, hogy a palesztinok kitelepítése egy erőszakos háború szerencsétlen következménye volt, amelyben az izraeli vezetők a palesztinok érdekeit tartották szem előtt. A palesztinok nem az izraeli erőszak miatt mentek el, hanem azért, mert a térség arab vezetői erre utasították őket.

A történet szerint Izrael a 750 000 menekült közül sokakat könyörgött, hogy utána térjenek haza, de ugyanezek az arab vezetők makacsul megakadályozták a visszatérésüket.

Ezen állítások mindegyike képtelenség volt, közvetlenül cáfolta őket az összes dokumentum bizonyíték.

Ennek ma még világosabbnak kellene lennie, mivel Izrael több mint 75 évvel később is folytatja a palesztin nép etnikai tisztogatását és lemészárlását.

Minden izraeli pontosan tudja, hogy mi folyik Gázában - elvégre a gyermekkatonáik folyamatosan videókat tesznek fel az internetre, amelyeken a legutóbbi bűncselekményeket mutatják be, a mecsetek és kórházak felrobbantásától kezdve a véletlenszerű lövöldözésig.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az izraeliek egy kis kisebbség kivételével mindenki helyesli a kegyetlenséget, amely több tízezer palesztint ölt meg, köztük gyerekeket is. Egyharmaduk szerint Izraelnek még tovább kell mennie a barbárságban.

Ma az izraeli televízió műsoraiban viták folynak arról, hogy a katonáknak mekkora fájdalmat szabadna okozniuk palesztin foglyaik megerőszakolásával. Nem hisz nekem? Nézze meg ezt az izraeli 12-es csatornán:

Izrael valószínűleg az egyetlen nemzet a világon, ahol megengedhető és mindennapos, hogy a TV-ben nyíltan kijelentik, hogy a foglyok megerőszakolása az állam LEGITIMÁLIS és HIRDETMÉNYES POLITIKÁJA, és széles körben kell alkalmazni.

Ha az izraeliek és a zsidók egzisztenciális félelmei még mindig megkövetelik a palesztinok meggyilkolását, megerőszakolását és etnikai tisztogatását háromnegyed évszázaddal a holokauszt után, akkor ezt a traumát kell problémaként kezelni – és nem szabad tovább engedni neki.

A gázaiak nem azért menekülnek otthonukból – vagy legalábbis azok a kevesek, akiknek még van otthonuk, és nem bombázták rommá –, mert nem kötődnek Palesztinához. A ketrec egy részéből, amelyet Izrael hozott létre számukra, egy másik részébe menekülnek, egyetlen okból: mert mindannyian – férfiak, nők és gyermekek – rettegnek attól, hogy egy izraeli hadsereg lemészárolja őket, amely a legjobb esetben is közömbös a szenvedésük és a sorsuk iránt.