Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (103) ‒ Háború vár ránk

Alexander Dugin:

Háború vár ránk

https://www.zerohedge.com/geopolitical/dugin-war-ahead-us
https://www.arktosjournal.com/p/war-is-ahead-of-us?hide_intro_popup=true

Nem tudom, hol fog zajlani ez a háború, vajon a Csendes-óceánon Kína vagy India ellen, a Közel-Keleten, vagy pedig közvetlenül minket is érint-e. Teljesen lehetséges, hogy velünk kezdődik. Ezért az Ukrajnában zajló események egy nagyobb, félelmetes háború kezdetei lehetnek.

Az új multipoláris világrend nem kőbe vésett, és valószínűleg nem fogják békésen elfogadni, hanem inkább fokozódó konfliktusok alakítják majd, emlékeztetve arra, hogy

a történelmi változások a háború kiszámíthatatlan alakulásán keresztül dőlnek el.

A világrend változása általában háború révén történik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy azok, akik globális hatalmat gyakorolnak, hajlandók önként lemondani róla.

Kitartanak a végsőkig, amíg el nem pusztulnak és országaik romba nem dőlnek. Ugyanez kétségtelenül igaz ma is.

Természetesen a történelem során különböző fordulatokat és változásokat tapasztalhatunk. Ezért csak hipotetikusan lehet elvárni, remélni vagy legalábbis kívánni, hogy a nyugati vezetők önként lemondjanak hegemóniájukról. De valami azt súgja, hogy ez nem valószínű. És ha nem történik meg, akkor háború lesz. Ez a háború már folyamatban van: az ukrajnai háború, a közel-keleti háborúk. De még nem teljes erővel zajlik.

Eddig csak előfutára annak a hatalmas, alapvető háborúnak, amely a valódi szuverenitás újraelosztásáért fog zajlani a ma kijelölt erők között.

Manapság gyakran mondjuk: nézzétek, itt van a multipoláris világ, a világ már nem unipoláris, van a BRICS, van a „nagyobb emberiség” és így tovább. Láthatjuk azonban, hogy az egypólusú rendszer hegemóniája még mindig erős. Ez annak ellenére van így, hogy valójában hanyatlik, és annak ellenére, hogy hatalmas belső válsága, a nyugati társadalom és az egész nyugati civilizáció összeroppanása, nem pedig erősödése egyértelműen kialakulóban van. De bizonyos értelemben, ennek a lefelé irányuló hullámnak a vektorának ellenére,

a nyugati hegemónia még mindig erősebb, mint a multipolaritás.

Legyünk őszinték: még mindig képes például átalakítani a helyzetet és az erőviszonyokat a posztszovjet térségben. Tudjuk, hogy a globalisták három évtizede működnek Ukrajnában, Moldovában, a Dél-Kaukázusban és Közép-Ázsiában. De mi engedtük megnekik.

És most, annak ellenére, hogy a Nyugat két vagy akár három erőre szakadt – a globalisták, az EU, Trump és a MAGA –,

mégis sikerült erőszakkal befolyásolniuk a romániai választásokat, leváltaniuk a globalisták számára nemkívánatos jelölteket, megölniük több tucat jelöltet az Alternatíváért Németországért pártból ‒ baleseteknek” álcázva ‒, és végül sikerült erőszakkal befolyásolniuk a moldovai választásokat is.

Ugyanakkor az ukrajnai háború továbbra is folyik. A Nyugat nem hátrál meg, és nagyon nehéz számunkra döntő győzelmet aratni.

Túl korai lenne azt mondani, hogy a nyugati unipoláris világ már nem létezik. Létezik, bár agóniában.

És természetesen nagyon valószínű, hogy ha az unipoláris világ nem omlik össze a közeljövőben, akkor mindez egy nagy háborúba torkollik.

Nem tudom, hol fog zajlani ez a háború, vajon a Csendes-óceánon Kína vagy India ellen, a Közel-Keleten, vagy pedig közvetlenül minket is érint-e.

Teljesen lehetséges, hogy velünk kezdődik. Ezért az Ukrajnában zajló események egy nagyobb, félelmetes háború kezdetei lehetnek.

Nukleáris fegyvereinkkel, területeinkkel, történelmi identitásunkkal és a világfolyamatok megértésének képességével Oroszország néhány lépéssel Kína előtt jár. Kína csak most válik igazi globális hatalommá. Ez egy új minőség, egy új állapot számára.

Nincs garancia arra, hogy a kínaiak képesek lesznek kezelni ezt.

Mi voltunk a 20. század egyik nagyhatalma (a kettő közül az egyik) és a 19. század egyik nagyhatalma (a több közül az egyik).

Kína nagysága az ókorban volt. Kína kétségkívül ma az egyik legfontosabb elsőrendű állam, a világot irányító két-három állam egyike. De ez új tapasztalat a mai Kínának. Még fel kell készülnie erre, és itt sok hiba történhet.

Nekünk nagyon élénk tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban, ezért Oroszország a globalisták fő akadálya és fő ellensége. Ezért mi, és senki más, vagyunk ennek a háborúnak a fő résztvevői, a világtörténelem fényes sugárának fő irányítói. Mi építjük a multipoláris világot.

Hogy ilyen körülmények között elkerülhető-e a harmadik világháború, az nagy kérdés. Egyelőre az egyetlen lehetőség, amit felvetettek az elkerülésére, az, hogy kapituláljunk, azaz szándékosan előre befejezzük a háborút, feladjuk a fehér zászlót és a győztesek kegyére bízzuk magunkat.

De a szándékos vereség elismerése nem jelenti a háború végét. Még mindig tele vagyunk akaraterővel és erővel, és a győzelem felé tartunk, nem a vereség felé. Tehát, ha egy nagy háborút csak vereséggel lehet elkerülni, akkor ez nem a mi esetünk, és ilyen esetben a háború elkerülhetetlen. De hogy lesz-e háború, az nem rajtunk múlik. Azon múlik, hogy az egypólusú világ, amely ezt szervezi, milyen új szintű kiterjesztést választ.

Összességében egyetértek azzal az elemzéssel, hogy nem kerülhetjük el a nagy világháborút. 

Egy ilyen háború magával rántja Kínát, és valószínűleg Indiát, az egész Közel-Keletet, az iszlám világot is. Ugyanakkor természetesen visszhangja lesz Afrikában és Latin-Amerikában is, ahol szintén két koalíció alakul ki: azok, akik az egypólusúság mellett állnak, és azok, akik a többpólusúságot támogatják.

Így hát szörnyű megpróbáltatások várnak az emberiségre. Ezek már meg is kezdődtek, már benne vagyunk. A mostani helyzet gyerekjátéknak fog tűnni ahhoz képest, ami előttünk áll. Természetesen, mint minden normális ember, én sem örülök ennek, és nem is vagyok boldog. De a háborúk gyakorlatilag mindig akkor törnek ki, amikor az emberek azt mondják, hogy nem akarnak háborút.

A háborúk nem attól függenek, hogy az emberek akarják-e őket vagy sem. A történelemnek van egy bizonyos logikája, amelyet gyakorlatilag lehetetlen elkerülni.