Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (288) ‒ Ukrajna Oroszország felé fordul majd a háború után?
The American Conservative:
Ukrajna Oroszország felé fordul majd a háború után?
Írta: Ted Snider a The American Conservative magazin külső szerkesztője
Ne zárjuk ki a Moszkvával való szorosabb kapcsolatok kialakulását.
Egy nap véget ér majd az ukrajnai háború. Amikor végre eljön ez a nap, Ukrajna talán azt fogja tapasztalni, hogy a mindenki által meghódítani kívánt országból olyan országgá válik, amelynek terhét senki sem akarja magára vállalni.
Ukrajna egy húzódzkodásba keveredett, két, az országra áhító fél között: nyugaton az Egyesült Államok, valamint európai és kanadai szövetségesei, keleten pedig Oroszország. A háború után azonban Ukrajna magára maradhat: a Nyugat elhagyja, és csalódást okoz neki, míg a Kelet iránt keserű emlékei és ellenszenve maradnak.
2014-ben az ukrán nacionalisták arra a következtetésre jutottak, hogy a választásokra már nem lehet bízni abban, hogy megvalósítják az Ukrajnáról alkotott monisztikus elképzelésüket, amelyben az ország orosz etnikumú polgárainak nyelvét, kultúráját és vallását el kell törölni.
Így Ukrajna történelmében először puccsal megdöntöttek egy választási eredményt. A puccs központi célja az volt, hogy véget vessen Ukrajna többirányú külpolitikájának, amely egyensúlyt teremtett az Európával és Oroszországgal fennálló kapcsolatok között. A Nyugat felé történő átorientálódás gazdasági együttműködést jelentett Európával és az Európai Unióba való csatlakozást. Ez a politikai és gazdasági cél párosult a NATO-tagság biztonsági céljával. Ukrajnának mindkét tagságot megígérték, és a Nyugat arra ösztönözte Ukrajnát, hogy a 2022-es orosz invázió után – a tagságok megszerzéséhez fűződő jogának védelmében – folytassa a harcot Oroszország ellen, ahelyett, hogy béketárgyalásokat kezdeményezne.
A háború – ahogyan az amerikai külügyminisztérium a megszállás kezdetén kifejtette – „nagyobb, mint Oroszország, nagyobb, mint Ukrajna”. „Alapvető elvekről” van szó, konkrétan arról az elvről, hogy minden egyes országnak szuverén joga van saját külpolitikáját meghatározni, szuverén joga van saját maga eldönteni, kivel kíván szövetségre lépni, kivel kíván partneri viszonyba kerülni, és milyen irányba kívánja tekinteni.
Ezen ígéretek és célok elérése érdekében több százezer ukrán élet ment tönkre. Amikor a háború véget ér, az ukránoknak újra kell építeniük az életüket és az országukat. De nagy a valószínűsége annak, hogy országuk nem lesz tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak.
Ha Ukrajna nyugat felé fordul, elhagyatva és egyedül találja majd magát.
Oroszország már régen felhagyott azzal, hogy kifogást emeljen Ukrajna EU-csatlakozása ellen, mégis az út nem igazán szabadult fel, mert az EU nem volt hajlandó feladni saját kifogásait. Bár a legtöbb európai vezető azt állítja, hogy „határozottan támogatja” Kijev csatlakozását az Európai Unióhoz, számos probléma – köztük az ukrán korrupció és az ország demokratikus hiányosságai – akadályokat gördített a tagság elé.
Az Ukrajna EU-tagságának gyorsított eljárásáról szóló álmok szertefoszlottak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök követeléseit, miszerint 2027-re csatlakozzon az ország, felülvizsgálták, és reálisabb célokra, például 2035-re módosították. Az olyan javasolt kompromisszumok, mint a „könnyített tagság” vagy a „fordított bővítés”, nem vezettek eredményre. Franciaország és Németország megakadályozta őket, és a tervek soha nem kaptak támogatást a legtöbb tagállamtól.
Az Ukrajna és Lengyelország közötti kapcsolatok tovább romlanak amiatt, hogy Ukrajna ragaszkodik az ultranacionalista elem tiszteletben tartásához, amelynek gyökerei olyan csoportokig nyúlnak vissza, amelyek részt vettek a második világháborúban a lengyelek tömeges lemészárlásában. Magyarország – még a populistának mondott miniszterelnök, Orbán Viktor bukása után is – továbbra is blokkolja Ukrajna csatlakozását a magyar kisebbségekkel szembeni bánásmódja miatt.
A NATO-tagságra vonatkozó ígéretek még inkább szertefoszlottak. „Visszafordíthatatlan utak” és hidak ígéretét tették Ukrajnának, de az út bejárását megtiltották, a hidat pedig soha nem építették meg. Joe Biden és Donald Trump elnökök egyaránt elutasították Ukrajna NATO-tagságát. Biden kijelentette, hogy „nem túl valószínű, hogy Ukrajna a közeljövőben csatlakozni fog a NATO-hoz” és hogy „Ukrajna még nem áll készen a NATO-tagságra”. Trump kijelentette, hogy „Ukrajna nem fog belépni a NATO-ba”.
