Pokol prof: Elemezzük Churchill-tézisét a demokráciáról! (Tallián Hedvig posztajánlója)
„Leegyszerűsödtünk” agymosási demokráciára... (T. H.)
Elemezzük Churchill-tézisét a demokráciáról!
„A demokrácia egy rettenetesen rossz berendezkedés, de nem találtak még ki jobbat, ami működött is volna.”
A sok szellemes mondása közül ez a leghíresebb, és aki már hosszabb ideje él a politikai demokráciában, az tudja, hogy sok igazság van benne. De miért és mennyire is rossz? A mondás szellemessége a komoly elemzés elé eleve korlátot emel, viccet nem vetünk komoly tudományos vizsgálat alá.
De ha a fejünkben a tézis homályos helyeslését megvizsgáljuk, akkor a fő gondot abban látjuk, hogy
a politikai demokrácia többségi szavazással a választásokon néhány éves ciklusra eldönti a társadalom állami erőforrásai feletti rendelkezését, és az erről döntő szavazók egy nagy része nem rendelkezik az átlátó képesség minimumával sem.
Ez a gond pedig növekedett az elmúlt száz évben, ahogy a képzetleneket és az egyre fiatalabb, élettapasztalat nélküli tömegeket is beengedték a szavazó urnák elé, választójogot adva nekik.
Az idősebb képzetleneknél a bajt korrigálja zömmel az élettapasztalat, de a fiataloknál ez sincs meg.
A képzetlenség mellett a teljesen marginalizálódott, életminimumon élő csoportok esetében pedig a szavazatok ügyes megvásárlása hatalomra tudja segíteni az ezzel élő trükkös pártokat, ahogy hallottam egyszer egy csúcspolitikustól az ellenfelet vádolva: „Végig mennek egy teherautóval a cigánysoron, és zsákkrumplit, kolbászt, lisztet leszórva övék a mandátum a faluban!”
Az ennek kizárására szolgáló régi vagyoni és műveltségi cenzusokat a lenti tömegek szavazataiban érdekelt munkáspártok, újabban az etnikai/vallási kisebbségi szavazatokra hajtó balliberális/globalista pártok rég kiátkozták, és ezekhez nem lehet már visszamenni. A legújabb fordulat pedig a kibertérbe átcsúszott társadalmainkban a közösségi média közvetlen politikaelérése révén még a régi védőmechanizmust is lenullázta. Ugyanis régen a képzetlen és élettapasztalat nélküli fiatalok, illetve marginalizált tömegek választójoga formális maradt, nem is érte el őket a politikai információ, nem is érdekelte őket a politika és zömmel nem is mentek el a szavazó urnákhoz.
Ám most a nép 70-90%-a naponta sok órát a közösségi médián tölt, és ügyes témaválasztással fel lehet tüzelni, hergelni az elégedetleneket:
„Helikopterrel utazott le Paksra sok milliós költségért, miközben ott volt neki a kormány autó-flottája néhány százezerért!” És aki nem tudja kifizetni a villanyszámláját sem, az feltüzelhető az éppen közeledő választásokon a kormányleváltásra. Mostantól pedig a kibertéri közösségi média közvetlen politikaelérése révén sokmillió, eddig passzív maradt, de most már könnyű agymosásra alkalmas szavazót ad a politikai csaták ügyes hadvezéreinek.
Demagóg pártvezérek eddig is voltak, de
a mostani agymosási lehetőségek a marginalizált képzetlenek és élettapasztalat nélküli fiatalok tömeges politikaelérése révén katasztrófává teszi a demokrácia jövőjét.
Megszüntetni ezt nem lehet, mert tényleg nem találtak fel még jobbat, de
korrigálni kell, mert így önmagát emészti fel agymosási demokráciaként.
Adódik a bírói hatalom által működtetett jurisztokrácia ehhez, amit ugyan már régen feltaláltak erre a tömegellenes elitrétegek, de eddig még ezt nem lehetett elfogadni. Ám most a sokmilliós közvetlen politikaelérés kibertéri agymosási praktikái miatt már menedék lehet ez is. Csak persze szisztematikusan végig kell gondolni, mert
eddig sunyi módon a jurisztokráciában érdekeltek mint a demokrácia feljavítását adták el ezt a ténylegesen demokrácia-korlátozást. Így pedig a paravánok mögött ez a jurisztokrácia titkosan, csapnivalóan működött. Alkotmánybíróként 12 évig belülről ezt alaposan megfigyelhettem.
