Pokol prof: Kornis ötezre ‒ A demokrácia elvékonyodása ‒ Házszabálymódosítási javaslat (Tallián Hedvig cikkajánlója)
- dombi52
- 1 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
frissítve: 22:56
Friss Pokol prof a hazai értelmiség egykori valós és vélt hatalmáról töpreng. Én pedig ennek kapcsán arról, hogy ha már a technológia készen áll a közvetlen demokrácia létrehozására, akkor miként lehetne ezt a technológiát demokratikus ellenőrzés alá vonni?! Mindneesetre a Prof írásának csattanója nem semmi, egyébként Bogár tanár úr is ezt pedzegeti, úgy rémlik.
1) Kornis ötezre
Bayer Zsolt egy akkor mindenható Simicskával történt-afférja után a ’90-es évek közepén átment a Fidesztől a szadeszes keménymaghoz egy időre, és ott a keménymag doyenje, Kornis Mihály gyámolította a megtértet, majd összemelegedve rábízta nagy titkát:
„Magyarországon van ötezer értelmiségi – azok mi vagyunk –, és nélkülünk itt nem lehet kormányozni!”
A tanulékony Bayer ezt megjegyezte, és amikor néhány hónap múlva kezdett elege lenni a nagy barátkozásból, otthagyta őket, és meg is írta a nagy titkot.
És tényleg, a fővárosba centralizált hazai tömegmédia a néhányezres közértelmiségi kört fontos hatalmi forrássá tette már az 1990-es rendszerváltás óta. Persze azért lehetett velük szemben kormányozni, mert 1998-ban velük szemben billent át a kormányhatalom jobboldalra a első Orbán-kormánnyal, majd 2010-től folyamatosan 16 évig, de hatalmi súlyuk tény volt mindig. Talán ez annyiban változott, hogy a valaha tömény balliberális közértelmiségi tábor később már kiegészült a jobboldali-konzervatív és keresztény véleményvezéri körökkel is.
Ebben jelentett egy nagy további változást a 2013 körül felgyorsult kibertéri közösségi médiák elterjedése, ami az utóbbi évekre már a társadalom túlnyomó többségének napi kommunikációs fóruma lett az egész világon, és ezen belül a fiatalság 95%-os arányban már napjai nagyrészét itt tölti. A tömegmédia már csak másodvonalban követi és felerősíti a közösségi média influenszereinek, youtubereinek tevékenységét, a politikai pártok pedig csak szimbiózisban az influenszerekkel tudnak kormányhatalmat megszerezni. A pártok és a tömegmédia helyére jórészt az influenszerek serege lépett.
És itt jön be Kornis valamikori ötezre.
Ezek ugyan ma már régen inkább ötvenezres közértelmiségi kört jelentenek, és nem is homogén ma már, mint akkor volt, de az influenszerek ezek közé ágyazódnak be, és identifikálódnak egy-egy csoportjukkal. Így a kibertéri-influenszer világ nagy nyertese ez a néhány tízezres szellemi küzdőtér. A választójog egyenlő ugyan többmilliós állampolgárnál, de agymosásukat, orientálásukat ez a szűkebb kör végzi influenszerek közbejöttével.
Szelényi Ivánék, az értelmiségi hatalom valamikori propagálói azért nem lehetnek teljesen boldogok, mert ennek infrastruktúráit mögöttes milliárdosok erősen befolyásolni tudják, így nem igazi értelmiségi hatalom ez.
A demokrácia azonban mindenképpen silányabbá vált e változás révén, és kezdhetünk elgondolkodni a szellemi fórumokon, hogy talán csak tudunk találni jobbat is az elsilányodott demokrácián túl is.
2) A demokrácia elvékonyodása
A politikai demokrácia parlamentbe választott politikusai és közülük minisztériumokat vezető miniszterek, államtitkárok a központi államapparátus főnökei, de igazán ez mindig csak felszíni erőt jelentett, és jórészt az apparátus határozza meg őket is. Ugyanis a sok éven át helyükön maradó államapparátusi vezérkarok, főosztályvezetők stb. ismerik a tevékenység csínját-bínját, míg a ciklikusan feléjük kerülő miniszterek és államtitkárok csak hosszas tanulás után tanulják meg a formálisan alájuk rendelt minisztériumok működésének részleteit. Ez volt mindig is a demokrácia rákfenéje, de azért a dolog úgy-ahogy működött. A sok éven át stabil pártok kitermeltek szervezeteiken belül egy-egy stabil alternatív árnyékkormányt, és ezek többségbe kerülve átvették a már ismert minisztériumokat rutinosan.
