Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (140) ‒ Az USA Oroszországot Kína kezébe tolta
- dombi52
- dec. 4.
- 4 perc olvasás
The American Conservative:
Az Egyesült Államok Oroszországgal szembeni agresszív politikája megnehezíti Kína visszatartását
Amerika Ukrajnával kapcsolatos politikája potenciális „rémálmot” okozhat a csendes-óceáni haditengerészetünknek. Oroszország átadta Kínának néhány tengeralattjáróknál alkalmazott lopakodó technológiáját.
Írta: Mason Letteau Stallings a The American Conservative munkatársa és az American Postliberal vezető szerkesztője.
Az amerikai háborús héják gyakran állítják, hogy az Oroszország iránti ellenséges politika az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, mert visszatartja Kínát, fő szuperhatalmi versenytársunkat.
Érvelésük nagyjából az, hogy ha nem szankcionáljuk Oroszországot és nem adunk pénzt Ukrajnának a végtelenségig, Kína „bátorságot nyer”, ami Taiwan feletti kinetikus konfliktushoz vezethet.
Ez a politikai előfeltevés csak megerősítette Kínát, mivel az oroszokat Kína kezébe kényszerítette.
Konkrétan az amerikai segítségnyújtás Ukrajnának, valamint az Oroszországra kiszabott szankciók segítették a Kínai Népköztársaságot, és különösen annak haditengerészetét, a nukleáris képességek folyamatos felépítésben, mivel ösztönözték az orosz technológia átadását Kínának.
2020-ig Kína nukleáris stratégiája nagyrészt a hidegháború és az 1970-es évek kínai–szovjet feszültségeinek maradványai voltak. Ennek megfelelően Kína nukleáris képességei alig több mint 200 darab nukleáris robbanófejből álltak, amelyek célja a Szovjetunió vagy Oroszország és Amerika elrettentése volt.
A kínai nukleáris képességek nagymértékben függtek a szárazföldi rendszerektől, amelyek többnyire közepes hatótávolságúak voltak. Kína viszonylag kevés (és ráadásul eléggé zajos) ballisztikus rakétát kilőni képes tengeralattjáróval (SSBN) rendelkezett, és egyáltalán nem rendelkezett légi indítású ballisztikus rakétákkal (ALBM) (és ennek következtében nem rendelkezett nukleáris triáddal).
Kína nemrégiben megkezdte nukleáris erőinek hatalmas fejlesztését. 2024 közepére Kína megháromszorozta nukleáris robbanófejek számát, amely így meghaladta a 600-at, és jelenleg jó úton halad afelé, hogy 2030-ra körülbelül 1000 robbanófejjel rendelkezzen, ezzel az Egyesült Államok és Oroszország nukleáris riválisává váljon.
2019-ben a kínaiak bejelentették első ALBM-t hordozó bombázójukat; 2025-ben, a Győzelem Napja ünnepségén Kína nyilvánosságra hozta első ALBM-jének létezését, ezzel kiegészítve nukleáris triádját.
Kína nukleáris fejlesztésének legaggasztóbb aspektusa a kínai nukleáris képességek tengeri komponensének kiépítése, leginkább a 096-os típusú tengeralattjáró fejlesztése révén. Kína történelmileg lemaradt az SSBN-ek fejlesztésében és gyártásában; jelenleg hat SSBN-je van szolgálatban, míg Oroszország és az Egyesült Államok 14-et üzemeltet. A kínai SSBN-ek mérete is jelentősen kisebb, mint amerikai vagy orosz társaiké.
Döntő fontosságú, hogy a kínai tengeralattjárók viszonylag hangosak és könnyen észlelhetők. A kínai haditengerészet legújabb SSBN-je, a 094-es típus hangosabb és könnyebben észlelhető, mint a szovjet tengeralattjárók az 1980-as évek közepén.
Ez megnyugtató az amerikai tisztviselők számára, mivel az SSBN-ek legfontosabb képessége vitathatatlanul az, hogy észrevétlenül tudnak cirkálni és pozíciójukat tartani. Ennek oka, hogy a tengeralattjáróról indított nukleáris elrettentő eszköz (a szárazföldről vagy a levegőből indítottakhoz képest) fő előnye a kiszámíthatatlansága. A felderítetlen és víz alatt lévő tengeralattjáróról indított rakétát (nukleáris vagy hagyományos) sokkal nehezebb észlelni vagy elfogni.
Az SSBN-ek a második csapás képességükkel is kritikus szerepet játszanak a nukleáris elrettentésben. Még ha egy ország szárazföldi és légi indítású nukleáris képességei a konfliktus kezdeti szakaszában megsemmisülnének is, az SSBN-ek második csapást mérhetnek az ellenséges országra. Ezért még békeidőben is az Egyesült Államok és Oroszország szinte mindig az SSBN-állományának egy részét a tengeren tartja „teljesen felfegyverzett nukleáris elrettentő őrjáratokon”, hogy állandó nukleáris elrettentő erőt biztosítson.
