Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (162) ‒ A határ, amelyet ha Európa átlép, miden borul
- dombi52
- 2 órával ezelőtt
- 4 perc olvasás
Thomas Kolbe:
Euroclear: a határ, amelyet Európa nem léphet át anélkül, hogy megsértené a globális bizalmat
Az Euroclear az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen személyes Waterloo-jává válhat.
Számítsunk a propagandagépezet heves fellendülésére, drónokra a repülőterek felett (és Wolfram Weimer lakóhelye felett), valamint Donald Trump amerikai elnökre nehezedő egyre nagyobb nyomásra. Az ukrán fegyveres erők katonailag bizonytalan helyzete most összeütközésbe kerül Kijev hitelezőinek szinte ugyanolyan drámai pénzügyi helyzetével.
Az összes nagy hitelező – Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság – már régóta túllépte költségvetését, és új adósságszintje 4–6 százalék között mozog. Az ukrán projekt a pénzügyi összeomlás szélén áll.
Európa azt gondolta a háború elején, hogy Oroszország veszít, kártérítést fizet Ukrajnának, amit majd ők a hitelezések kapcsán kivonnak az országból.
Sokan már előre látták Putyin vereségének napját, amelyet Moszkvában rezsimváltás követett volna, és Oroszország hatalmas nyersanyag-vagyonának nagyszabású kitermelése megkezdődött volna. Európa bankrendszere tetőig feltőkésítve lett volna, és az energiaprobléma egyszer és mindenkorra megoldódott volna.
Ez a számítás nyilvánvalóan kudarcot vallott. Ehelyett a veszteségeket az adófizetők fogják viselni.
Európa geopolitikai és pénzügyi zsákutcába manőverezte magát – ez az eredmény évek óta előre látható volt.
Thomas Kolbe német közgazdászEuroclear és a fenyegető bizalomvesztés
Az ukrajnai háborút finanszírozó szövetség új problémával szembesül. Az Európai Unió hét tagja meg akarja akadályozni az Euroclear-nél tartott orosz központi banki eszközök kisajátítását. Ez veszélybe sodorja a háború finanszírozásának folytatását. Ugyanakkor pénzügyi válság fenyeget, amelynek következtében ismét az adófizetőknek kell majd állniuk a számlát.
Az ukrán, az uniós és az egyesült királyságbeli képviselők közötti, az amerikai delegáció által közvetített maratoni tárgyalások Berlinben folytatódnak. Mint mindig, ezeket is a béke felé vezető „előrelépésről” szóló ismerős frázisok és a célok mintegy 90 százalékának már eléréséről szóló biztosítékok kísérik.
Hogy ez az ideiglenes eredmény valójában mennyire jelentős, az a következő napokban derül ki.
Számítsunk a propagandagépezet heves fellendülésére, drónokra a repülőterek felett (és Wolfram Weimer lakóhelye felett), valamint Donald Trump amerikai elnökre nehezedő egyre nagyobb nyomásra. Az ukrán fegyveres erők katonailag bizonytalan helyzete most összeütközésbe kerül Kijev hitelezőinek szinte ugyanolyan drámai pénzügyi helyzetével.
Minden arra utal, hogy egyre nagyobb a nyomás a gordiuszi csomó mielőbbi megoldására, mivel a háború költségei mindkét oldalon szabályozhatatlanná válhatnak.
Ezzel ismét éles fókuszba kerülnek a legújabb fejlemények az orosz központi bank és az Euroclear-nél elhelyezett eszközeinek kisajátításáról szóló vitában.
Kritikus határvonal
Az Euroclear az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen személyes Waterloo-jává válhat.
Von der Leyen teljes gőzzel azon dolgozik, hogy a jelenlegi válságot Brüsszel – és így a Bizottság – hatalmának határtalan kiterjesztésévé alakítsa.
Magyarország, Szlovákia és Belgium eddig is nyíltan kritizálták az orosz eszközök kisajátítását, most Olaszország, Bulgária, Málta és Ciprus is csatlakozott hozzájuk. A Brüsszel kiterjesztési törekvéseivel szembeni ellenállás napról napra növekszik.
Érdemes megjegyezni, hogy ez az ellenállás egyértelmű időbeli eltolódással jár együtt. Mióta az Egyesült Államok gyakorlatilag visszavonult Ukrajna finanszírozásából, Európa pénzügyi valósága kozmetikai szűrők nélkül láthatóvá vált. A mintegy 210 milliárd euró értékű orosz vagyonhoz való hozzáférés nélkül – amelyből körülbelül 25 milliárd euró különböző EU-tagállamokban található – a kimerítő háború további finanszírozása aligha megvalósítható.
Az összes nagy hitelező – Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság – már régóta túllépte költségvetését, és új adósságszintje 4–6 százalék között mozog. Az ukrán projekt a pénzügyi összeomlás szélén áll.