Ám most ennek vet véget az egész fejlett világban a stabil tagsági pártok végének eljövetele azáltal, hogy a kibertérbe tolódott társadalmak a közösségi média influenszerei révén alakítják ki egyre inkább a politikai közvéleményt és a választási közönséget, másodvonalba szorítva az eddig stabil tömegmédiát. Így pedig a mindig felbukkanó elégedetlenség-hergelő nagy kommunikátorok válnak üstökösként pártvezérekké, néhány embert maguk köré gyűjtve, és azonnal többséget szerezve át is vehetik a kormányhatalmat és a minisztériumokat. Ez az új „kibertéri-influenszer” párttípus azonban amellett, hogy a hagyományosan is meglévő hergelő demagógiát a csúcsra járatja, hisz csak így tud mindig a fennálló kormányzattal szemben hatásosan hergelni, még egy fontos hátránnyal is jár. Ugyanis a pártok korábbi alternatív államvezető garnitúra nevelésére ezek képtelenné válnak, és csak a parlementi többség megszerzése után kell lasszóval összeszedniük a minisztereket és államtitkárokat.
Ezek aztán teljesen kiszolgáltatottak az állandó minisztériumi apparátusoknak.
E mellett a pusztán csak influenszerek és nagy demagóg képességeik miatt győztes, hergelő pártvezérek az ilyen személyiségbe mindig beépített apró szociopata vonások miatt rövid időn belül bukásra ítéltek és kezdődik minden elölről.
A mi Messiásként felbukkant mostani kormányfőnk e változás mintapéldánya, akihez a mellé csapódó pszichológus hölgy már az elején szakképzett pszichiáter felügyeletét ajánlotta, és az instabil kormányzati jövőjüket az Országgyűlésben tombolása azért szépen mutatja. Fontos azonban, hogy e változással a demokrácia által irányított államgépezet realitása csökken, és jórészt csak látszattá válik.
A demokrácia elvékonyodik ez állami tevékenységekben, látszattá válik.
Ezt látszik most megfejelni itthon a Tisza-kormány új alaptörvénymódosítási javaslata az országgyűlési képviselők 12 éves működési korlátjával. Ezzel ugyanis
az a korábbi lehetőség is elillan, hogy a sok (léhűtő) képviselő között lassanként mindig kialakul néhány tucat szakpolitikus, akik az évek alatt szinte alternatív kormányzó gárdát jelentettek az éppen regnálóhoz képest.
Ezek többségbe kerülve aztán miniszterként nagyobb eséllyel tudták átvenni az alájuk kerülő minisztériumi gárda irányítását. Az új rend szerint mire beletanul, már mehet is a mindenkori parlamenti ellenzék.
A kibertéri-influenszer pártok demokráciája igy nemcsak demagógabb lesz a korábbihoz képest, hanem tényleges államirányító szerepe is elporlad. Vigasz benne a világnak, hogy a többi helyen csak a szociopata hergelő pártvezérek instabilitást hozó hatásával kell számolniuk, de nálunk a régi világgal leszámolás buzgalmával a képviselői stabilitást is felszámolják a 12 éves korláttal. Ég óvjon szegény Magyarország!
3) Házszabálymódosítási javaslat
Nézem Takács Péter fideszes képviselő felszólalását, és szinte végig szópárbajt kell vívnia az állandóan közbekiabáló kormányfővel, de ezt folyamatosan el lehetne mondani az összes ellenzéki felszólalásnál is. Forsthoffer Ágnes, a Ház elnökasszonya nem mer rászólni pártelnökére, és annak agresszivitását látva, ezt meg is lehet érteni, hisz nem sokáig maradhatna posztján komolyabb rendreutasítás esetén. Ám így nem mehet négy évig, és ezért valamit tenni kellene. Így
javaslom azt az ideiglenes beiktatást a Ház házszabályába, hogy a miniszterelnök ülésteremben jelenléte idejére a levezető elnök szerepe automatikusan a legnagyobb vagy legkisebb (mindegy) ellenzéki hátterű alelnökre száll át.
Az pedig ezután a retorzió veszélye nélkül élhet a házelnöki fegyelmezési jogokkal, és legsúlyosabbként az őrséggel akár fizikai kényszerrel ki is vezetetheti az ülésteremből a folyamatosan közbekiabáló kormányfőt. (Megjegyzem, Európa csodálna bennünket a demokrácia e magas foka miatt.) Számításaim szerint erre már egy tucatszor szükség lett volna, és végre el kellene már ezt kezdeni.
