Oltass? Ne oltass? Lázadj? Ne lázadj? Tisztelt Olvasó! + hozzászólás: „Ez a cikkük óriási csalódás!”
Már 6 EU-tagállamban nem javasolják a 65 év felettieknek az AstraZeneca vakcináját...
Miért nem? Mert túlságosan veszélyes. Honnan veszik? Tapasztalják. Miért csak most?! Mert siettek vele. Azért siettek, hogy megmentsék a veszélyeztetett korosztályokat? Dehogy! A nagyobb haszonért.
Hát akkor most kiket oltsanak vele?
Akiknek nincs szükségük rá, mert a szervezetük nélküle is ellenálló.
Van kockázata az oltásnak? Ha nem volna, be mernék oltani az idősebbeket is. Ha nem merik, azt jelenti, hogy komoly kockázata van. Akkor meg a fiatalabbakra nézvést sem lehet kockázatmentes. Tehát egészséges szervezeteket veszélyeztetnek teljesen oktalanul.
A többi vakcina vajon kevésbé veszélyes?
Amelyeket ugyanilyen gyorsan és ugyanekkora haszonleséssel állítottak elő, miért lennének különbek? Miért lehetne jobban megbízni bennük? Semmiért! Azt mondom, akinek van egy csöpp esze, nem siet beoltatni magát semmiféle vakcinával. Nyugodtan várjon, figyeljen.
S közben a saját megnyugtatására ne feledje: összességében nem halnak meg többen – legalábbis Magyarországon biztosan nem –, mint a „koronavírusos” időszak előtt. Az influenza helyett van most koronavírus. Nincs nagyobb esélye most meghalnod, mint a korábbi években. Ráadásul erőst úgy tűnik, nem csökkented, hanem növeled az esélyét a halálodnak, ha beoltatod magad.
Tény, hogy nem elég tiszta még a kép.
Az is tény, hogy a Bill Gates-féle sötét figurák a rendszeres oltások felé terelik a világot. Már most tervezik és nyomatják ennek lehetőségét.
Nem igaz tehát, hogy az országot csak a teljes beoltottság mentheti meg. Hivatalosok mondják, hogy ha átestél a víruson, hat hónap – egy év védettséget élvezel. Ugyanezt mondják most már az oltásra is. Ezzel indokolják a mostantól fogva rendszeres oltások szükségességét. Ámde azt is mondják – nem akárkik, hanem például az Amerikai Orvosok és Sebészek Szövetségének korábbi elnöke –, hogy ha beoltanak, hónapokkal később, teljesen váratlanul milyen életveszélyes megbetegedésekkel kell szembenézned.
Egyre-másra hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy bár ők is tudatában vannak mindennek, akkor is vállalják az oltás kockázatát, ha ez az ára, hogy szabadon mozoghassanak. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy csakugyan ez lesz az ára. Ők azonban ezzel az áldozatvállalásukkal a köz javát is szolgálják – állítják szent meggyőződéssel. Ők – vélik – helyettem hoznak áldozatot, hisz így én elkerülhetem az oltást, az én áldozatvállalásom nélkül is kialakulhat a nyájimmunitás, beindulhat a gazdaság, megmenekülhet az ország.
Csakhogy nyájimmunitásról már a politikusok és a szakemberek is egyre kevésbé mernek beszélni, mert egyre ingatagabb a tudományos megalapozottsága. Ezért kampányolnak már a teljes beoltottságért. A maguk politikai és népegészségügyi szempontjából teljesen logikusan: sokkal egyszerűbb oltási kampányokkal működésben tartani az országot, mint a lehangoló orvosi tényeket tudomásul véve és a pénzhatalmi érdekekkel szemben haladva, körültekintő, cizellált válaszokat adni a minden szempontból rendkívüli helyzetre.
Rendkívüli ez a mostani helyzet abból a szempontból is, hogy akik a saját szabadságuk reményében vetik alá magukat az oltásnak, könnyen lehet, hogy ezzel saját jövőbeli szabadságuknak ásnak vermet. Akik ma mindenféle ellenkezés nélkül megadják magukat azoknak, akiknek vagy anyagi, vagy hatalmi és politikai megfontolásból, vagy hivatásuk presztízsszempontjai miatt olyan nagyon fontos ez az oltási világkampány, néhány éven belül könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, amelyben már senki nem dönthet szabadon a saját testéről, egészségéről, mozgásáról, hanem mindenki folyamatos kezelésnek, rendszeres beoltásnak és digitális figyelésnek, követésnek lesz kitéve.
Kedves Barátaim, Ismerőseim, Embertársaim, tisztelt Olvasó! Aki a félelmeit másképp nem bírja legyőzni, oltassa be magát. Aki még mindig képes hinni az oltóanyaggyáraknak és termékeiknek, oltassa be magát. Aki természetesnek tartja, hogy mostantól kezdve időtlen időkig – amíg anyagi és politikai haszon származhat belőle – 6-12 havonként be fogják oltani az újabb és újabb mutánsok ellen, az is oltassa be magát. Aki azonban úgy gondolja, hogy csak a saját kis praktikus szabadságáért lépné meg, no meg az embertársaiért hozandó személyes áldozat gyanánt, az jól fontolja meg: akar-e egy új típusú, digitális önkényuralmi rendszer felépítéséhez segédkezni?
