Jus fortissimus, mindig az erősebb kutya... (Bogár tanár úr ‒ Tallián Hedvig ajánlásával, Pellionisz prof. hozzászólásával)
- dombi52
- 3 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Erős lelki, spirituális tartalommal kezdi a mai gondolatsort Bogár tanár úr ezt követően fut ki a világhatalmi magyarázathoz, hozzászólásban pedig Prof Pellionisz András hozza a fizikusi lehorgonyzást. A nemzetközi dolgok állása pedig egyre inkább a két tudós Öreget igazolja. Íme:
Jus fortissimus, mindig az erősebb kutya, avagy az erőszak, mint az erő ellentéte
Hajlamosak vagyunk úgy vélni, hogy erő és erőszak lényegében ugyanazt jelenti, pedig az erőszak az erő ellentéte. Aki erős, annak nincs szüksége erőszak alkalmazására ahhoz, hogy átvigye akaratát. A világban eddig az volt hazudva, hogy demokrácia, nemzetközi jog, meg emberi jogok vannak, és ettől be kell, hogy párosodjon a szemünk. Persze eddig is tudtuk, hogy ez hazugság, de nem illett róla beszélni. Most viszont apokalipszis van, tehát lehull a lepel. És a lepel alatt ott a nyers erőszak, ahogy eddig is ott volt, csak a lepel eltakarta. Nem arról van szó, hogy valami átmenet kezdődött el, amelynek során ideiglenesen kikerülhetetlenné válik az erőszak, hanem hogy elkezdődött az új világkorszak, amikor az erőszak általános alkalmazása lesz a legfőbb lét-szervező erő. Lássuk miként!
Pellionisz András
Az új világrendet matematikailag meghatározó HáromTest-paradigmát (fizikusként) tudatosan nem az emberi viselkedés, hanem az asztrofizika metaforájára építettem (Pellionisz, Substack, 2024!). A gravitációs erők esetében eleve értelmezhetetlen bármiféle „moralitás” bevonása az elemzésbe. Égitestek szétszóródása, összeomlása vagy ütközése nem jelent erőszakot: ezek pusztán az erők működésének természetes manifesztációi.
Ugyanígy, a HáromTest strukturális stabilitásának egyetlen — nemkívánatos — alternatívája, egy világkáosz örvényszerű szétesése és önmagába hullása sem valamiféle „rosszindulatú” jelenség, hanem egy eltérő matematikai határeset következménye. Éppen ezért felesleges a HáromTestet démonizálni. Már most is jól látható — például a Béketanács körüli fejleményekben, az EU párhuzamos háborús tanácsával, sőt egy abszurd módon felderengő dán–amerikai konfliktus árnyékában (ahol a teljes német hadsereg 15 katonája „mentené meg” Dániát) —, hogy
a HáromTest rendszerében működő erők nem támadnak, hanem helyreigazítják azokat a kóbor, fals képződményeket, amelyek nem találják meg saját természetes pályájukat.
Mivel három a matematikailag még kontrollálható testek maximális száma — több nem —, nem rosszindulatú „erőszakoskodás”, hanem természettörvény dönti el, hogy a rendszerhez nem illeszkedő „negyedik” képződmények (például az EU–NATO túlsoktestes konstrukciói) mindhárom meghatározó test hatására fokozatosan felőrlődnek — minden rosszindulat nélkül. Ezzel szemben a rendszerrel harmonizáló, akár jelentős tömegű „negyedik, ötödik” testek (például India vagy Kanada) stabilan együtt létezhetnek a HáromTest rendszerében — feltéve, hogy nem feszülnek neki egyszerre mindhárom meghatározó erőnek, ahogyan azt az EU teszi. Már most jól látható az is, hogy a strukturális stabilitás nemcsak rendet, hanem védelmet és biztonságot is képes nyújtani azoknak az országoknak, amelyek felismerik a harmonizáció lehetőségét (lásd Magyarország térségi pozícióját). A Béketanács listája pedig már most demonstrálja — a szintén 27 tagú EU számára is —, hogy a strukturális stabilitás nemcsak békét, hanem történelmi esélyt jelenthet a megfelelő pillanatban belépő kisebb hatalmaknak.
