Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (278) ‒ Elon Musk válasza a halandóságra
Elon Musk válasza a halandóságra
Ha megkérdezzük a legtöbb szilícium-völgyi milliárdost, mit gondolnak a halálról, valamilyen formában háborúkiáltványt kapunk válaszul.
Peter Thiel évek óta finanszírozza az élethosszabbítási kutatásokat, és nyíltan beszélt arról, hogy „harcolni akar a halál ellen”. Jeff Bezos, Sam Altman és a biotechnológiai támogatásban részesülő befektetők egyre növekvő köre szintén milliárdokat öntött olyan vállalatokba, amelyek nem csupán a hosszabb életet, hanem az emberi öregedés radikális lassításának, sőt akár megállításának lehetőségét is célozzák.
Elon Musk – aki közülük a leggazdagabb, és vitathatatlanul a legnyilvánvalóbban törődik az emberiség hosszú távú túlélésével – következetesen szinte az ellenkezőjét állítja. A Világgazdasági Fórum éves találkozóján Larry Finkkel folytatott beszélgetés során Musk megjegyezte: „A halálnak is vannak előnyei.”
Arra figyelmeztetett, hogy
az emberi élettartam drámai meghosszabbítása „a társadalom elmerevedéséhez” vezethet,
ami miatt az intézmények egyre merevebbé válnak, az eszmék pedig „elbutítóvá”, mivel ugyanaz a generáció marad hatalmon a végtelenségig. Érvelése egyszerű. A legtöbb ember viszonylag korán, felnőttkorának elején alakítja ki alapvető világnézetét, és ritkán változtatja meg azt alapvetően. Ha ezek az egyének soha nem távoznak a befolyásos pozíciókból, a társadalom kockázatnak teszi ki magát azzal, hogy egy generáció feltételezéseit véglegesen beépíti politikai, gazdasági és kulturális intézményeibe.
Musk véleménye szerint a halandóság nem csupán biológiai korlát; hanem az egyik olyan mechanizmus, amelynek segítségével a civilizációk megújulnak.
Ami álláspontját különösen érdekesé teszi, az az, hogy nem tudományos pesszimizmuson alapul. Ugyanezen a beszélgetés során Musk éppen az ellenkezőjét sugallta: az öregedés valószínűleg megoldható tudományos probléma. Megjegyezte, hogy a test szinte minden szövetének öregedése párhuzamosan zajlik. „Még soha nem láttál senkit, akinek a bal karja öreg, a jobb karja pedig fiatal lenne” – jegyezte meg, azzal érvelve, hogy ez a szinkronizált öregedés egy közös biológiai mechanizmusra utal. Ha egyszer megértjük ezt a mechanizmust – spekulált –, a megoldás meglepően kézenfekvőnek tűnhet.
A feszültség feltűnő. Musk úgy tűnik, úgy véli, hogy az öregedés valószínűleg mérnöki problémává válik, amelyre mérnöki megoldás létezik. Ugyanakkor rendkívül csekély érdeklődést mutatott arra, hogy saját vagyonát ennek megoldására fordítsa.
Habozása inkább filozófiai, mint technológiai jellegű: azt kérdőjelezi meg, hogy az egyéni élettartam drámai meghosszabbítása végső soron erősítené-e vagy gyengítené-e a civilizációt. Ez éles ellentétbe állítja őt számos társával.
A Szilícium-völgy nagy részében a halandóság vált a következő nagy mérnöki kihívássá – egy olyan problémává, amelyet biotechnológiával, mesterséges intelligenciával és példátlan mértékű tőkebefektetéssel kell megoldani.
Musk ezzel szemben azt állítja, hogy a társadalomnak legalább annyira törődnie kellene megújulási képességének megőrzésével, mint az egyéni élettartam meghosszabbításával.
Egy második prioritás is alátámasztja ezt a különbségtételt. Ahelyett, hogy elsősorban a hosszú élettartamra koncentrálna,
Musk többször is hangsúlyozta, hogy a csökkenő születési arányok jelentik a civilizációra nézve a közvetlenebb fenyegetést.
Egy társadalom egy napon talán teljesen legyőzheti az öregedést – vetette fel –, de akkor is hanyatlani fog, ha nem születik elegendő gyermek az utódláshoz. A már élő emberek életének meghosszabbítása nem pótolhatja a végtelenségig az új generációk számának csökkenését.
Összességében nézve nézetei koherens prioritási hierarchiát alkotnak. Az öregedés valós és valószínűleg megoldható probléma, de nem feltétlenül a legsürgetőbb. A végtelen élethosszabbítás a társadalmi stagnálás kockázatával jár. Ezzel szemben a csökkenő termékenység maga a civilizáció hosszú távú folytonosságát fenyegeti. Hogy egyetértünk-e ezzel a prioritási sorrenddel, az már más kérdés. Amit azonban nehéz figyelmen kívül hagyni, az az, hogy Musk saját élete is tükrözi az általa leírt prioritásokat.
Míg sok technológiai vezető rendkívüli összegeket fektetett az emberi élettartam meghosszabbításába,
Musk tizennégy gyermek apja lett, és következetesen azt hangoztatja, hogy a következő generáció felnevelése fontosabb, mint a jelenlegi generáció élettartamának végtelen meghosszabbítása.
Ez nem bizonyítja, hogy családja szándékos filozófiai állásfoglalás lenne, és nem is tárja fel magánéleti motivációit. De jól látható az összhang nyilvános érvelései és személyes döntései között. Ahelyett, hogy vagyonát elsősorban saját élete meghosszabbítására fordította volna, annak jelentős részét annak a generációnak a létrehozására szentelte, amely túl fogja élni őt.
A Szilícium-völgyben uralkodó szemlélet az, hogy a halandóságot mérnöki problémaként kezeljék: az egyéni életet a lehető leghosszabb ideig meg kell hosszabbítani. Musk következetesen más választ kínál. Ő a halált a társadalmak megújulási képességét biztosító mechanizmusok egyikének tekinti, míg a csökkenő születési arányokat az emberiség jövőjét fenyegető közvetlenebb veszélynek tartja.
Hogy ez a filozófia végül helyesnek bizonyul-e, az még a jövő zenéje.
Ami már most egyértelmű, az az, hogy cselekedetei szokatlanul összhangban állnak szavaival. Ebben az értelemben Musk válasza a halandóságra nem egy újabb évtizednyi élet. Hanem egy újabb gyermek.