A külföldi SSBN-ek észlelése és nyomon követése, különösen zajkibocsátásuk alapján, a kockázat csökkentésének fő módja, és szükség esetén lehetővé teheti egy ilyen fenyegetés semlegesítését. Ennek megfelelően a kínai hadsereg (PLAN) ismétlődő küzdelmei a csendes és fejlett SSBN-ek bevetése érdekében nagy előnyt jelentettek az Egyesült Államok számára, mivel így képesek voltak fenntartani minőségi katonai fölényüket a PLAN felett és elrettenteni Kínát.
Az amerikai haditengerészet és a PLAN képességei közötti különbség valószínűleg megszűnik az új 096-os típusú tengeralattjáróval, amely jelenleg fejlesztés alatt áll, és szolgálatba állítását a 2020-as évek végére vagy a 2030-as évek elejére tervezik. Ahogyan az amerikai stratégák megjegyezték, ez az új osztály sokkal csendesebb lesz, mint a korábbi PLAN tengeralattjárók.
„A 096-os típusú tengeralattjárók rémálmaim lesznek” – mondta a Reutersnek Christopher Carlson, nyugalmazott amerikai tengeralattjáró-tiszt és katonai elemző. „Nagyon-nagyon nehéz lesz őket észlelni.”
Bár Kína nukleáris felkészülése nagyrészt Washington politikai vezetőinek ellenőrzésén kívül esik,
a kínai tengeralattjárókról indítható nukleáris képességek növekedése nagy részben közvetlenül az amerikai kormány rövidlátó Oroszország-politikájának tudható be.
Széles körben elterjedt az a hír, hogy a 096-os típus várható lopakodó képessége annak köszönhető, hogy Oroszország átadta Kínának néhány tengeralattjáró-lopakodó technológiáját a nyugati szankciók következtében, amelyek az Ukrajnában folyó háború miatt kerültek bevezetésre.
Számos bizonyíték utal arra, hogy Oroszország segítette Kínát a 096-os típus fejlesztésében. A 096-os típus számos orosz tervezési trendet követ; a tengeralattjáró hajtásrendszere becslések szerint tükrözi az orosz Borei osztályú tengeralattjárókét, és állítólag az orosz Rubin Design Bureau is befolyásolta a 096-os típus tervezését.
Ez a technológia-átadás nem volt elkerülhetetlen. Oroszország régóta nagyon vonakodik exportálni vagy átadni bármilyen tengeralattjáró-álcázási technológiáját, amelyet Oroszország „koronájának ékköveinek” neveznek – ez jelentős előnyt jelent a nukleáris területen, különösen Kínával szemben.
De a nyugati segítségnyújtás Ukrajnának és az Oroszországot célzó szankciók mélyítették Oroszország és Kína közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat; a tengeralattjáró-technológia átadása az egyik eredménye ennek a folyamatnak.
Bár kétséges, hogy az oroszok átadták-e legújabb technológiájukat, a még régebbi orosz technológia kínai „utánzó innovációja” is jelentős stratégiai fejfájást okozhat az Egyesült Államoknak.
Ezt vezetőink is elismerték. Samuel Paparo admirális, az amerikai Indo-Pacific Command parancsnoka szerint
az orosz tengeralattjáró-technológia átadása Kínának „megszüntetheti az amerikai tengeralattjáró-dominanciát”.
Bár lehetetlen „megnyerni” egy nukleáris háborút, és még egy hagyományos konfliktus is káros lenne Kínával az Egyesült Államok érdekeire nézve, az Egyesült Államok számára előnyös, ha megőrzi előnyét Kínával szemben a tengeralattjáró-kapacitás terén.
Az amerikai haditengerészeti erő visszatartja Kínát attól, hogy befolyásolja, kényszerítse vagy katonailag beavatkozzon a regionális szomszédjaiba, beleértve a Tajvani-szoroson túlra is. A kínai nukleáris elrettentő erő mennyiségének és minőségének közelmúltbeli növekedése, különösen a tengeralattjáró-alapú képességek kritikus területén, nagy előnyt jelent Kínának a környező országokkal és az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban, növelve Kína geopolitikai befolyását szomszédjai felett, és
lehetővé téve számára, hogy tovább szorítsa ki az amerikai befolyást Ázsiában és globálisan.
Bár a 096-os típusról már valószínűleg kiderült a titok, még nem késő megakadályozni a kínai-orosz katonai technológiai együttműködés hasonló eseteit. Még ezekkel a technológia-átadásokkal is Kína még mindig lemarad Oroszországtól a tengeralattjárók lecsendesítésének technológiájában, és az Egyesült Államok érdeke, hogy megakadályozza a további átadásokat. Az Egyesült Államoknak meg kell keresnie a közeledés lehetőségét Oroszországgal, hogy elkerülje a Moszkva és Peking között lehetséges végzetes együttműködést.
Eltekintve attól a vérengzéstől, amelyet Ukrajnának a „a rózsás út” felé terelése okozott, azok, akik bármilyen okból is ellenségeskedést szítottak az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között, valódi kárt okoztak az amerikai érdekeknek és katonai képességeknek.
Különösen azoknak kell hiteltelenné válniuk, akik a Kínával szembeni hatékony elrettentés eszközeként a Oroszországgal való konfrontációt szorgalmazták.