A kisajátítás illúziója mint mentőöv
A kísérlet ugyanolyan egyszerű, mint veszélyes. Ezeket az eszközöket – részben állampapírokat, részben lejárt devizában denominált kötvényeket – további hitelek fedezeteként kívánják felhasználni. Európa máris adósságspirálba került, és minden megmaradt finanszírozási forrást kiaknáz. A londoni-brüsszeli tandem számára már az ellenség sem tabu.
A politikai szóhasználatra és a grandiózus kijelentésekre érzékeny megfigyelők már 2022 áprilisában megértették, mi fog történni:
eufórikus túlbizalomban a döntéshozók katasztrofálisan tévedtek, és olyan forgatókönyvet alkottak, amelyben a legyőzött Oroszország kénytelen lesz fizetni a háború teljes költségét.
Ez lehetővé tette volna Európának, hogy saját bankjait – amelyek mélyen belekeveredtek Ukrajna finanszírozásába – szépen kivonja az egyenletből.
A történelem ismerős mintát kínál: bankárok és politikusok kéz a kézben dolgoznak, ezúttal Kijevben. Sokan már előre látták Putyin megadásának napját, amelyet Moszkvában rezsimváltás követett volna, és Oroszország hatalmas nyersanyag-vagyonának nagyszabású kitermelése megkezdődött volna. Európa bankrendszere tetőig feltőkésítve lett volna, és az energiaprobléma egyszer és mindenkorra megoldódott volna.
Ez a számítás nyilvánvalóan kudarcot vallott. Ehelyett a veszteségeket az adófizetők fogják viselni.
Ukrajna mint rendszerkockázat
Hitelgaranciák nélkül Ukrajna már fizetésképtelen lenne.
Az állam rendezetlen összeomlása olyan hatással lenne az európai bankrendszerre, mint egy nukleáris robbanás. Nincs reális lehetőség arra, hogy a közszféra végül ne vegye át ezeket a hatalmas hitelkötelezettségeket.
Ez elkerülhetetlenül újra előtérbe hozza az EU jogszabályok szerint hivatalosan tiltott eurókötvények kibocsátásának kérdését, amelyeket potenciálisan európai háborús kötvények formájában vezethetnek be.
A „NextGenerationEU” programmal ez az állítólag tiltott gyakorlat már de facto valósággá vált.
Brüsszel e mechanizmus révén 800 milliárd eurót gyűjtött a tőkepiacokon. Ezek az alapok táplálják az EU felfújt támogatási gépezetét, és mára strukturálisan beágyazódtak a hatalmi architektúrájába, mindig az EKB támogatásával.
Brüsszel már önállóan is szuverén kötvénykibocsátóként működik, tovább növelve a tagállamok kockázati kitettségét és adósságszintjét. Európa geopolitikai és pénzügyi zsákutcába manőverezte magát – ez az eredmény évek óta előre látható volt.
Euroclear és a fenyegető bizalom megsértése
Az EU és az Egyesült Királyság politikai vezetésének krónikus valóságtagadása és beágyazott inkompetenciája nem magyarázható ésszerűen.
Annál is figyelemre méltóbb az Euroclear körül kialakuló ellenállás – még akkor is, ha Brüsszel szükség esetén egyszerű többséggel is megpróbálja keresztülvinni a döntést.
Van ok óvatos optimizmusra, hogy olyan országok, mint Olaszország, megértik, mit jelentene az euróövezet pénzügyi stabilitása szempontjából az orosz központi bank Euroclear-nál lévő eszközeinek kisajátítása.
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kezdeményezése, hogy diszkréten megvédje Olaszország központi bankjának aranykészleteit az EKB potenciális hozzáférésétől, aláhúzza, hogy Róma pontosan tudja, mi forog kockán. Olaszország jó helyzetben lenne egy esetleges szuverén valuta újraindításához.
Az orosz eszközök kisajátítása maximális kárt okozna: pénzügyi szuperkatasztrófát, a hitelesség teljes elvesztését és a banki és nemzetközi tranzakciókhoz elengedhetetlen kereskedelmi jogi elvek megszűnését.
Az egész globális pénzügyi rendszer – a tranzakciók elszámolása és az eszközök letéti őrzése – a bizalomra épül: alapvető pilléreinek abszolút stabilitására.
Az Euroclearhez hasonló intézmények is ezek közé a pillérek közé tartoznak. Nem csupán biztosítják a nemzetközi tranzakciós áramlásokat, hanem egyáltalán lehetővé teszik azok létrejöttét. Ha ez az alap megsérül, akkor sokkal több forog kockán, mint egy politikai jelzés. Az egész rendszer stabilitása kerül veszélybe.