Aki ma ellenállás, gondolkodás, kétségei hangoztatása nélkül behódol, abban erősíti meg a bennünket szabadságainktól megfosztókat, hogy megy ez, mint a karikacsapás. Akkor pedig miért kellene másképp?
Ha az áldozatoknak jó, akkor a haszonlesőknek pláne jó! Ki látott már olyat, hogy a vágóhídra sikeresen kiterelteket emberiességből hazazavarták volna?
Olvasói levél:
Hát, kedves Szerkesztők!
Eddig tetszett a honlapjuk. Ez a cikkük óriási csalódás!
Magam részéről virológiai ügyekben hiteles virológusuknak hiszek, történelmi kérdésékben hiteles történészeknek, vallási kérdésékben hiteles vallási vezetőknek, cipő ügyekben cipészeknek, étkezésben dietetikusoknak, és így tovább. Persze mindenki gondolhat és mondhat amit akar. Joga van hozzá. De az oltás ellen alapos szakismeretek nélkül publikusan kampányolni nem csak a liberalisták malmára hajtja a vizet, de akadályozza a világjárványból való kilábalást. Ez súlyosan emberiség ellenes.
Egy barátom fia a Szt. László kórházban infektológus szakorvos. Tőle fogadom el az információt, ő napi szinten dolgozik ilyen betegekkel, és szakmailag eléggé a csúcson van. Egyik saját fiam is orvos, és ő covidos osztályon is dolgozik. Aki vírustagadó, vagy oltásellenes, annak csak egy napon át tanácsolja, hogy nézné végig a covidosok szenvedését és halálát.
Üdv,
J. B.
(Név és e-cím a szerkesztőségben.)
A főszerkesztő válasza:
Kedves Uram!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket a hozzászólásával!
Kétségtelen könnyebb lenne a világ és élhetőbb az élet, ha ilyen egyszerű volna, ahogy Ön leírja. Csakhogy vannak aljas, pénzéhes, sőt kontár hivatásosak is, és egyelőre nem ismeretes olyan megingathatatlan mértékrendszer sem, amely alapján mi, egyszerű földi halandók el tudhatnánk dönteni, most ki a hiteles és ki nem. Bőven került napvilágra az elmúlt évek során bicskanyitogató orvosi – nota bene: oltási – botrány (l. pl. Bill Gates orvoslefizető, –megvesztegető munkásságát), s egyúttal azt is bőven megtapasztalhattuk, hogy a többi orvos nem sietett kivetni maguk közül a megtévedt kollégákat. Ennek következtében nagyon is érdemes olyanoknak is odafigyelni, követni az világesemények alakulását (pl. nekem), akiknek nem az állásuk határozza meg az álláspontjukat, hanem csakis az igazságérzetük és -szeretetük. És akik ennélfogva – szemben az orvostársadalom javával – azoknak a szakmabeli orvosoknak a véleményére is kíváncsiak, akiket a hivatásos többség – mint ellentmondani merészelőket - kivet magából, holott ezek a bátor megszólalók – egyre-másra így tűnik – legtöbbször még talpig becsületesek is.
Így hát, kedves Uram, mivel mi, szilaj csikósok, nem adhatunk mást, csak mi lényegünk, ezért nem ígérhetjük, hogy az Ön által kifogásolt írásokhoz hasonlók a jövőben nem jelennek meg oldalunkon.
Különben pedig vitánk eldöntésében az idő - egyébként legnagyobb sajnálatomra - alighanem nekünk dolgozik. Nem kell hozzá több egy-két évnél, és odáig fajulnak a dolgok, hogy már Ön is felfogja: át lettünk verve. Persze, koronavírus van, járvány van, betegek s halottak vannak – ám messze nem olyan nagyságrendben, mint amennyire megszorítottak, bezártak bennünket. Oltáskárosodások ellenben sokkal nagyobb nagyságrendben vannak, mint amennyiről tájékoztatnak bennünket. Tud Ön az angliai 240 halottról? Szóval, Ön már kiindulásában is óriásit téved: szó sincs itt vírustagadásról; sőt: mi sokat beszélünk a mesterséges létrehozásáról és a mesterséges mutánsvariánsokról. És szó sincs oltástagadásról: a nem pénzéhes világtőkések által totális felelőtlenséggel, rohamtempóban kifejlesztett, hanem valódi, gondosan ellenőrzött, megbízható oltások ellen egyetlen szót sem emelünk. Mi csupán azokat az alapos kétségeinket hangoztatjuk, amelyekre azonban nem mi adtunk okot, hanem az olyan világbeli fejlemények, amelyeket, sajnos, még nálunk is előszeretettel hallgat el mindkét oldali fősodor.
Maradunk tisztelettel -
Varga Domokos György
főszerkesztő
