Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (106) ‒Németország iparának összeomlása
- dombi52
- 12 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Thomas Kolbe:
Németország iparának összeomlása ‒ nincs kilátásban fordulat
Az ökoszocialista ideológia térnyerése miatt a németeknél kormányzati „voodoo közgazdaságtani kísérlet” indul…
A kormány a gazdasági tűzvész közepette adósság-finanszírozású kormányzati kiadások révén mesterségesen próbál pozitív hatásokat kelteni a piacokon…
Évekig bárki, aki a német ipar összeomlását jósolta, pesszimistának volt bélyegezve. A szerdán reggel közzétett termelési adatok katasztrofális képet festenek minden szektorban. Végül a pesszimistáknak volt igazuk.
A szerdán reggel a wiesbadeni Szövetségi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok sokkoló valóságot mutatnak. Az egész gyártási szektor termelése augusztusban 4,3 százalékkal esett vissza júliushoz képest, az ipari termelés pedig még ennél is nagyobb mértékben, 5,6 százalékkal csökkent.
Az autóipar visszaesése különösen drámai: a VDA iparági szövetség szerint a termelés havi szinten elképesztő mértékben, 18,5 százalékkal zuhant. Ezek a számok magukért beszélnek – egy olyan szektor szinte teljes összeomlására utalnak, amely 2018 óta termelési volumenének több mint egyharmadát vesztette el.
A 2025-ös év egészének termelését tekintve az ipari termelés összességében 3,9 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Ez a szám nagyjából leírja a német gazdaság tényleges recesszióját.
A német autóipar nem meglepő összeomlása mellett most a gyógyszeripar is a címlapokra kerül. A termelés 10,3 százalékkal csökkent az előző hónaphoz képest – ez figyelemre méltó visszaesés, tekintve, hogy a gyógyszeripart általában recesszióálló ágazatnak tartják, amely az idősödő népesség és a kormány által garantált árak miatt kedvező helyzetben van.
A szövetségi kormány előrejelzése
Ezzel a háttérrel Katherina Reiche (CDU) gazdasági miniszter előrejelzése szinte groteszknek tűnik: ő 0,1–0,3 százalékos növekedést vár az idei évre, és 2026-ra akár 1,3 százalékos növekedést is.
Nyilvánvaló, hogy a kormány reményei a hatalmas adósságcsomagra épülnek, amelynek célja, hogy adósságfinanszírozású kormányzati kiadások révén mesterségesen pozitív hatásokat keltsen a piacokon – egy pillanatnyi fellángolás a teljes gazdasági tűzvész közepette.
Ez a gazdasági megközelítés csak „voodoo közgazdaságtan” néven nevezhető: egyetlen célja, hogy friss hitelt pumpáljon – amelyet később a magasabb adók és az infláció révén a adófizetők finanszíroznak – a régóta kiszáradt zöld klientúra-gazdaság és a hadiipar csatornáiba.
Ebben a állami beavatkozásokkal és a középosztályra gyakorolt folyamatosan növekvő nyomással jellemezhető rendszerben nem jöhet létre új értékteremtés.
Szükség van a szabad piacgazdasághoz való visszatérésre és egy széles körű reformfolyamatra, amely határozottan foglalkozik Németország alapvető problémáival – az illegális migrációval és a túlszabályozással járó Zöld Megállapodással.
Beszédeiben a miniszter rendszeresen megértést tanúsít a helyzet iránt, és hangsúlyozza, hogy több szabadságot kell adni a gazdaságnak, csökkenteni kell a szabályozást, és vissza kell térni a fenntartható növekedéshez. A gyakorlatban azonban a politika teljesen másképp néz ki. Itt a régóta meghonosodott ökoszocialista ideológia dominál, amely a globális gazdasági ellenőrzést célozza, és most megmutatja csúnya arcát.
A klímakultusz járulékos kárai
Mostanra a kancellárnak és kabinetjének már tisztában kell lennie azzal, hogy a német ipar helyzete valójában milyen súlyos. A közszféra felfújása egyfajta helyettesítő munkaerőpiac céljából nem segít, miközben a német gazdaság szíve, az ipar teljes összeomlást él át.
Csak az elmúlt két évben 200 000 munkahely szűnt meg.
Németország központi értéket teremtő ágazata az ipari termelés – az autóipar, a vegyipar, a gépgyártás és az építőipar –, azonban ezek a kulcsfontosságú területek évek óta gyengélkednek a CO₂-klíma-kultusz járulékos káraként.
A múlt héten Friedrich Merz bejárta a médiát, és országos „befektetési fordulatot” hirdetett. Valószínűleg elvakítva a hatalmas adósságcsomag által, amelyet a kormány az elkövetkező években az egész országra szándékozik ráhúzni, a kancellár egy álmegoldást látott, amelyet állami közgazdászok és intézmények, mint a DIW hirdettek.
A tény az, hogy Németország évek óta milliárdokat veszít a közvetlen külföldi befektetésekből – ez egyértelmű jele a gyenge feltételeknek és a versenyképtelen üzleti környezetnek.
A fenyegető súlyos gazdasági válság nem egy átlagos visszaesés. Ez egy rendszerbeli összeomlás – és addig fog folytatódni, amíg Brüsszel, Párizs és Berlin, politikai álláspontjuktól függetlenül, alapvető fordulatot nem kénytelenek végrehajtani.
Az ökoszocializmus álma halott, akárcsak az abszurd elképzelés, hogy a német társadalombiztosítást a globális népesség számára is biztosítsák. Az új szocialista hatalmi rendszer e két pillére máris összeomlott.
Öt perc múlt tizenkettő
Amit most látunk, az utóvédharc: kétségbeesett kísérletek időt nyerni az adóemelésekhez, és színre vitt viták a reformokról, amelyek nem érintik a társadalombiztosítás és az újraelosztási gépezet alapvető felépítését.
Ennek a gazdasági halálspirálnak az utolsó fejezete a tőke menekülése lesz – egy folyamat, amely már meg is indult.
Csak az elmúlt évben 64,5 milliárd euró távozott Németországból és áramlott más helyekre.
Ha az Egyesült Államok tovább erősíti pozícióját, deregulálja a piacot, és ismét a tőke globális menedékévé válik, mint a múltban, akkor Európa kilátásai sötétek.
Az Egyesült Államokhoz képest a túlszabályozott, fiskálisan túlárazott és energiától függő Európa egyszerűen nem tud versenyezni.
Brüsszelnek máris megvan a válasza: a digitális euró.
Szerkezetileg ez tőkekontroll-akadályként és közvetlen ellenőrző eszközként fog működni, lehetővé téve Brüsszel számára, hogy az EKB-n keresztül, mint központi pénztárca-kezelő, felügyelje, blokkolja vagy késleltesse a tőkeátutalásokat – lényegében egy digitális falat emeljen a pénzmozgások elé.
Bevezetésével azonban Brüsszel egyértelmű üzenetet küld a piacoknak: ideje elhagyni a régi kontinenst.
Thomas Kolbe német közgazdász.
