Miért ünneplik az amerikaiak szabadságharcosként az önbíráskodó gyilkost? (Rachel Marsden jegyzete)

Eredeti cikk:

Why are Americans celebrating this vigilante murderer as a freedom fighter?, 11 Dec, 2024 18:19

HomeWorld News, rachelmarsden.com

Cser Ferenc küldeménye

Luigi Mangione, a UnitedHealthCare vezérigazgatójának, Brian Thompsonnak a gyilkosa az online hullámokat kavarta fel ‒ de nem magánál

Egy amerikai egészségbiztosító vezérigazgatójának meggyilkolása túllépett a politikai ideológián, és egyesítette az átlagos amerikaiakat mindenféle színtéren az olyan korrupcióval szemben, amely némi „szabadságbombázás” indokolna, ha egy olyan külföldi országban történne, amely stratégiai érdekeltséggel bír az USA számára.

Nem csoda, hogy Washington elszántan betiltja a TikTokot. Röviddel azután, hogy egy maszkos férfi december 4-én Manhattan belvárosában lelőtte a UnitedHealthCare vezérigazgatóját, Brian Thompsont, s beindult a hajtóvadászat, a felhasználók elárasztották a TikTok-os közösségi média alkalmazást olyan kommentekkel, mint például:

„Sajnálom, nem tudok segíteni. Nem láttam semmit, mert a biztosítási önrészem túl magas volt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak a szemüveget”.

Vagy:

„Ez a történet több figyelmet kap, mint amennyit a UnitedHealthCare valaha is nyújtott”.

Leginkább azon szórakoztak, hogy a gyanúsított napokig sikeresen elkerülte a hatóságokat, és a helyszínen talált töltényhüvelyeken lévő „tagad, védekezik, vallomást tesz” feliratokon ‒ hasonlóan a „késleltet, tagad, védekezik” kifejezéshez, amely szinonimája annak a stratégiának, amelyet az egészségbiztosítók alkalmaznak, hogy elkerüljék a kárigények kifizetését azoknak, akik fizettek a biztosításukért.

Az emberek online felbukkantak, hogy hol tudnak adományozni a gyanúsított jogi költségeire, és elkezdték közzétenni saját egészségbiztosítási elutasító leveleiket.

Mint olyasvalaki, aki egyszer meglepődött, amikor egy egyszerű vérvizsgálatról szóló 800 dolláros számlát talált a postaládámban, miközben az Egyesült Államokban élt, és mindezt azért, mert az orvosom nem ellenőrizte, hogy az egészségbiztosításom valóban fedezte-e a szóban forgó laboratóriumot, mielőtt oda utalt volna.

Már régóta világos, hogy az amerikai egészségügyi rendszer egy óriási rablás, amely lenyúlja az embereket.

És azok közülünk, akiknek volt már kellemetlen tapasztalatuk azzal, hogy havonta több száz dollárt fizettek egyre növekvő díjakat a magánbiztosításért, hogy aztán az adminisztrációs pokolban végezzék, amikor a biztosító megpróbálja kijátszani azt a szolgáltatást, amiért fizettünk, már régóta megértették a problémát.

Tudod, kit nem igazán szórakoztatott ennek erőszakos megnyilvánulása? Pennsylvania állam demokrata párti kormányzója, ahol a 26 éves gyanúsítottat,

Luigi Mangionét feladták a rendőrségnek ‒ egy altoonai McDonald's-ban, amelynek online értékelései mostanra hemzsegnek a „patkányokról” (a besúgó értelemben) szóló beszámolóktól.

„Az ügy némely figyelme, különösen az interneten, mélyen felkavaró volt, mivel egyesek ünnepelni látszottak ahelyett, hogy elítélték volna ezt a gyilkost” ‒ mondta John Shapiro kormányzó.

Ez egészen más hangnem, mint szeptemberben, amikor Shapiro maga is gyilkosságokat ünnepelt, amikor az ukrán elnökkel, Vlagyimir Zelenszkijjel együtt lőszereket dedikált az állam egyik katonai lőszergyárában.

„Mindannyiunknak ki kell vennünk a részünket a szabadságért folytatott harcból ‒ a scrantoni munkásoktól kezdve, akik Pennsylvaniát a demokrácia arzenáljává teszik, egészen a hazájukat védő bátor ukrán katonákig” ‒ mondta akkor Shapiro.