Ukrajna európai barátai is ugyanezt mondták. Németország akkori kancellárja, Olaf Scholz kijelentette, hogy Ukrajna NATO-tagságának kérdése „még csak nem is szerepel a napirenden”.
Trump 28 pontos béketervének hetedik pontja kimondja, hogy „Ukrajna beleegyezik abba, hogy alkotmányában rögzítse, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, a NATO pedig beleegyezik abba, hogy alapokmányába felvegyen egy rendelkezést, miszerint Ukrajnát a jövőben sem fogadják be”.
Zelenszkij már régen kijelentette, hogy „el kell ismerni”, hogy Ukrajna „nem léphet be” a „állítólag nyitott” NATO-ajtón, és hogy bár „nyilvánosan az ajtók nyitva maradnak”, a valóságban Ukrajna „nem lesz NATO-tag”.
A háború végén Ukrajna egy olyan Nyugattal fog szembesülni, amely egyre vonakodóbbá vált az ország gazdasági újjáépítésének finanszírozásában, és nem hajlandó meghívást küldeni a politikai és biztonsági szövetségeibe való csatlakozásra.
Ukrajna ekkor egy váratlan lehetőség felé fordulhat: Oroszország felé.
Ez nem lesz sem könnyű, sem zökkenőmentes. Geoffrey Roberts, a University College Cork történelemprofesszora emeritusa azonban nemrég felvetette, hogy a háború után Ukrajna legjobb barátja Oroszország és az orosz nép lesz. Ukrajna végső jövője éppen ebben rejlik: az Oroszországgal való kapcsolatok újjáépítésében. Bár ez rendkívül nehéz feladat, az ukrán nép számára ez az egyetlen életképes hosszú távú út.
Oroszország továbbra is testvéri nemzetként tekint az ukrán népre, és nem olyan népként, amelyet el kell pusztítani vagy megsemmisíteni.
E tény elismerése nem jelenti Oroszország inváziójának vagy az általa okozott pusztításnak a mentegetését. Arra utal, hogy Oroszország célja talán az volt, hogy megakadályozza, hogy Ukrajnát katonai hídfőként használják Oroszország határán, és hogy ennek érdekében
Oroszország az ukrán fegyveres erőkre összpontosított, nem pedig az ukrán népre.
Nicolai Petro, a Rhode Island-i Egyetem politikatudományi professzora, elmeséli azt a váratlan történetet, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti közvetlen tárgyalások során „a jelen lévő európaiak megdöbbenésére”
az orosz és az ukrán küldöttek „viccelődni kezdtek és jól kijöttek egymással. Mert lényegében jobban – sokkal jobban – megértették egymást, mint ahogyan bármelyikük is megértette az európaiakat.”
Bármilyen kelet felé történő fordulat időbe telik. De Ukrajna természetes jövője talán az Oroszországgal való helyreállított kapcsolatokban rejlik. Ezt szükségessé teheti a nyugat felé bezárult ajtók, és megkönnyítheti a közös nyelv és a családi kötelékek, valamint az Oroszországgal való vallási, kulturális és történelmi hasonlóságok.
Két tényező dönthet arról, hogy lehetséges-e ez a helyreállított kapcsolat. Az első a háború alakulása.
Ukrajna és Oroszország aligha fogja helyreállítani a kapcsolatait, ha „a háborút végigviszik, ami Ukrajna társadalmi és katonai összeomlását, valamint nagyszámú polgári áldozatot von maga után” – nyilatkozta Roberts a The American Conservative-nak. A két ország közötti kapcsolatok azonban helyreállhatnak, ha „egy tárgyalásos megállapodás megmenti Ukrajna államiságát, biztosítja jövőbeli biztonságát, és támogatja a háború utáni újjáépítését.”
Ezt a helyreállítást felgyorsíthatná és megerősíthetné, ha Oroszország az újjáépítés elsődleges partnere lenne, és ha a jövőbeli kereskedelmi kapcsolatok is beépülnének a megállapodásba.
A második tényező az, hogy ki vezeti Ukrajnát a háború után.
Miután a háború alatt maximalista ígéretekkel táplálta az ukrán népet – miszerint visszaszerezik az ország teljes területét és csatlakoznak a NATO-hoz –, Zelenszkijnek nehézséget okozhat egy olyan békeszerződés aláírása, amely ezek közül egyet sem valósít meg, sőt, lehetővé teszi a jövőbeni melegebb kapcsolatok kialakulását Oroszországgal. De a közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy Zelenszkij nem feltétlenül lesz vezető, miután Ukrajna képes lesz elnökválasztásokat tartani.
Két fő riválisa, Valerij Zaluzsnij és Kirill Budanov viszont nagyobb valószínűséggel lenne hajlandó ilyen békeszerződésről tárgyalni.
Budanov nemrég kijelentette, hogy „kész bármilyen lépésre, amely véget vet a háborúnak”, és hivatalában folyamatos párbeszédet folytatott Igor Kosztjukovval, az orosz katonai hírszerző ügynökség, a GRU vezetőjével.
A háború végén a romba dőlt Ukrajnának szüksége lesz valamire, amihez fordulhat. Miután a régóta ígért nyugati kapu bezárult, az Oroszországgal fennálló, bár erősen meggyengült, de természetes kapcsolat lehet az egyetlen járható irány, amerre Ukrajna fordulhat.
