Vajda Miklós: A népességszabályozás titkos indokai és módszerei (2)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

17 milliárd dollár népességszabályozásra

Számítások szerint az Egyesült Államok negyven év alatt (1965-től 2004-ig) 17 milliárd dollárt költött a fejlődő országok népességszabályozására.

Ezt a hatalmas összeget költhették volna valódi gazdasági fejlesztésre, s azzal természetes módon együtt járt volna a gyermekszületés csökkenése, s hozzá még a jobb egészség és a magasabb életszínvonal.

A HLI számításai szerint a fenti összegből körülbelül húszezer kisváros és falu, összesen 20 millió ember számára biztosíthatták volna a mindennapi tiszta ivóvizet, elektromosságot, építhettek volna fontos utakat, hidakat, iskolákat, klinikákat és gabonatárolókat. Ezzel szemben, míg ma tiszta ivóvízhez a haiti nők 22%-a jut, addig különféle fogamzásgátló szerekhez 88%-uk. Sikerült elérni, hogy a fejlődő országok egészségügyi intézményeiben roskadoznak a polcok a nagy mennyiségű és különböző fajtájú fogamzásgátlóktól, miközben alapvető eszközök hiányoznak: nincs vagy kevés a kötszer, tű, fertőtlenítőszer és antibiotikum.

Félelemkeltés és fajnemesítés, sterilizáló oltások

Már a 20. század első felében nyilvánvalóvá vált, hogy az élelmiszertermelés könnyedén a népességnövekedés előtt járhatna. Az éhezéssel küzdő régiókban a megoldás a gazdasági növekedés lenne, nem pedig a népességcsökkentés. Az 1960-as évekre tehát új indokokat kellett találni. Az új jelszavak a klímavédelem és az életminőség lettek. Ezek szerint az emberiség túlszaporulata veszélyezteti a környezetünket (szén-dioxid kibocsátásunk okozza a globális felmelegedést), és életminőségünk is romlik miatta.

Bizonyos körök évtizedek óta próbálnak az emberekben félelmet kelteni a túlszaporulat következményeivel kapcsolatban.

1968-ban például azt jósolták, az USA egyharmada (65 millió ember) éhen fog halni 1985-re. Ehelyett testsúlycsökkentő klinikák nyíltak, és keresettek lettek a fogyókúrás szakácskönyvek, magazinok.

Még Stephen Hawking fizikus is azzal ijesztgetett a nyolcvanas években, hogy mivel a népesség 40 évente megduplázódik, 2600-ra váll vállhoz érve állunk majd a bolygón, és elektromos fogyasztásunktól a Föld izzani fog.

Vasúti szerelvény Pakisztánban

A tények egészen mást mutatnak. Felmérések szerint a Föld népességnövekedési arányai az 1990-es években tetőződtek. Azóta a folyamat egyre lassul, 2040 körül várhatóan megáll és visszafordul.

Becslések szerint hazánkban 150 ezer pár küzd meddőségi problémákkal.

Ha azt akarjuk, hogy lassan csökkenjen a népesség, és az elöregedés ne okozzon súlyos társadalmi és gazdasági problémákat, haladéktalanul arra kell bátorítani a családokat, hogy több gyermeket vállaljanak.

Születtek olyan jóslatok is, hogy a népszaporulatot politikai szinten fogják csökkenteni. 1980-ban megjósolták, hogy 15 éven belül világszerte kötelező lesz a születésszabályozás, 2000-re kikerül a személyes választás köréből a fogamzásgátlás, és egy állami bizottság csak akkor ad engedélyt a (többnyire mesterséges) megtermékenyítésre, ha a szülők „felsőbbrendű állományból” valók. Teljesül tehát a Planned Parenthood alapítójának, Margaret Sangernek az álma, a „fajtiszta” rassz.

Fellélegezhetnénk, hogy mindez nem valósult meg, de ne tegyük. Gondoljunk bele, hogy a sterilizáló oltással 1972 körül kezdtek el kísérletezni, és csak 1976-ban publikálták az első híreket róla, két évvel a Kissinger-jelentés megszületése után. Kissinger tehát ezzel az opcióval abban az időben még nem számolt.

A sterilizáló oltást a gyanú szerint tetanusz oltásként adták be a 90-es évektől több millió fejlődő országbeli, termékeny korú nőnek (Mexikó, Fülöp-szigetek, Nicaragua, Kenya).

Az oltáskutatás azóta tovább fejlődött. A Bill és Melinda Gates Alapítvány meghirdette a védőoltások évtizedét (2010-2019), és 10 milliárd dollárt ajánlott fel a védőoltások kutatására, fejlesztésére és a gyermek immunizációs programokra.

A sterilizáló oltások már nem a tetanusz toxoidhoz kötve készülnek, hanem rekombináns DNS technológiával, melynek „hála”, a hatás már nem visszafordítható, és az oltóanyagból kimutathatatlan bármilyen terméketlenséget okozó összetevő.

Egyelőre hivatalosan nem jutottak túl az állatkísérleteken, és a rekombináns DNS technológiával készült sterilizáló oltások emberi használatra nem engedélyezettek. (2020. január)

Léteznek azonban rekombináns DNS technológiával emberi használatra készült másféle oltások is. Ezek közül a hepatitis B és a HPV (méhnyakrák elleni) oltásokat használják a legszélesebb körben.

Utóbbiak éppen azért adhatnak okot aggodalomra, mivel az éppen termékennyé váló lányokat oltják velük, és a világszerte kirobbant rengeteg botrány, illetve az oltás kifejlesztésében résztvevő kutatóknak a tiltakozása ellenére is, a felmerült súlyos mellékhatásokat figyelmen kívül hagyva, töretlenül engedélyezik és terjesztik, lobbiznak mellette, az ellene szólókat pedig félreállítják az útból.

Valójában a Kissinger jelentésben javasolt stratégiák olyan gyors népességfogyást okoztak, hogy súlyos gazdasági és szociális problémák alakultak ki Európában, az egykori Szovjetunióban, Japánban, Szingapúrban és Hong Kong-ban. Európában a legsúlyosabb a helyzet: népessége olyan szinten elöregszik, hogy 2050-re, egy nyugdíjasra két dolgozó jut majd (a jelenlegi 4 helyett)

Emiatt egyre későbbre fog tolódni a nyugdíjazás, egyre magasabb lesz az adó, több pénzért kevesebb és silányabb egészségügyi szolgáltatást kapunk, és egyre erősödik majd a nyomás az eutanázia törvényesítésére. A megszorítások hiányában az országok el fognak adósodni, és a világgazdaság stabilitását is megbillentik.

A HLI 2004-ben szinte megjósolta a tömeges bevándorlást, mikor azt írta, a rohamos népességfogyás okozta katasztrófát Európában egyedül az előzheti meg, ha masszív bevándorlás indul meg a fejlődő országokból és az iszlám államokból. Ez azonban tengernyi más problémát idézhet elő – írta David Clowes 15 évvel ezelőtt –, például a muszlimok és más vallási vagy kulturális közösségek közötti konfliktusokat.

Megdöbbentő, hogy a jóslat most a szemünk előtt valósul meg, a feje tetejére fordítva szinte egész Európát.

Ésszerű volna tehát a párokat több gyermek vállalására ösztönözni, de nem pusztán pénzügyi és gazdasági kezdeményezésekkel, mert ezek a tapasztalatok szerint nem elegendőek, hanem a szociális inger kiváltásával. A hatás azonban kétséges és lassú.

(Folytatjuk)