De mi a helyzet az amerikaiak védelmével a ragadozó haszonlesőkkel szemben? Ő és cimborái olyan nagyszerű munkát végeztek, hogy az amerikaiak nem elhanyagolható része most úgy éljenzi a szimbolikus gyilkosságot, mintha az egy önkényuralmi rendszer politikai gyilkossága lenne.

És talán éppen ez a legjobb módja annak, hogy így tekintsenek rá, ha tényleg nehezen tudják felfogni a dolgot.

Washington gyorsan elnyomónak és saját népük áldozatául esettnek állítja be azokat a külföldi vezetőket, akik történetesen a saját ambíciói útjában állnak. Amikor azonban az egészségügyi rendszerről és annak hazai vezetőiről van szó, akik több tízmillió dolláros éves kompenzációt kapnak jutalmul azért, hogy részben a beteg embereknek járó kifizetések korlátozásával és a költségek növelésével növelik a nyereséget, akkor szelektíven vakok a kizsákmányolással szemben.

Nem véletlen, hogy azok az online „körözési” stílusú grafikák, amelyek szinte azonnal elkezdtek keringeni az interneten a magán-egészségbiztosítási vezérigazgatók fejképével és a hozzájuk tartozó fizetésekkel (és egy nagy piros „X”-szel Thompsoné felett), az FBI legkeresettebb terroristák listájára hasonlítanak.

A hadiipari komplexumnak külső ellenségre és egy egész nemzetbiztonsági gépezetre van szüksége ahhoz, hogy az adófizetők pénzét a hazai profit érdekében aktívan felhajtja. De az egészségügyi ipari komplexum csak azt igényli, hogy szemet hunyjunk a már meglévő rendszer felett. Mindkettő egyformán diszfunkcionális, de

van egy olyan érzés, hogy a háborúkat legalább meg lehet állítani. Fegyverszüneteket és békeszerződéseket lehet kötni. Az erőszak megragadja a címlapokat. Az emberek csendes szenvedése nem.

De hová fordulhat az az átlagember, aki egyre többet fizet egyre kevesebb ellátásért egyre kevesebbet? Egyetlen erőszakos cselekmény az interneten mozgósította őket, az arab tavasz stílusában, és amerikaiak millióinak jellemzően csendes küzdelmét a címlapokra emelte.

A Mangionénak tulajdonított kiáltvány gerillaharcra emlékeztet.

„Őszintén szólva, ezek az élősködők egyszerűen megérdemelték... Az USA-ban van a világ legdrágább egészségügyi rendszere, mégis nagyjából a 42. helyen állunk a várható élettartam tekintetében. A United a legnagyobb vállalat az USA-ban a piaci tőkeérték alapján, csak az Apple, a Google és a Walmart mögött. Nőtt és nőtt, de a várható élettartamunk? Nem, a valóság az, hogy ezek egyszerűen túl erősek lettek, és nem folytathatják tovább az országunkkal való visszaélést a mérhetetlen profit érdekében, mert az amerikai közvélemény hagyta, hogy megússzák” ‒ áll a közleményben.

„Nem állítom, hogy én vagyok a legképzettebb személy a teljes érvelés kifejtésére” ‒ írta Mangione, aki állítólag úgy döntött, hogy inkább átadja a szót Mr. Bulletnek.

A tárgyalás érdekesnek ígérkezik. Lehetőségnek tűnik arra, hogy az iparág módszereinek és taktikáinak nyilvánosságra hozatalát kikényszerítsék. Egy manhattani esküdtszék nemrég felmentette egy hadsereg veteránját a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól, amiért fojtogatott egy agresszív metróvezezőt. Nehéz elképzelni, hogy egy manhattani esküdtszék élettapasztalata ne befolyásolná valahogyan az ítéletet ebben az ügyben.

Addig is, Amerikában a civilizált embereknek nem erőszakkal kellene megoldania a problémákat. Az ilyen módszereket az Egyesült Államok intézményei tartják fenn a célpontjaikkal szemben, nem pedig a Föld legjobb nemzetében élő hálátlanok számára.

Rachel Marsden, rovatvezető, politikai stratéga és független, francia és angol nyelvű talkshow-k házigazdája.

---

(VDGy fordítása a DeepL.com segítségével)