Összetört tükör (Gavallér János verse)

Láttalak, ott, szemtől szembe.

Láttalak, szemedbe néztem,

és mint pislákoló gyertyaláng,

összeomlott bennem a világ.

Kristálytiszta valóság az,

amit a szememmel láttam;

büszke, délceg, kéjelgő felhő

vonult, hátrébb, síró csecsemő.

Míg vidám remény futkosott,

dupla szivárvány ragyogott,

hízott a remény-fiatalság;

rohanó önfeledt vidámság.

Majd átgázoltak az évek,

csúnyán beborult hirtelen.

Láttalak, de már más állt ott,

bizonytalan idő-fogoly.

Koronavírus kukucskált,

minden sarkon egy vitéz várt.

Talán, összetört tükörből,

emberemlékezet bömbölt.

2020.11.24.