Vukics Ferenc: Hívjuk meg régi barátainkat a Magyarok Országos Gyűlésére! Akkor aztán villámolhat...
Az, hogy a Magyarok Országos Gyűlése mindig a személyes kapcsolatokról szólt, nem kell különösebben magyaráznom azoknak, akik már voltak a rendezvényen. A többiek számára szinte „lehetetlen küldetésnek” tűnik, hogy támogatók nélkül, személyes kapcsolatokra és közösségi munkára alapozva el lehet végezni egy ilyen feladatot, pedig ez a legbiztosabb visszajelzése annak, hogy ez a nemzet még él és élni akar.
A Magyarok Országos Gyűlése egyfajta „lakmuszpapír”. Amíg él és megvalósítható, addig bizonyítja, hogy van Magyarország, és nem a hatalom, a pénz a legfontosabb érték ebben a világban, hanem az ember és az emberi kapcsolatok. Az elmúlt években nagyon sok magyar közösség szűnt meg, pedig most volna igazán szükség rájuk. A történelem megint „utolért” bennünket. A mi életünkben is elérkezett az „igazság pillanata”. A világ újra „meg fog bennünket mérni”. Ki fog derülni, hogy mennyire is vagyunk „válságállóak”.
Az elmúlt évezredek azt bizonyítják, hogy a nehéz időkben azok a népek maradnak meg, akik erős közösségekkel rendelkeznek és szoros kapcsolat van a társadalom különböző rétegei között. Az elmúlt időszakokban elkényelmesedtünk, ellustultunk és hagytuk, hogy a fogyasztói társadalom „szirénéneke” vegye át a szerepet a bennünk meglévő „belső hang” helyett.
Mindannyian vágyunk arra, hogy régi barátainkkal újra találkozhassunk és feleleveníthessük a régi kapcsolatokat. Ne felejtsük: a jövőbe vetett reményünk a közösségek létezésén áll vagy bukik. Minden közösség először egy találkozással kezdődik.
Ma reggel én is végig gondoltam, hogy kivel is szeretnék találkozni augusztus első hétvégéjén Ópusztaszeren. Ilyenkor jobb, ha az ember biztosra megy. Elővettem a telefonomat, és a névjegyzék alapján elkezdtem felhívni azokat az embereket, akik valamikor sokat tettek azért, hogy a Magyarok Országos Gyűlése éveken keresztül megszülethessen. Igazán itt az ideje, hogy a régiekhez hasonló, „egész estét betöltő" beszélgetések során megosszuk egymással tapasztalatainkat.
A mai délelőtt 31 embert sikerült felhívnom. Heten már eleve készülődtek Ópusztaszerre, a többiek pedig megköszönték a meghívást, és megígérték, hogy látogatóként vagy segítőként eljönnek a MOGY-ra. Senki sem szabódott, hogy nem ér rá.
Még azok is eljönnek, akiknek az egészségi állapota komolyan megromlott az utóbbi években, hiszen „a barátokkal való találkozás lehetőségét nem hagynák ki semmiért”. A rokonaimat már korábban elhívtam és gyorsan regisztráltam őket pl. a Feszty-körkép látogatói közé. A telefonhívásokat a szervezési feladatok szüneteiben folytatni fogom, és remélem, hogy a „végére érek”. Azokat is próbálom elérni, akikkel már egy évtizede nincs kapcsolatom.
Sokan aggódnak amiatt, hogy megint nincs „reklámfilm”, óriásplakát, újsághirdetés, Facebook-kampány, tik-tok videó. Hogyan fog az emberek tudomására jutni, hogy idén is lesz Magyarok Országos Gyűlése? Próbálom elmagyarázni az embereknek, hogy a közösségek felszámolásában érdekelt erők „eszközei” az elidegenedésről szólnak. A találkozást semmi sem pótolja. Egy jó telefonbeszélgetés is csak arra jó, hogy rádöbbenjünk: mennyire is hiányzik a másik, és mindent meg kell tennünk, hogy személyesen találkozhassunk.
Csak annyit kell megtennünk, amennyit a régiek megtettek. „Hírelnünk” kell egymás között.
Végig kell gondolnunk, hogy kivel is szeretnénk újra találkozni a régi barátaink közül, és meg kell beszélnünk vele, hogy egy „élettel teli helyen” találkozzunk egymással. Ennél pedig a Magyarok Országos Gyűlésénél jobb hely nincs.
Ha a barátságok újra megerősítésre kerülnek, akkor pedig már bizakodva tekinthetünk a jövő kihívásai elé. Ha a sors meg akarja próbálni a magyarságot, tegye! Mi a közeledő vihar villámlásait a lehető legerősebb hajó fedélzetéről fogjuk figyelni: a családtagjaink és barátaink szeretetéből ácsolt „bárkából”.
